Határában több halom (tumulus) található, melyekhez tudtunkkal nem nyúlt hozza régész. Festett kerámiás neolit telep és római kori amfóra került innen a Székely Nemzet Múzeumba. Épített középkori templomáról nem tudunk, de „állítólag a jelenlegi református templom nyugati falában lehetnek Árpád-kori kövek” – írja a templomtörténet. A mai martonfalvi katolikus kápolnát egy magánház átalakítása és bővítése révén szentelték Szent Márton-kápolnának 1975–77-ben. Az 1567-ben végzett összeírás alkalmával tizenkét kapuval jegyezték fel a települést. Amilyen régi ez a falu, éppen akkora hiány ott egy régi falutörténet, pedig iskolája egyike annak a 400 tanintézménynek, amelyet az ezredéves ünnepségek alkalmával építtetett a magyar állam függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségek éltek az illető településen.

Via Sancti Martini

Óriási kultusza van még most is Szent Mártonnak egész Európában, s a Márton-emlékeket összekötő zarándokutak a Szent Márton Útja nevet viselik. Sajnos, mifelénk majdnem mindenütt egy búcsús szentmisére zsugorodtak össze Szent Márton emlékünnepei, ami pedig a Márton-napi szokásokat illeti, azok is eléggé leegyszerűsödtek. A háromszéki embernek Szent Mártonkor tán eszébe jut a libasült, azzal, hogy mifelénk tömnének még ilyentájt libát, falujáróként eddig még nem találkoztam. A katolikus naptár szerint Márton napja november 11., idén ez egy pénteki napra esik, s így feltételezzük, hogy a martonfalvi filia búcsús szentmiséjét is ehhez a dátumhoz igazítják. Jómagam is részt vettem néhány éve búcsús szentmisén a zsúfolásig telt kápolnában.

Akár Szent Márton útjának is nevezhetnénk a feljavított mezőföldi utat, melynek mentén megtekinthető lenne a Mezőföld e részének minden épített öröksége, érdekessége. Milyen jó volna tudni majd, hogy megőriztek-e valamennyit a Márton-napi gazdag szokásokból az idősebb mezőföldiek: vajon jósolnak-e a közelgő télre időjárást a liba mellcsontjából, kóstolnak-e ez évi friss bort, hiszen a szélvédett házak tornácai előtt minálunk is gyakran beérik a borszőlő? Az erdélyi Szászföldön kövér ludat ábrázoló száraz süteményt készítenek az asszonyok Márton napjára. Vajon tudja-e ma a martonfalvi katolikus gyerek, hogy mi köze van e napnak a libapecsenyéhez? A szent életű szerzetes, Tours püspöke ugyanis annyira szerény volt, hogy állítólag a libaketrecbe rejtőzködött, hogy meg ne válasszák püspöknek, s jelenlétét a libák gágogása árulta el. Tours-i Szent Márton a Pannonia nevű frank provinciában született, Tours harmadik püspöke volt. Franciaország egyik legismertebb keresztény szentjévé vált, s még az ország védőszentjének is kihirdették.

A hatolykai harangláb

Fontos tárgyi, szellemi értékek

sorakoznak a falu mai református templomában, me­lyekről néhai Medgyasszai László lelkipásztor számolt be 2007-ben megjelent templomtörténetében. Sajnos az épület kezdeti históriája ismeretlen. 1824-ben bővítették, mennyezeti festett kazettáinak nyugati mezője korábban, 1754-ben, keleti része a bővítés után készült barokk stílusban. Harangtornya 1778-ból való. A templom belsejében helyezték el a világháborús hősök emlékművét és Martonfalvi Tóth György (1635–1681) református kollégiumi rektor, egyházi író emléktábláját, aki a falu jeles szülötte volt, haladó szellemű tanár és református író, aki gyulafehérvári és nagyváradi tanulmányai után, Apafi Mihály erdélyi fejedelem anyagi támogatásával külföldön folytatta tanulmányait Utrechtben, Frankerben és Oxfordban. Frankerben teológiai doktorátust szerzett. Visszatért Nagyváradra, ahol református kollégiumi tanár lett, de miután a várost a törökök elfoglalták (1660. augusztus 27.), a megmaradt diáksággal együtt Debrecenbe ment. Itt a hit és a mértan tanára volt. 1664. szeptember 14-én a tanulók kérésére rektor lett, két év múlva Apafi Mihály fejedelem őt és családját nemesi rangra emelte és havi fizetést biztosított számára. Latin teológiai munkái közül magyarul jelent meg Tanító és cáfoló teológiája (1679), Debrecenben halt meg 1681-ben.

Az értéktárkutatásban ráfigyeltünk az élő falura is. A református templommal szemben levő üres telken pirosban már áll a külföldi támogatásból megépült új lelkészi lakás. Négy éve pásztorolja a kézdimartonfalvi református gyülekezetet Lőrincz Ágoston tiszteletes, marosvásárhelyi születésű lelkész. A teológia elvégzése után segédlelkészként szolgált a Kolozsvár Bulgária-telepi gyülekezetben. A martonfalviak és a hatolykai leányegyházköz­ség szeretettel fogadta.

