Összeíratja az ország emésztőgödreit a kormány: így kívánják felleltározni és törvényes mederbe terelni a szennyvízcsatorna nélkül élőket. A számlálást az érintetteknek kell elvégezniük: súlyos, öt-tízezer lejes bírságot kockáztat, aki elmulasztja bejelenteni a szennyvízgyűjtőjét a polgármesteri hivatalban. Az első határidő október 30-a volt, ám ezt több önkormányzat meghosszabbította, Sepsiszentgyörgyön például december 23-ig várják az egyedi tartályok tulajdonosait. A rendelkezés azokra nézve is kötelező érvényű, akik már rácsatlakoztak a szennyvízhálózatra.
A májusban kelt kormányhatározat értelmében minden olyan természetes és jogi személy, aki a tulajdonában lévő területeken a „megfelelő egyedi szennyvíztisztító rendszert (SIA) használja”, köteles regisztráltatni ezt a „Megfelelő Egyedi Szennyvízgyűjtő és -kezelő Rendszerek Nyilvántartásába a csatlakozást követő 120 napon belül” – tudjuk meg a sepsiszentgyörgyi városháza honlapjáról. A bevezetőben közlik, hogy a szennyvíztisztításra vonatkozó európai irányelvek alkalmazásáról, illetve ennek felgyorsításáról van szó. A továbbiakban a közlemény figyelmeztet, hogy az egyedi rendszerekből csak szakcéggel lehet eltávolíttatni az iszapot, megemlíti a bírságot, és azt is, hogy ahol van szennycsatorna-vezeték, ott egy éven belül kötelező erre rácsatlakozni. Az egyedi ülepítők létesítése engedélyhez kötött, ezt azonban csak kivételes esetben hagyják jóvá, meg kell felelni a környezetvédelmi előírásoknak, emellett pedig 2023. május 26-ig a vízügyi engedélyt is meg kell ezekhez szerezni. A rendelet szövege eléggé homályos: minden esetben „megfelelő egyedi” szennyvízgyűjtőt vagy -tisztítót emleget, és az sem világos, hogy ki büntethető: az, aki nem jelenti be az árnyékszékét, vagy akié nem „megfelelő”, vagy az, akinek nincs szippantási szerződése?
A jogszabályt a román sajtó beszámolói szerint hol így, hol úgy próbálják alkalmazni az országban. Sepsiszentgyörgy főépítésze, Berszan Ruxandra úgy véli, hogy nem csupán a nagyobb (céges) szennyvízgyűjtőket kell bejelenteni, hanem az árnyékszékeket is, mert így kapnak valóban pontos képet a helyi hatóságok a helyzetről. A minduntalan visszatérő „megfelelő” kifejezésről azt gondolja: ez minden olyan szennyvíztárolóra érvényes, amely nem szennyezi jobban a környezetet, mint a szabályosan kiépített csatorna. Hangsúlyozta: a cél nem a bírságolás – erre az önkormányzat amúgy sem jogosult, ez esetben a környezetőrség és a vízügy illetékes –, hanem a helyzet rendezése, és ennek első lépése a nyilvántartás létrehozása. A megyeszékhelyen és a hozzá tartozó falvakban létezik szennycsatorna-hálózat, és ezt bővítik is, ahogy a települések terjeszkednek. A vezetékre való csatlakozás – vagy ahol nincs vezeték, ott a szippantás – eddig is kötelező volt, újdonság csak az, hogy határidőt szabtak erre. Mivel a cél a kezeletlen szennyvízzel való talajszennyezés csökkentése, a hálózatra való csatlakozás felgyorsítására a környezetvédelmi minisztérium „első bekötés” programot indított a kis jövedelmű háztartások számára – magyarázta Berszan Ruxandra. Hozzátette: egyedi szennyvízgyűjtő rendszert csak ott hagynak jóvá, ahol nincs hálózat; léteznek alternatív megoldások, amelyekhez például egy-egy falusi tanintézmény vagy orvosi rendelő folyamodhat, ezeket az önkormányzatok is kiépíthetik.
Főleg a falvakban rendezetlen a helyzet
Van, amit behozni, hiszen még a városok hálózata sem teljes, a falvak pedig csak az elmúlt években kezdtek ilyen beruházásokba. A környezetvédelmi minisztérium összesítése szerint országszinten a lakosság alig 55,8 százaléka van rácsatlakozva valamilyen szennycsatorna-hálózatra, az átlagot a vidéki települések húzzák lefelé.
