Amikor bő öt esztendővel ezelőtt lapunkban ezekkel a szavakkal búcsúztunk László Attila karnagytól, zenetanártól, nem az előrelátás bizonyossága, sokkal inkább annak reménye fogalmazódott meg, hogy tartalmas munkássága földi élete után is kovászként hat majd követőire. És nem tévedtünk, hiszen a karmesteri pálcát és a más jellegű, de ugyanolyan fontos szervezői munkát folytatók – elsősorban az általa alapított Cantus Firmus Vegyes Kar, de a százéves Magyar Férfidalárda és az együttesek vezetője, a mester utódja, Jakab Árpád – emléke ápolásában, szellemisége tovább éltetésében a reményt valósággá formálták, formálják. Nem csupán azzal, hogy az énekkarok, vezetőjük, alapítójuk távozása után is tovább művelik az együtt éneklés örömét s az azzal járó munkát, hanem azzal is, hogy alkalmat és lehetőséget biztosítanak arra, hogy a mester emléke is tovább éljen.

Az említett kórusok az emlékezés jegyében adnak koncertet szombaton a sepsiszentgyörgyi belvárosi református templomban, de – az egykori színházi tájolások mintájára bizonyára (ez is hogy kiment „divatból”) – Háromszék több települését érintve a Cantus Firmus Vegyes Kar kóruskaravánt szervez, amelynek első állomása a köpeci református templomban máris összegyűjtötte az emlékezőket és a zene kedvelőit egyaránt. És a karaván folytatódik Málnáson, Vargyason.

Lapunkban 2015. október elején megjelent interjújában a közel fél évszázados karnagyi múltját összegezve László Attila így fogalmazott: „Én szolgálatnak veszem, a közösségek zenei nevelése érdekében. Ez volt elültetve belém már a tanítóképzőben, Mátyás Feri bácsi megtanította, hogy szeresd zenei anyanyelvedet, s éld is meg. Ez a megélés állandó közösségeket kíván, ahova mentem, mindig összehozta az embereket.”