– A tervek szerint a télen csak belső munkálatokat végzünk az új lelkészi lakáson, amire már csak a száznegyven lelkes gyülekezet önerejéből jut pénz – mondta a lelkész. – Nincsen szándékukban elbontani a régi parókiát, ott szeretnének idővel többek között falumúzeumot is berendezni. Sikeres nyarunk volt: megújult az imaterem, bekerítettük a templom területét, gyereknapunkon mintegy kétszáznegyven  zsengekorú vett részt.

A falu szívében áll az emléktáblával megjelölt dupla tetős Horváth–Lázár-udvarház. Emlékhely, hiszen ez volt Horváth Ignácz 1848–49-es huszár alezredes lakóháza, aki a Kossuth-huszárok parancsnoka volt. Itt zajlott le az az emlékezetes martonfalvi tanácskozás 1849. január 15-én, amelyen a szabadságharc helyi vezetői felmondták az árapataki szerződést, és a kemény tél körülményei között is elhatározták az önvédelmi harc folytatását. A tanácskozáson részt vett Berde Mózes kormánybiztos, Gál Sándor és Gál Dániel. A református templom cintermében kopjafa őrzi a szabadságharcban elesett nyolc martonfalvi hős emlékét. (Rhéti József pávai faragómester alkotása). A falu temetőjében pihennek Kovács István (1821–1892) szabadságharcos hadbíró porai. Martonfalva jeles szülötte volt az ornitológus Kalabér László (1937–2008) földrajzi utazó, muzeológus és szakíró, szülőházát, melyet még számon tartanak a helyiek, látogatásom alkalmával kaptam lencsevégre. Emléktáblát még nem állított a kiemelkedő tudós madárkutatónak a szülőfalu. 1971-től számos hazai, 1972-től több nemzetközi madártani kongresszuson vett részt. Posztumusz kötete – Kézdimartonfalvától Új-Zélandig a madarak nyomában – 1997-ben jelent meg Sepsiszentgyörgyön.

Pirosban a papilak

Hatolyka, a fürdőkúra Eldorádója

„Hatolyka alatt borvíztenger lehet” – csodálkoznak a fürdőre érkező szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező vidékiek, és elképednek a gyógyvízen és gyógygázon alapuló ultramodern kezelőközpont ajánlásain. Bárki beüti a számítógépen a hatolykai kezelőközpont nevét, mindent megtud erről az egységről, ahol  szolgálatkész személyzet és balneológus szakorvos végzi munkáját. Sok évvel ezelőtt Hatolyka település északkeleti szélén szemtanúi voltunk a nagy nyomás miatt magasra fellövellő ásványvíz- és szén-dioxid-kitöréseknek, ahol tetemes mennyiségű úszóhomokot is hozott magával a nyomás alatt érkező borvíz, a homokból felmagasló halmot ma is fel lehet ismerni az út melletti mezőben. Ebben a faluban különálló borvizes kút is működik, több udvari kútban szénsavas a víz. Különlegességnek számított évekkel ezelőtt, amikor Fejér Csaba lakásának pincéjében feltört a mofettagáz! Nem más ez, mint egy egyedi és jellegzetesen székelyföldi sajátosság, turisztikai érdekesség. Bekopogtattunk Kopacz Jánoshoz is, akinek pincéjében három arasznyi magasságban állott a szén-dioxid. Minden zöldség jól áll benne – mondta a tulajdonos, csak az ott tárolt pityóka tavaszra nem lesz csíraképes. Mofettaként nem használják itt a pincéket, van a fürdőközpontnak modern mofettája, ahol nemcsak a gáz adott, hanem a biztonság is. Látogatásunk idején dolgoztak éppen a kezelőközpont téli tüzelőfájának rendezésén, a létesítmény ugyanis a téli hideg időszakban is működik, igénybe vehetik a gyógyulni vágyók a meleg szénsavas borvizes kádfürdőt, a vidék legerősebb mofettáját és egy egész sor mellékkezelést, köztük szaunát és fitneszgépeket is. Az emeleti részen hat vendégszoba várja a gyógyulni és pihenni vágyókat – tudtuk meg a fürdőközpontban ifj. Ráduly József adminisztrátortól.

