Arcmása a Cenk alatti városban

A brassói Fekete templomot Délkelet-Erdély legnagyobb templomaként tartják számon. A reformáció kezdete óta az evangélikus szászok temploma, ritkán emlegetik, hogy katolikus templomként épült. A tér, ahol a gótikus templom áll, sokáig a Katalin udvar nevet viselte, s csak később keresztelték a város híres lelkészének, reformátorának emlékére Honterus udvarrá. A XIV. és a XV. század között épült fel itt a Szent Katalin-templom, amely egy tatár támadás áldozata lett – írja a templomtörténet –, helyére új templomot 1542-ben építettek, mely a reformáció idején evangélikussá lett. A templomot ért nagy tűzvész ellenére sok emlék megmaradt a katolikus korból, így a délkeleti portikusz belső homlokfalán látható Fekete Madonna-falkép, amelyen a kis Jézust ölében tartó Mária alakja mellett balról láthatjuk Szent Katalint a kerék jelképpel, jobb felén pedig Szent Borbálát. Nos, itt volt alkalmam látni a vértanú régi arcmását úgy, ahogyan azt valaha alkotója megfestette, sőt, a templom kórusa alatti fülkében Szent Katalin-oltárt alakítottak ki, amely sajnos az itt levő szoborképpel együtt a reformáció első évtizedeiben eltűnt.

Szentkatolna a pápai tizedjegyzék 1332. évi rovatában Sancta Catherina néven volt bejegyezve, akkoron a faluban már plébánia­templom állt. Régi temploma az 1802. évi nagy földrengéskor összeomlott, helyette 1815–1823 között építettek újat a helybeliek adományaiból és a szentkatolnai születésű dr. Demény Antal (1733-1844) budapesti egyetemi tanár és rektor bőkezű támogatásával, aki oltárképet is rendelt, rajta a vértanú Szent Katalin ismert képe, Schöff József alkotása látható. Lestyán Ferenc atya adatai szerint Szent Katalin volt titulusa több közeli régió templomának, többek között – mint említettem – Brassó, Gyergyóditró, de Bölön, Magyarhermány és Nagykászon régi templomának is.

Ma is szól a László-harang

Érdekes fordulatot hozott az első világháború az egyházközség életében, ugyanis a harcok áldozata lett a kézdivásárhelyi jogász, dr. Sinkovits Ottó László nevű fia. Az apa és neje, aranyospolyáni Csiszár Emília 1920-ban egy kb. 3 mázsa súlyú harangot öntetett hősi halált halt gyermekük emlékére az olaszországi Udine városában. A „László-harang” – ahogyan akkoron nevezte azt a falu népe – ma a katolnai plébánia nagyobbik harangja. Az apának az volt a kérése, hogy fia emlékére „hosszan szólaltassák meg mindig ezt a harangot Szent László napján” – tájékoztatott Fülöp Barna, a helyi katolikus egyházközség megyebírója. A Sinkovits család egy tagját, pontosabban dr. Sinkovits Ignác ezredorvost (említett Sinkovits Ottó apját) a felvidéki Fülek (Nógrád megye) szülötteként helyezték ezredével együtt az udvarterek városába, ahol feleségül vette a módos Cseh család lányát, Polixénát, és ahol főorvosává választotta őt a város. Sinkovits Ignác magas kort ért meg: nyolcvanévesen hunyt el 1900-ban.

Gazdag emléktár

Szentkatolnán több jeles és tudós embernek ringatták bölcsőjét az eltelt századok folyamán. A már említett Demény Antal jótevőn kívül büszkék lehetnek a katolnaiak a történetíró és genealógus Bakk Endre (1841–1906) vízaknai kanonok-plébánosra, Pál István (1854–1935) udvarhelyi plébánosra, státusi referensre, aki Trianon után a román szenátus tagjaként küzdött a magyar oktatás ügyéért, de büszkélkedhetnek a két Bálint testvérrel, a nyelvkutató, őseinket is kereső földrajzi utazóval, a sok keleti nyelvet beszélő egyetemi tanárral, dr. Szentkatolnai Bálint Gáborral (1844–1913) és testvéröccsével, a székely iparművész Szentkatolnai Bálint Benedekkel (1860–1920) is. Igyekeztem olvasmányaimon keresztül megismerni életüket és tevékenységüket, emléküket kerestem itthon és távolibb vidéken is. Bálint Gábor síremlékére nem nehéz rátalálni a kézdivásárhelyi református temetőben, de Bálint Benedek sírját nem kis nehézség árán és csak a huszonnegyedik órában sikerült felkutatnom egy mára már teljesen felhagyott és elbokrosodott békéscsabai temetőben. Itthoni éveikről és tevékenységükről Szentkatolna nemrég elhunyt szülötte, helytörténésze és pedagógusa, Bakk Pál (1921–2022), sokunk kedves Pali bácsija tájékoztatott cikkeivel, könyveivel, a nyomdafesték pedig maradandóan  mentette-menti az utánunk jövők számára a Kézdivásárhelyen élő Borcsa János irodalomtörténész írásait, tanulmányait és köteteit, aki nyugdíjazásáig a két Bálint testvér szülőfalujának magyartanára volt, s törekedett arra, hogy a ma élők még hosszú ideig emlékezzenek Bálint Gábor érdemeire, akinek nevét a község nyolcosztályos iskolája viseli. A Szentkatolnai Bálint Gáborról született irodalom nagyon gazdag. Életét, tevékenységét röviden György Lajos (1890–1950) irodalomtörténész és akadémikus foglalta össze azok számára, akik a nyelvtudóson kívül a földrajzi utazót, a nehézségekkel küzdő embert is szeretnék megismerni. Bálint Gábor egy évvel nyugalomba vonulása után Temesváron hunyt el 1913-ban. „Csodálatos magyar elme volt, agyában annyi nyelvismeret felhalmozva, aminő az egész világon kevés embernél fordult elő” – írta róla György Lajos. A számtalan nyelvet, nyelvjárást és vallást ismerő tudós 1870-ben felvette az unitárius vallást, döntésének indítékairól talán még most is vitázni lehetne. Bálint Gábor magatartása a mindennapi életben is különbözött a szokványostól. György Lajos, aki személyesen ismerte, így ír róla: „Barna színű, magas kürtő cilinderkalap födte a fejét, s vállán forgatta elmaradhatatlan színes napernyőjét: az utca megbámulta, megmosolyogta... Öltözködésében, mint tudományában is, különcködő, eredeti utakat taposott. Minden délben megjelent a főtér közepén, a virágos köröndöket kerítő gyalogjárón... Olyan mélységes merengéssel nézte lábai előtt a szürke aszfaltot, mintha legalábbis színes tájképeket látott volna rajta a Himalája tövéről vagy Arábiából, ahol lelke szívesebben időzött, mint Európában...”

Földi Lajos kántor

Egy dombóvári találkozás

Egy dombóvári utamon adódott alkalmam megismerkedni Nagy Róbert üzemmérnökkel, aki az Orszá­gos Magyar Eszperantó Szövetség helyi fiókjának elnökeként, tudva, hogy Háromszékről érkeztem, átnyújtott egy már elkészített háromnyelvű színes kitűzőt „a nagy nyelvész és egyetemi tanárról, az eszperantó egyik úttörőjéről, Szentkatolnai Bálint Gáborról”, és elmondta, hogy soha nem járt Szentkatolnán, azt is csak sejti, hogy hol lehet Székelyföldön, de mert abban az esztendőben volt a tudós születésének kerek 165. évfordulója, emléktáblát szeretnének elhelyezni a szülőfalujában. Térkép mellé ültünk, segítettem az emléktábla román nyelvű feliratának megfogalmazásában, elérhetőséget adtam, hogy kapcsolatot teremthessen a szentkatolnai Bálint Gábor Egyesület akkori elnökével és a Kézdivásárhelyen lakó Borcsa János irodalomtörténésszel, a tudós életművének egyik legjobb ismerőjével. Nos, azóta már sok víz lefolyt a Feketeügyön, Szentkatolnán felavatták a tudós mellszobrát, a kézdivásárhelyi Vetró András szobrászművész alkotását az általános iskola udvarán. Nagy Róberték is elkészültek a háromnyelvű emléktáblával, amelyet 2009. június 13-án helyeztek el az iskola homlokfalán. Várták őket Szentkatolnán az augusztus végére betervezett nagyszabású Bálint Gábor-ünnepségre, amikor a helyi önkormányzat – Tusa Levente polgármester szervezésével – Szentkatolnai Bálint Gábor bronzba öntött egész alakos szobrát, a sepsiszentgyörgyi képzőművész, Petrovits István alkotását állíttatta fel a szülőfalu központjában.

A békéscsabai múzeumban ismerik nevét

A szentkatolnai római katolikus templomot körülölelő cinterem kerítésének külső falára elhelyezett fémtáblán ez olvasható: „Bálint Benedek 1860–1920 képzőművész emlékére. Állíttatta a szülőfalu Szentkatolna 1996-ban.” Évekkel ezelőtt alkalmat kerestem, hogy emléke, síremléke után érdeklődjek Békéscsabán, ahol élete utolsó szakaszát élte iparművészünk és jeles könyv­illusztrátorunk. Emlékét az a család őrzi, mely lakóházát örökölte a gyermektelenül elhalt művésznek, benne a volt tulajdonos sok-sok emlékével, képekkel, bútoraival. Felkerestük a város múzeumát is, ahol Bálint Benedek sok rajzát, vázlatát őrzik. Tudtunkkal külön kiadványt, tanulmányt nem jelentetett meg róla a helybeli Munkácsy Mihály Múzeum. A Gyula felé tartó országút melletti, ma már részben lezárt evangélikus Bogárházi temetőben (Bajza utca) megtaláltuk Bálint Benedek és felesége, Kézdivásárhelyi Nagy Karolina (1849—1925) nyugvóhelyét. A gondozatlannak tűnő síron a szülőföld tisztelete jeléül elhelyeztük virágainkat. Jó hír volt számunkra, amikor megtudtuk, hogy 2006-ban a Magyar Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság ezt a sírt (II. tábla, 2. sor, 32. sír) a Nemzeti Sírkert program részévé nyilvánította. A mellékelt fényképfelvétellel a békéscsabai Béres István néhai nyugalmazott földrajz szakos tanár barátom és felesége, Balassa Zsuzsa örvendeztetett meg. Bálint Benedek elemi iskoláját Szentkatolna római katolikus felekezeti iskolájában kezdte, majd Kézdivásárhelyen tanult tovább. 1876–1880 között a Budapesti Mintarajziskolában tanult, ahol Morelli Gusztáv (1848–1909) tanítványa volt. Párizsban és Budapesten is alkotott, ahol 1885-től a Morelli-műhely fametszője volt. 1902–1912 között Kézdivásárhelyen rajztanárként dolgozott. 1912–13-ban az orosházi állami polgári fiú­iskolában tanított, majd 1913–1920 között Békéscsabán. Az egyik legjobb technikájú magyar fametsző volt, Munkácsy Mihály festményei­nek és rajzainak sokszorosítója, illusztrációkat metszett fába, székely népi stílusban iparművészeti munkákat is készített. Tüllre varrott új csipketechnikájával nagy feltűnést keltett. Gazdagon illusztrált könyvei könyvtárak mélyén pihennek, intarziás asztalainak-bútorainak egy része már itthon is raktárakba került. Egy ideig még él emléke itthon is és Békéscsabán is.

Értékőrzők

A katolnai jelesek emlékének őrzése az önkormányzat, az iskola és az egyházak feladata. Szellemi kincsünk őrzésének fontosságát ft.Boros Lászlóval, az augusztus 1-től újonnan kinevezett plébánossal, Földi Lajos kántorral  és Fülöp Barna megyebíróval osztottuk meg. Az atyának Zetelakán öntötték fejére a keresztvizet, Gyergyószentmiklós, a szórvány, Kézdimartonos és Csíkszenttamás volt szolgálati helye, nem ismeretlenként érkezett tehát a Szentföldre. A katolnai kántor pedig éppen 43 éve végzi a templomi énekvezérség megtisztelő szolgálatát. Élő, élni akaró a katolnai katolikus egyházközség, Hatolyka és Martonfalva filiáival együtt a hívek száma megközelíti az ezerötszáz lelket. Beszerezték a téli tüzelőt, elkészítettek egy dokumentációt, azzal várják a megfelelő kiírást, amely segítségével felújítanák a templom­épületet és a kőkerítést. A templom előtere valóságos emlékpark. Itt áll az első világháború áldozatai­nak emlékműve, a polyáni Laub testvérek munkája 1936-ból. Itt vannak néhai Bakk István adományozó emlékoszlopai, az 1848–49-es magyar szabadságharc és a második világháború hősi emlékművei, külön kopjafával örökítették meg a magyar honfoglalás 1100. évfordulóját és Márton Áron mártír püspök születésének centenáriumát (1896–1996). A magyar forradalom és szabadságharc másfél százados évfordulójára itt helyezték el Rhéti József pávai faragómester domborműves emlékkopjáját (1998). És van itt egy ritka érdekesség is: egy 1709-ben készült, utóbb részben javított fakereszt.

A községközpontban több régi udvarház maradt fenn, ilyen a jelenlegi önkormányzat székhelye is, melyet sajátos jegyeinek megtartásával korszerűsített a községvezetés. Figyelmet érdemel a több ízben alakított Basa–Sinkovits-féle kúria, amelyik magán viseli a XIX. század eleji empire építészet stílusjegyeit, korábban reneszánsz kúria állt a helyén. Erre utal a homlokzatán 1640-ből származó latin nyelvű kőtábla Sepsi-, Kézdi-, Orbaiszék királybírájának, Basa Tamásnak az idejéből. A műemlék jelenleg az egykori Cseh család utódainak tulajdonában van, bejelentkezés esetén látogatható.

Szentkatolna altalajában szénsavas ásványvíztelep található, számos falusi kút vizében is érezhető a szén-dioxid jelenléte. Több helyen a talajból kőeszközök, kőbalták kerültek napvilágra. Feltártak egy kora bronzkori telepet, 1881-ben görög és római érméket is találtak itt.

Ütemesen folyik az egész község és a községközpont infrastruktúrájának fejlesztése, korszerűsítése. Nemrég újították fel a teljesen újraalakult Szentkatolnai Futball Klub pályájának öltözőjét, lelátóját, az azt körülvevő kerítést, a munkálatokat a helyi önkormányzat 100 ezer lejjel támogatta, az úgymond aprómunkát székely kalákával végezték el a sportkedvelők. Erőgépekkel támogatta a munkálatokat Bakk Zoltán helyi mezőgazdasági vállalkozó. Kézdimárkosfalván és Hatolykán befejezték a belső utcák aszfaltozását, egy Potsa-szoborral  lett gazdagabb a község, minden településen játszótér épült, s a szentkatolnai önkormányzat székháza mellett parkoló kialakításába kezdtek. Tusa Levente polgármester még három fejlesztési pályázat eredményére vár.