Háromszéken is vegyes a kép: Sepsiszentgyörgyön a lakosság és a cégek, intézmények 90,25 százaléka van bekötve a lefolyóba, Kézdivásárhelyen 89,18 százalékos ez az arány, Kovásznán 82,9 – közölte a megye nagy részének vízhálózatát működtető (ivóvizét-szennyvizét kezelő) sepsiszentgyörgyi Közüzemek igazgatója. Kozsokár Attila elmondása szerint a községekben nagyon változó a helyzet: Uzon a listavezető 76 százalékos közművesítéssel (ezen belül a községközpont 80 százalékon áll), de vidéken 50 százalék fölött már jónak számít a helyzet. Bodokon például 57 százalékos a csatornázottság, de a szomszédos Gidófalván már csak 28, a Sepsiszentgyörggyel szinte összenőtt Árkoson pedig a 14 százalékot sem éri el. Kozsokár Attila nem tudja, hogy a nem csatlakozott cégek és háztartások mihez kezdenek a szennyvizükkel, a Közüzemektől ugyanis elenyésző számban kérnek szippantást: 2021-ben 775 vállalati ügyfelük igényelt szippantást, ehhez képest alig 48 lakossági igénylés érkezett. Ezen belül Kézdivásárhelyen 590 ipari szennyvíztartály-ürítésre 2 lakossági jutott, Kovásznán 38-ra 15. Lehet amúgy más cégnek is szippantókocsija (és ilyen szolgáltatásra szóló engedélye), kérdés azonban, hogy mihez kezdenek az iszappal – tőlük egyetlen ilyen vállalkozás sem kért lerakási engedélyt.
A Közüzemek saját szennyvíztelepein semlegesíti a szennyvizet, a megtisztított vizet kiengedik, az iszapot pedig energiafűz-ültetvényekre hordják. Ezért egyébként egy évig jártak Bukarestbe, nagyon nehéz és igen drága volt megszerezni a jóváhagyást még ahhoz is, hogy emberi fogyasztásra nem kerülő növényeket trágyázzanak a tisztítás után visszamaradó anyaggal. A szippantás ára amúgy köbméterenként 94 lej, Sepsiszentgyörgyön kívül kiszállási díjat is kell fizetni.
Az árnyékszékeket nem kell bejelenteni
A polgármesteri hivatalok idejében megkapták az értesítést és az útmutatást arról, hogy mit kell tenniük – közölte a megyei környezetőrség vezetője, Lucian Cândea, aki szerint az összeírás célja az, hogy mindenki rácsatlakozzon a szennyvízcsatornára, ahol már létezik, ahol pedig nincs, ott megfelelő gyűjtőtartályok és szippantási szerződések legyenek, mert így védhető ki a vizek és a talaj szennyezése. Az intézmény egyik munkatársa elmondta: a kormányrendelet egyértelműen elhasznált vízről szól, tehát arról, ami a konyhai, fürdőszobai lefolyóból, ipari felhasználásból, műhelyből, istállóból stb. származik, és sok esetben a szabadba, sőt, néha közvetlenül a patakokba kerül. A bejelentést követően kötelező lesz szippantási szerződést kötni, a szippantó cégeknek pedig műholdas navigációval felszerelt kocsikkal kell elvégezniük és mennyiség szerint számlázniuk a szennyvíztartályok kiürítését. A környezetvédelmi szakember figyelmeztetett: nem lehet kibújni a bejelentési kötelezettség alól, országszintű ellenőrzések lesznek. Kérdésre válaszolva úgy vélekedett, hogy a kert végi pottyantós illemhelyeket nem kell jegyzékbe vetetni, hiszen ezek az árnyékszékek többnyire szárazak, ritka, hogy oda vezessék be a szennyvizet is.
Ezt a vízügyi igazgatóságon is megerősítették. Sándor László főmérnök szerint a törvény arról szól, hogy első szakaszban felleltározzák a szennyvíz útját: az emésztőgödröket (legyenek azok egyéniek, csoportosak vagy másfélék) és azokat a helyeket, ahol a patakba engedik ki az elhasznált vizet. A megfelelő emésztőgödörnek betonból kell lennie, szigeteléssel kell rendelkeznie, és a befogadóképessége is arányos kell legyen a fogyasztással; amit onnan kiszippantanak, azt csakis derítőállomásra lehet vinni. Hangsúlyozta: fejenkénti 7–8 köbméteres havi vízfogyasztásnál nagyjából 6 köbméter az a szennyvíz, ami valahova elfolyik: ha nem a kiépített hálózatba, akkor máshova. Az már biztos, hogy új építkezési engedélyeket nem adnak ki, ha a szennyvíz tárolása, kezelése nem szabályszerű, egyedi (az adott fogyasztásra méretezett) tartályokat pedig csak ott hagynak jóvá, ahol nincs hálózat vagy túlságosan költséges annak kiépítése, működtetése. Ez az emberek érdeke is – magyarázta –, hiszen a talajvíz, a kutak, a háztáji kertek szennyezettsége nekik is árt. Sajnos elég nehéz a meglévő helyzeten és a hozzáálláson is változtatni, de valahol el kell kezdeni – szögezte le.