Borvíz-kút, Hatolyka

Neve egyelőre rejtély

Hatolyka helynévtárában csak régi erőltetett névmagyarázatra találtunk, miszerint:  „Hatolyka eredett ezen szóból. Hat oly, mivel kezdetbe hat akoly keletkezett, és később megnépesedvén lett belőle Hatolyka (1864).” Nem fér kétség ahhoz, hogy egykorú település ez is a szomszédos falvakkal, helyneveit azonban csak a XVIII. századtól jegyezték fel. Miként Martonfalván is, Hatolyka környékén is több halom (tumulus, dombocska) jelenik meg a mezőföldi síkon, melyeknek eredetéről jóformán semmit nem tudunk, miként arról sem, hogy valamelyiket régész vizsgálta volna. Geográfus alapképzésem mondatja velem, hogy ezek kisebb tanúhegyei lehetnek a Mezőföld alá süllyedt krétatalapzatnak, amolyan földközeli csúcsai, amilyeneket még ismerünk a Kézdivásárhelyi-medence más területeiről. A falu határában csak szórvány régészeti leletek láttak napvilágot, egy római kori díszített csontnyelű kés került innen a Székely Nemzeti Múzeumba. Falujáró riporterként számtalanszor ismerkedtem a településsel, amely a szentkatolnai anyaegyház filiája. 1332-ben Hatolyka néven jelenik meg a pápai regestrumban 17 kapuval. A dombon álló kora középkori plébániatemplomát a barokk korban megújították. Későbbi helyi adatok szerint „a mai templomot 1650-ben építették kőből és téglából, zsindellyel volt fedve”.

Mindenszentek tiszteletére szentelték fel, ez az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november elsején tart. A halottak napja is keresztény ünnep az elhunytak emlékére, főleg katolikus vidékeken a mindenszentek főünnepét követő ünnepnap. A magyar nyelvterületen fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából általános, felekezetektől független ünnepe az elhunytakról való megemlékezésnek. A hatolykai templom a sorozatos javításoknak köszönhetően megmaradt B kategóriájú műemléknek. Oltára barokk stílusú, 1874-ben készült. Orgonáját Kolonics István kézdivásárhelyi mester építette 1881-ben. Külső falán a világháborúk helyi hőseinek emlékkőbe vésett névsorát láthatjuk, itt készíttette el már síremlékét a falu szülötte Pakó Benedek (szül. 1945) római katolikus kanonok, vajdahunyadi, csíkszépvízi és szászrégeni plébános, a hatolykai templom támogatója. A templom előterében 1668-ban ácsolt harangláb áll, amely megyénk legrégebbi, jelenleg 354 éves épen megmaradt ilyen építménye. Építőmesterei olyan tölgyfagerendákból ácsolták, melyet azóta sem tudtak megtámadni a kártevők. A helyiek büszkén emlegetik, hogy „szeg sincs benne, s mégis áll!” Egyik gerendáján ez a latin felirat olvasható: Haec Turris aedificat Anno 1668. Fontos tárgyi öröksége a filiának kis harangja is, amely 1703-ban készült, de néhány évtizede elhasadt. A hívek ragaszkodtak hozzá, nem engedték beönteni, a templom oltára mellé helyezték el. Egy lelkes, tehetős csoport (Pakó József, Fejér Csaba, Pap Pál és családjaik) saját költségén Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntödéjében elkészíttette a meghibásodott harang hasonmását. Társa, a jelenlegi nagyharang is értékes: 1925-ben készült az aradi Hönig cég öntödéjében.

A Horváth-Lázár udvarház

Nagyjaink emlékei

Jókairól, az íróról is tudnak mesélni a hatolykaiak. A falu testvértelepülési kapcsolatot ápol a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tardona községgel, amely ma az egyik észak-magyarországi Jókai-emlékhely. Jókai Mór ugyanis a szabadságharc bukása után a megtorlás elől Tardonán keresett és talált menedéket Benke Albert úr álnéven addig, amíg felesége, Benke Judit (művésznevén Laborfalvi Róza) nem szerzett számára menlevelet. „Egy nyáron, egy ősszel, egy télen bujdostam én ezekben a Bükki erdőkben, üldözöttje a hatalomnak. Házigazdám a derék Csányi Béni nemes úr volt, földesúr; hatszáz hold erdő birtokosa. Kis szántóföldjét maga szántotta fiaival. Álnév alatt rejtegettek. Tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok; senki sem árult el. A falut Tardonának hívták...” – írta Jókai egyik visszaemlékezésében, és így folytatta: „Én Tardonán bujdokoltam. Áldottak legyenek azok a szép bükkfák, amik bennünket elrejtegettek, de még áldottabb legyen a nép, mely titkunkat megőrizte, a veszélyt elhárította rólunk, házát vendégszeretettel nyitá meg előttünk, akkor midőn a vendéglátás tilalmas volt, s szeretetével enyhíté lesújtó bánatunkat. Holtomig emlékezetes marad rám nézve ez a szép vidék.”

Mintha hiányzott volna Hatolyka központi parkjából a település egyik jeles személyiségének emlékszobra, merthogy mifelénk majdnem minden település büszkélkedhet híres szülötteivel. Ez év júliús 11-én Hatolykán felavatták Háromszék vármegye egykori főispánjának, Potsa Józsefnek (1836–1903) bronzba öntött mellszobrát, Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotását.