Egy bizonyos, hogy nem fognak megharagudni ránk a hilibi asszonyok, akiket már nem egy alkalommal neveztünk szintén peccseseknek, vagy ahogyan a szomszéd falvakban említik Hilib falut, csipkebingolyósoknak. Ott volt alkalmunk megtapasztalni, hogyan készül a rózsabogyólekvár: a bogyókat megpucolják, megmossák, megrotyogtatják a tűzön és húsőrlőn ledarálják. Régen őrlés helyett egy cseberben bottal megtörték. A leőrölt masszát fövő vízzel engedik fel, átpasszírozzák, szőrszitán átdolgozzák. Az így nyert alapanyagot egy keveset még főzik, levastagítják, és literébe 60 dekányi cukrot tesznek.

Évtizedekkel ezelőtt, de még ma is több olyan háromszéki falu ismert, amely az örökölt gyűjtögető gazdálkodás iskolapéldáját nyújtja. A szentkirályi asszonyok ma is főzik a legkitűnőbb rózsabogyólekvárt, helyi megnevezéssel a „peccset”. Ők sem készítik másképp – tudtuk meg Karda Ignácnétól. Látogatásunk idején négy asszonyság nevét is említették, akik készítik a faluban ezt a kiváló és hasznos őszi-téli édességet. Erika szerint „elég a peccs literébe 40 deka cukor is!” A konyhaművészet berkeiből hívjuk szentkirályi igazi mesére olvasóinkat.
 

Megmaradó épített örökség

A falu neve mindennél jobban bizonyítja, hogy legelső templomának, mely a jelenlegi restaurált műemlék templom helyén állt, Szent István volt a védőszentje. Az Illyefalva községhez tartozó történelmi település gazdag épített örökséggel rendelkezik. Ezek közül a legrégebbi a Baróti-hegyvonulat északkeleti elődombján trónoló egykori régi katolikus templom, amelyet a reformáció után az unitáriusok örököltek. Ősi temetőkert és belső kőfal veszi körül, melyeket nagyon megviseltek az évszázadok, helyzetét veszélybe sodorta a helyi unitárius vallású közösség lélekszámának állandó apadása, amely saját erejéből nem tudta fenntartani műemlék templomát, pályázati támogatásokra pedig – mint máshol is – csak az utóbbi 30 esztendőben lehetett számítani. Ezt a lehetőséget használta ki az egyházi főhatóság, az egyházközség keblitanácsa és az állandó jellegű lelkészi szolgálat: igényelték a Kovászna Megyei Tanács juttatta anyagi és más jellegű helyi támogatásokat. Pénzalapokkal segítette az A-besorlású műemlékegyüttes felújítását a magyar kormány is a Rómer Flóris Alapból, majd a romániai művelődési minisztérium is.

Főhatósági rendelkezésre a szentkirályi egyházközség bővült a botfalusi cukorgyári telep leányegyházközségével, és így lélekszáma elérte mára a száztizenegyet. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy minden jóakaratú intézkedés mellett tizenöt évbe került a fallal körbevett templom és a harangtorony restaurálása és tatarozása, amelyből oroszlánrész jutott az azóta nyugalmazott Adorjáni Levente helyi unitárius lelkésznek. A munkálatok 2020-ban fejeződtek be, közben napvilágra kerültek azok a jellegzetes építészeti elemek, melyek jelzik a műemlék valós építészeti értékét. Rövid ismertetőnkben merítünk a munkálatokat tervező és vezető Ferenczi Z. Sámuel, a sepsiszentgyörgyi Linea Kft. műemlékvédelmi szak- és építőmérnökének beszámolójából, emellett e sorok írójának megadatott, hogy a restaurálás után megszemlélhette – éppen Ferenczi mérnök társaságában – a megújult műemlékegyüttest.

Kiemelkedő fontossággal bírtak az elvégzett régészeti ásatások – írja Ferenczi. A mai templom és harangtorony között előkerült a XIII–XIV. századra datálható, lebontott régebbi templom-szentélyzáródás alapozási falazatának töredéke, az északi oldalán épített sekrestye és a hozzákapcsolt, részben csonttárként használt kétosztatú helyiség, amely teljesen egyedülálló az eddig ismert erdélyi középkori egyházi építészetben. Feltárásra került még az oltáralap, a szentélylépcső, a diadalív déli oldala, a szószéktalpak és a déli bejárat eredeti küszöbe. A templom északi falán gótikus stílusjegyeket őrző, homokkőből faragott sekrestyeajtó-kőkeretet és tőle keletre megcsonkított szentségtartó fülkét láthatunk. Jelentősek a fából készült – még restaurálásra váró – képzőművészeti alkotások, a nyugati karzat festett mellvédjei, az 1882-es, a brassói Nagy József műhelyében készült orgona. A feltételezett 1700-as szószékkoronán két rend festék van, emellett restaurálásra várnak még a templomi padok mellvédjei, valamint a torony alatti 1786-os díszes kapuszárny.

