Amikor a Gábor Áron utcai hídról a játszótér felé vezető lépcsőt felújították és a kanyargós lehajtót kialakították, a felső szinten megmaradt elhanyagolt állapotában egy régi, már elég rongyos aszfalttal borított „vakbél” vagy zsákutca, amely a híd felől a Ferencz József Kórházzal szemközt elhelyezett szemétgyűjtőig visz. Azt a részt is használják a gyalogosok, hiszen a kukák sarkánál valaki egy nagy lépcsőpótló követ is elhelyezett, hogy ne kelljen túl nagyot lépni felfelé vagy lefelé. Kicsit billeg, kicsit kényelmetlen, de jól fog azoknak, akik ott járnak el, még jobb lenne azonban, ha ez a parkrész sem maradna eldolgozatlanul.

V. I., Uzon. Sérült, hibás koporsót szállított egy sepsiszentgyörgyi temetkezési vállalat az elhunyt hozzátartozónknak, aki megyénk egyik öregotthonában lakott. A koporsót mi választottuk a bemutatóüzletből, de nem tudtuk, hogy ilyen állapotban lesz (az alsó és a felső sarka is le volt törve). Szóltunk, hogy cseréljék ki, de a második sem volt ép, csak kevésbé feltűnően sérült. Nagyon bántott a dolog, hiszen a végtisztesség számunkra nem üres szó, a gyászoló családnak pedig nem hiányzik, hogy a koporsó miatt is idegeskedjen. Nemcsak azért, mert egy ép koporsó árát fizettük ki (nem volt kevés), hanem mert a cég hozzáállása sérti az elhunyt emlékét és a hátramaradottak érzéseit is.

MOLNÁR JULIANNA, Kilyén. A villanyszámlázásra van panaszom. Mindig beírom, amit az óra mutat, de amikor kijön a számla, más számok vannak rajta. Ennek ellenére mindig kifizettem – volt, amikor 56 lejt, de 130 lejnél sohasem többet, azt is azután kaptuk, miután a tűzifát felvágtuk –, legutóbb azonban 300 lejes számla jött. Nyugdíjas vagyok, ennyit nem tudok kifizetni. Elmentem a villanytelepre, azt mondták, várjunk egy-két hónapot. Nem értem, mi történik, de fel vagyok háborodva, és nem csak én, más is hasonló helyzetben van.

K. P., Sepsiszentgyörgy. Valaki tegyen ki valami egyértelműsítő táblát, rajzot vagy akármit a MOL benzinkút kijáratához, mert nem minden sofőr tudja, hogy kinek van előnye, mikor ki akar hajtani az Oltmező utcára (a híd alá): annak-e, aki a benzinkúttól jön és Stop jelzésű táblája van, vagy annak, aki az orosz piac felől érkezik azon a kis bekötőúton, ami a benzinkút és az Oltmező utca között halad el, és fordított háromszögű táblája van? A kis utcán közlekedő gépkocsivezetők egy része úgy véli, hogy neki van előnye a benzinkútról jövőkhöz viszonyítva, mert azoknak stoptáblájuk van, mások szerint ebben a helyzetben a jobbkéz-szabály érvényes, azaz a benzinkút felől (jobbról) érkezőknek van előnyük, persze, ha a főút szabad. Már láttam ott nagy fékezéseket, lámpázásokat, ideges mutogatásokat, hallottam kiabálást, dudálást, fékcsikorgást,  meg kellene előzni a nagyobb bajt.

ZOLTÁN IMRE, Sepsiszentgyörgy. Igazi színházi csemege élvezői voltunk a Szatmári Északi Színház vendégjátékán, a Kossuth- és József Attila-díjas Szőcs Géza Raszputyin küldetése című különleges színjátékának az előadásán. Az igazi színházi élmény az, amikor magával ragad a darab, elfelejtesz mindent és teljesen kikapcsol, úgymond benne vagy a közepében, ami elég ritka jelenség manapság a szentgyörgyi színházban. A közönség erőteljesen reagált, hosszú perceken át felállva tapsolt! Nem akartuk elengedni a színészeket, pedig nagyon hosszú, közel négyórás előadás volt, két szünettel megszakítva. A főszereplő színész, Rappert-Vencz Gábor nagyszerűen alakította Raszputyin ellentmondásos személyiségét, aki a történetben versenyt fut az idővel, próbálja megakadályozni az első világháború kitörését az európai uralkodóházakban, de végül tehetetlenül szemléli az események körforgását és szükségszerűen vesztébe rohan. Az örökös kérdés – „ha az ember előre láthatná tettei következményét, hogyan is döntene akkor?” – súlyos aktuális reflexiókra is készteti a nézőt, hiszen jelenleg is egy megbolydult világban élünk, kiszámíthatatlan események sodrásában. Nagyon tetszett a zenei aláfestés, a prousti idézetek az Időről, a jelmezek, díszlet, minden a helyén volt. A rendező, Sardar Tagirovski, kiváló munkát végzett, le a kalappal előtte! A szatmáriak pedig kitűnően vizsgáztak a valódi modern színjátszásból! Megmutatták, hogy igenis lehet azt jól csinálni, ha van hozzá tehetség, küldetés, igazi mondanivaló és professzionalizmus!