Vasile Ernu neve annyira nem ismert a magyar nyelvterületen, holott megélései világosan tükrözhetik a negyvenesek élettapasztalatait. Talán azért nem ismert annyira, mert magyarul egyetlen könyve jelent meg, a Született Szovjetunióban (József Attila Kör, L`Harmattan Kiadó, 2011), igaz, a mű már a harmadik kiadását is megélte, annyira sikeres. Sokatmondó az is, hogy László Noémi fordította, Krusovszky Dénes szerkesztette, az utószót pedig Tamás Gáspár Miklós jegyzi.

Első születése a szerzőnek az akkor még létező Szovjetunióban történt, azon belül is Ukrajnában, Ogyesszában, 1971-ben. Gyerekkorához tehát hozzátartozik az, ami Romániát is annyira jellemezte: a sorban állás, fagyoskodás, a nyugati világ (rejtett) csodálata, de utálata is, a propaganda, a tiltott farmernadrág, a KGB, úgy általában a mindentudó diktatúra. Elemi és középiskolai tanulmányait tehát a kommunizmusban végezi (a fogalmazás szándékos), majd mikor összeomlik az egész szovjet hóbelevanc, Romániában köt ki, kitéve egy alapos tudathasadásnak – már ahogy lenni szokott, amikor kirántják a rendszert az ember lába alól. Filozófiai tanulmányait Jászvárosban kezdi meg, 1996-ban végez, a mesteri képzésre már Kolozsváron jelentkezik. Aktívan részt vesz a kulturális életben, különféle folyóiratok, lapok közlik írásait, szerkesztőként is tevékenykedik.

Második születése 2006-ban következett be, ekkor debütált Született Szovjetunióban című könyvével (Polirom Kiadó). Az esszéregény a szovjet valóság mindennapjairól szól, nem ostoroz, nem szid, káromol, átkozódik, hibáztat, hanem inkább enyhén, szellemesen nosztalgikusan, feldolgozóan, bemutat. A könyv 2020-ig román nyelven öt kiadást is megért, de megjelent orosz, olasz, spanyol, bolgár, japán nyelven is, és megkapta a Román Írószövetség debütdíját is. „A regénynek van egyfajta nosztalgikus vonala, de a posztszovjetet iróniával kezeli. A Szovjetuniót elsüllyedt világként írja le: a mesterséges állam megszűnésével egy kultúra is eltűnt, az államhoz kötődő filmgyártás, rajzfilmek, velük a figurák, mint a nyuszi és a farkas, az akkor nagyra tartott írók művei, de még a korszak édességei is elvesztek. A szovjet állam eltűnése politikailag örvendetes, de a szerző fontosnak tartja, hogy abban az államban is éltek emberek” – fogalmaz a műről Krusovszky Dénes. 2022-ig mintegy 12 könyve jelenik meg, jelezve, hogy Vasile Ernu az ugyancsak aktív szerzők közé tartozik. Munkásságát számos díjjal ismerik el.

E sorok írója (sajnos, nem sajnos) jól emlékszik a romániai diktatúrára, azon belül a Vasile Ernu által is említett üvegpalackok visszaváltására. A pezsgősüveg volt az üvegek királya, ha emlékezetem nem csal, öt lejt is adtak érte – a dolog pikantériája csupán az volt, hogy egész Romániában nem lehetett pezsgőt kapni. Következett a tejesüveg, darabja három lejért, a joghurtos (jaurtos), kefires üveg, két lej körüli áron, a literes üveg egy, a félliteres ötven bani körül. Még mindig hasznosabb kereskedelem ez, mint kidobni a pillepalackot, hadd mérgezze a bolygót. Csupán az a kérdés maradt utánuk, hogy vissza lehet-e váltani az eszméket mint a palackokat? Visszaváltható a diktatúra, Lenin, a peresztrojka, visszaváltható a KGB, az emberi jogok megnyirbálása? Egyáltalán miért ment el addig annak a kornak az embere, hogy hagyta, engedte jogainak ugyancsak alapos leszűkítését, és miért van az, hogy napjainkban is ugyanezzel a fenyegető kérdéskörrel kell egyre komolyabban szembenéznünk? Mert az a fajta világ valójában visszaváltható, még ha úgy is tűnik, hogy távol áll tőlünk. Ilyen és hasonló kérdésekre ad választ Vasile Ernu, akivel a 8. pulzArt keretében először találkozhat a sepsiszentgyörgyi közönség október 14-én, pénteken 18 órától a Zamat Caféban, a szerzővel Andrei Dósa beszélget.

Miklóssi Szabó István