Katolikus imaház

Fiatal lelkész, régi templom

A Magyar Unitárius Egyház minden tagja hálával fordul a Fennfaló felé, hogy felekezetét megtartotta, több mint 1100 éve állnak templomai, miként a bemutatott sepsiszentkirályi templom is, melynek alapkövei Szent Istvánra voltak valamikor felszentelve. A száz lelket alig meghaladó egyházközség lelkészei ügyeltek régi templomukra, 2021-ben a főhatóságnak volt lehetősége arra, hogy fiatal erőként helyezze ide Bartha-Pál Aba lelkészt, hogy vigyázza restaurált templomát.

Az új lelkész tervei között szerepel a régi orgona megjavítása, a villanyáram bevezetése, a templom fűtésének távlati megoldása, a beindított áldásos lelki nevelőmunka folytatása. Jó kapcsolatot alakított ki a Szentkirályban szolgáló Bustya János református lelkipásztorral és a faluba beszolgáló Sánta Pál illyefalvi római katolikus plébánossal. A nyáron egy helyi katolikus csoporttal részt vett a Szentkirály Szövetség ez évi találkozóján.

Bartha-Pál Aba 1994. április 22-én született az erdővidéki Bölönben. Az elemit szülőfalujában végezte, a felsőbb osztályokat a Székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnáziumban, ott érettségizett. Rövid ideig a korondi unitárius egyházközség énekvezéreként dolgozott, diplomázott a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karán 2021-ben, időközben pedig valláspedagógiai képesítést is szerzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen.

– Rendelt a Fennvaló ide ismét egy olyan lelkészi családot – jelezték a helybeliek –, amely továbbviszi a falu kulturális-művelődési rendezvényeit, gyermekeinknek bibliai és népművészeti tábort szervez. Megalakult a SZÍK ifjúsági egylet, minden gyerek számára elérhető a hónap harmadik vasárnapján a gyerek-istentisztelet.

Bartha-Pál Aba unitárius lelkész

Emlékhely a temető, kincsek a régi harangok

Helytörténeti értéke van a műemlék templom melletti temetőnek, ahol több jeles helyi személyiség sírjele látható. Két szabadságharcos hősnek is kőből faragott síremléke áll itt, melyeket a kései utódok még gondoznak: Kiss Áron (1823–1875) honvéd főhadnagyé és Sükösd János (1828–1915) honvéd hadnagyé. Néhai Kiss Áron – és miért ne hinnénk a régi családi legendának – „egy helybeli cigány kováccsal önműködő szekeret” készített. A Kiss család nevében jelenleg is él a faluban, mi több, Kiss Áron vállalkozó és panziótulajdonos az unitárius gyülekezet gondnoka.

Ebben a temetőben látható a Vida família családi sírboltja (kriptája) is, melyben Vida Dániel (1816–1875) honvéd őrnagy porai nyugszanak, aki az 1848–49-es szabadságharc fogarasi eseményeinek hőse volt. A kézdivásárhelyi katonai nevelde végzettje, a háromszéki határőrezred hadnagya, Kézdivásárhely térparancsnoka volt, Bem kérésére ő szervezte meg a hétfalusi csángó magyarok honvéd zászlóalját, amelynek őrnagyként parancsnoka lett. Az oroszokkal vívott fogarasi csatában súlyosan megsebesült és (a dandár nagy részével) fogságba esett.

Hétfalusi csángó magyar katonái között háromszékiek is harcoltak, adataink vannak arról, hogy többek között ott küzdött a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Lajos (1815–1892), a barátosi Mirtse Dénes (1810–1864) százados, az őrnagy testvére, a szentkirályi Vida József, falusfelei, Sükösd János és Újvárosi Ferenc, az albisi Vén Ferenc, a kézdivásárhelyi Szőcs Dani és a harcokban hősi halált halt bölöni Tana Benedek.

Vidát Nagyszebenben 8 év várfogságra, illetve halálra ítélték (1850), 1853 februárjában kegyelmet kapott, Olmützből szabadult. A Háromszéki Árva Egyletnél dolgozott és a Rikán Belüli Honvédegylet nagy tiszteletnek örvendő elnökeként halt meg. Családi kriptáját 2006-ban emléktáblával jelölték meg. Egykori háza a szentkirályi Komán család jelenlegi háza helyén állt, melyet az illyefalvi önkormányzat és a helybeli unitárius egyházközség emléktáblával jelölt meg 2011-ben.