A gondok száma tömérdek: vannak egész községek, ahol egyáltalán nincs csatornázás (Nagyborosnyó, Ozsdola), sok faluban túlságosan kevesen csatlakoztak a hálózatra, így az nem tud elég hatékonyan működni (műszakilag és pénzügyileg sem), de a városokban is előfordul, hogy az esővízcsatornába köttetik be a szennyvizet a lakók, mert csak az van az utcájukban. A vízgazdálkodási igazgatóság eddigi tapasztalata az, hogy ivóvizet mindenki akar, szennyvízelvezetést már jóval kevesebben, pedig már szinte mindenre van megoldás, létezik mechanikus, kémiai és biológiai tisztítás is. Az első azonban a meglévő helyzet felleltározása, utána aztán lehet azon gondolkodni, hogy mit kell tenni. Sándor László szerint a törvény elég világos, a kérdés inkább az, hogy miképp fogják alkalmazni, hiszen óriási volumenű munka az összeírás, ellenőrzés, engedélyeztetés, kivitelezés. A vízügy egyébként nem bírságol, ez a környezetvédelem és az önkormányzatok hatáskörébe tartozik, a hálózatok kiépítésére pedig (sőt, már a csatlakozásra is) uniós támogatást lehet igényelni.
Utánanéztünk: első bekötési támogatást – legtöbb 1900 eurót – az a háztartás kap a minisztériumtól, ahol az egy főre eső jövedelem havi 525,50 lej alatt marad, ami azért elég alacsony küszöb. Kérni a szolgáltatótól kell, a pénzt közvetlenül oda utalják át. Erre a célra 168 millió eurót szánnak, ami uniós támogatásból jön, és az előzetes számítások szerint mintegy 88 ezer háztartás szennyvízhálózatra való csatlakoztatására lesz elég. A többi fogyasztónak saját forrásokból kell ezt megvalósítania.
Kovásznán november 22-e a határidő
A kovásznai polgármesteri hivatal felszólította a fürdőváros lakosságát – magán- és jogi személyeket egyaránt –, hogy jelentsék be a tulajdonukban levő egyéni szennyvízgyűjtő és szennyvíztisztító rendszereket. Erre a célra a városházán külön regisztert hoztak létre. A polgármesteri hivatal tájékoztatása szerint a 2022/714. számú kormányrendelet előírja, hogy kötelező módon nyilvántartásba kell venni a város közigazgatási területén a magán- és jogi személyek tulajdonában levő egyéni szennyvízgyűjtő és szennyvíztisztító rendszereket. Aki nem tesz eleget a jogszabály előírásainak, azt 5000-től 10 000 lejig terjedő bírsággal büntethetik. A nyilatkozatokat a polgármesteri hivatal 6-os szobájában lehet benyújtani november 22-ig.
Gyerő József polgármester érdeklődésünkre elmondta: az intézkedés célja, hogy a hatóságnak legyen rálátása, ki miként „gazdálkodik” a szennyvízzel, hány háztartás van rácsatlakozva a város szennyvízhálózatára. Ugyanakkor a nyilvántartás arra is szolgál, hogy ennek alapján az építkezési engedélyek kibocsátásakor előírják, miként kell megoldani a szennyvíz elvezetését az új épületek esetében. Ha létezik a közelben városi szennyvízcsatorna, akkor arra kell csatlakozni, ha nincs, akkor megszabják, hogy milyen típusú és mekkora kapacitással rendelkező emésztőgödröt kell építeni.
Kovásznán hivatalosan 1570 ingatlantulajdonosnak van szerződése a Közüzemek Rt. megyei szolgáltatóval, de amint Bicskei Lóránt, a részvénytársaság kovásznai részlegének vezetője tájékoztatott, az utóbbi időben elvégzett utcafelújítások alkalmával sokan csatlakoztak rá a szennyvízhálózatra. Eddig nem sikerült mindenkivel szerződést kötni, így a bekötött háztartások száma nagyobb, mint a szerződéseké. Nem titok azonban az sem, hogy a fürdőváros területén jócskán vannak olyan háztartások is, ahonnan a szennyvíz és trágyalé egyenesen a Kovászna-patak medrébe ömlik. (bodor)