Kincsek a szentkirályi harangok is, megtartó művek, a múltról beszélnek, és múlt nélkül nem teljes a jelen, talán még a jövő sem. A szentkirályi protestáns templomok számára éppen a sepsiszentkirályi eredetű Kiss család öntött harangot, őket tartjuk a legjelentősebb generációnak: az öreg Kiss Jánost, Kiss Istvánt, a fiát, és ifjabb Jánost, az unokát. Hárman közel 200 esztendeig készítették szép hangú tartós harangjaikat előbb a szentgyörgyi Várgödrében (azon a telken, ahol magam is lakozom), utóbb pedig az Olt utcában, ahol később Gábor Áron ágyúcsöveket öntött.

Csak úgy sorakoznak a település turisztikai értékei. A Falupatak völgyében a restaurált, viaduktszerű boltíves kőhíd ipartörténeti emlék: „Isten segedelme által építtetett Szentkirály község saját erején és költségén. 1860. év”. Ezen haladt át az az út, mely az Olt völgyét Előpatakon át összekötötte Székföldjével, régiségét datálja az 1918-ban itt szolgálatot teljesítő árkászszázad emlékköve is. A patak völgyében magas kéntartalmú lúgos víz található, Bodor-kút a neve, közelében, a völgyben régen lignitfejtő is működött.

1923-ban a faluba bukovinai katolikus menekült csángó családok (Sebestyén, Német, Kásler) települtek. Leszármazottjaik ma is élnek, többek között Komán László földrajztanár, az illyefalvi László Lukács-iskola igazgatója, aki Sepsiszentkirályról írt földrajzi kismonográfiát.

A kőhíd

Szent István, a névadó

Azok a történelmi múlttal rendelkező Kárpát-medencei települések, melyek századokon át István király nevét hordozták, egymásra találtak és szövetséget kötöttek a nemzeti és vallási önazonosság megőrzése céljából, az országhatároktól függetlenül érvényesülő szellemi s lelki magyar egység, az egyenlő jogok és esélyek alapján való történelmi megbékélés megteremtése érdekében – adja hírül a Szentkirály Szövetség honlapja.

A szentkirályi Sándor Csaba székely ezermester a szövetség rendezvényeinek résztvevőjeként elmondta, huszonegy tagja van a szervezetnek, fontos számukra a személyes és elsősorban ifjúsági kapcsolatok kiépítése a világi és egyházi vezetők segítségével. Találkozásaik, kézfogásaik minden politikai lépésnél erősebbek, őszintébbek.

Nos, a szentkirályiak éppen a szövetség adományaként jutottak Szent István-mellszoborhoz 2010-ben, s mivel a református templom a falu központjában van, Diénes Attila Munkácsy-díjas (2012) erdélyi születésű szobrászművész alkotása ennek előterében kapott méltó helyet.

– Nálunk, Szentkirályban – folytatta Sándor Csaba – többéves hagyomány, hogy augusztus 20. táján búcsús szentmisét celebrálnak imaházunkban, s az azt követő vasárnap ökumenikus istentiszteleten vesz részt mind a három felekezet a református templomban, ekkor elhelyezik a kegyelet virágait a templom előtti Szent István-szobornál.

A kis lélekszámú katolikus filia családi házból alakított ki magának kápolnát, oda szerelte fel harangját is. Lelkészük ft. Sánta Pál illyefalvi plébános.

A felekezeti többséget képező református gyülekezet lelkipásztora, Bustya János elmondta, hogy október 31-én, a reformáció emléknapján különleges ünnepséget tartanak. Ekkor helyezik el az eddig szolgált lelkipásztorok névsorát az imaházban, külön-külön egy-egy kis méretű emlékkopjára, melyeket a Sepsiszentgyörgyön élő-alkotó Végh Gyula faragómester készített. Ekkor emlékeznek az eklézsia 150 esztendeje öntött régi harangjára (1872) is, amelyet a szentkirályi születésű ifj. Kiss János mester készített.

Karda Erika, mestere a peccsnek

Akarva, nem akarva

városi peremtelepüléssé vedlik Sepsiszentkirály, kapocs ebben a Szalomér. Nem maradt tér, hogy bemutathassuk a születésileg Szentkirályhoz kapcsolódó egykori jeles személyiségeket, de mert a falu lakosságának fele lassan-lassan kicserélődik, azokról is jó lett volna mesélni, akik kultúrát és szellemi kincset hoztak/hoznak ide betelepedésükkor.

A helység infrastruktúrája alakulóban van, ivóvízvezetéke bővíthető, eljövendő szennyvízhálózata a pályázati lehetőség függvénye – jelezte Fodor Imre, Illyefalva polgármestere. A falu két vendégháza jelenti egyelőre a település vendégforgalmának kezdetét. Területéből tetemes részt szakítana ki az észak felé tartó autópálya és annak letérői – jelezték többen. E témában a lakosság véleménye megoszlik: egy része  szűkebb látószögből kezeli annak alakulását, ám vannak, akik mérlegelik a pálya közeli vagy távolabbi hozadékát is, az elkövetkező generációkra gondolva.