Az örmény–azeri békeszerződés megkötése mellett szállt síkra két hete, október 31-én a Fekete-tenger-parti Szocsiban kiadott közös nyilatkozatában Vlagyimir Putyin orosz elnök, Nikol Pasinján örmény miniszterelnök és Ilham Aliyev azeri államfő. A felek megállapodtak, hogy lemondanak az erő alkalmazásáról, és folytatják a kölcsönösen elfogadható megoldások keresését. Ugyanakkor egyetértettek abban, hogy az orosz békefenntartók kulcsfontosságú szerepet játszanak a régió biztonságának megteremtésében. Csak remélni lehet, hogy az orosz fekete-tengeri üdülővárosban tartott hármas találkozó eredményei döntő áttörésnek bizonyulnak, és a több mint harminc éve tartó hegyi-karabahi konfliktus békés rendezésének, a Jereván és Baku közötti kapcsolatok átfogó normalizálásának nyitányát jelentik.
A szovjet időkben
A Hegyi-Karabah feletti örmény–azeri viszály történetét követve térjünk vissza szovjet idők kezdetéig, amikor a dél-kaukázusi térségben előtérbe kerültek a területi követelések. Grúzia és Örményország Alhalkalak és Lori, Örményország és Azerbajdzsán pedig Zangezur, Karabah és Nahicseván hovatartozása miatt feszült egymásnak. 1921 júniusában Szergej M. Kirov vezetésével bizottság utazott Tbiliszibe, hogy megoldja a három kaukázusi szovjet köztársaság területi vitáját. (Kirov később a leningrádi pártbizottság elnöke volt, 1934. december 1-jén Leningrádban munkahelyén – Leningrád most újra Szentpétervár – gyanús körülmények között meggyilkolták.)
Örményország képviselője követelte, hogy országához tartozzék a két, zömmel örmények által lakott terület, a Grúzia által igényelt Alhalkalak és az azeriek által követelt Karabah. A kérdést végül a bolsevik párt kaukázusi irodája elé terjesztették, s július 4-én J. V. Sztálin nemzetiségi népbiztos jelenlétében 5:3 arányban úgy döntöttek, hogy Karabahot az örményeknek ítélik oda. Sztálin azonban más döntést óhajtott, „belátásra bírta” a grúz Grigorij (Szergo) K. Ordzsonikidzét – aki 1937 februárjában öngyilkosságba menekült a szintén grúz zsarnok elől –, valamint az iroda egy másik tagját. Másnap újra szavaztak, s ezúttal 5:3 arányban úgy döntöttek, hogy Alhalkalak Grúziát, Karabah pedig Azerbajdzsánt illeti meg.
Nahicseván már korábban azeri közigazgatás alá került. A Nahicseván Autonóm Köztársaság ma is Azerbajdzsán exklávéja, melyet Örményország, Irán és Törökország határol. Az örmények kénytelenek voltak beérni Lorival és Zangezurral, előbbi a mai Örmény Köztársaság északi azonos nevű tartománya, utóbbi pedig annak déli Szjunik tartományának felel meg.
1923 júliusában Azerbajdzsánon belül, enklávéként (Örményországtól egy 50 kilométer széles területsáv választotta el) létrehozták az örmény többségű Hegyi-Karabah Autonóm Területet (HKAT). Az örményeknek elsősorban Karabah fájt. A szovjetek később is elutasítottak minden olyan kérelmet, amely Karabah és Örményország egyesülésére irányult. Az ezt követelő mozgalom 1936-ban felerősödött, amikor a Szovjetunió új alkotmánya értelmében megszűnt a Kaukázuson Túli Szocialista Föderatív Szovjet Köztársaság és különvált a grúz, az örmény és az azerbajdzsáni szovjetköztársaság. Laventyij P. Berija, a föderáció egykori vezetője a Karabah átcsatolását követelő örmény tüntetéseket nacionalista elhajlásnak minősítette és kemény kézzel intézkedett. A karabahi kérdés érthető módon lekerült a napirendről.
Az ügyben újabb fordulat 1988. február 20-án kezdődött, amikor a karabahi szovjet képviselőinek többsége határozatban követelte az enklávé, azaz Hegyi-Karabah Örményországhoz való csatolását. Az események felgyorsultak, tömegtüntetések, sztrájkok kezdődtek, véres zavargások törtek ki, halálos áldozatokkal mindkét oldalon. Az örmény legfelsőbb tanács 1988. június 15-én egyöntetű szavazattal követelte, hogy Karabahot csatolják Örményországhoz. Az azerbajdzsáni legfelsőbb tanács homlokegyenest ellenkező határozatot hozott. A szovjet alkotmány 78. paragrafusa értelmében a határok megváltoztatásához az érintett tagköztársaságok egyetértésére van szükség. Elkezdődött a lázas útkeresés a két szomszédos köztársaság álláspontjának közelítésére, ellentéteik feloldására, de eredménytelenül. Azóta még több hidat égettek fel a keresztény örmények és a síita muzulmán azeriek között.
A Szovjetunió felbomlása után
Mint ismeretes, a Szovjetunió felbomlása után a Hegyi-Karabah hovatartozása körüli vita két örmény–azeri háborúba torkollott: 1992–1994 és 2020. szeptember 27. – november 10. Közben Hegyi-Karabah parlamentje 1996-ban függetlenné nyilvánította a területet (Azerbajdzsántól), de a Hegyi–Karabah Köztársaság – más nevén Arcah Köztársaság – önállóságát csak három más vitatott államiságú terület (Abházia, Dél-Oszétia és a Dnyeszter Menti Köztársaság), továbbá Ausztrália Új-Dél-Wales állama ismerte el. A homlokegyenest ellentétes álláspontok nem közeledtek. „Soha nem fogunk engedményeket tenni országunk területi egységét illetően. Azerbajdzsán területi egysége sérthetetlen. Hegyi-Karabah soha nem kap függetlenséget” – mondta Ilham Aliyev azeri elnök 2008 januárjában. „Hegyi-Karabah függetlensége visszafordíthatatlan, a terület sohasem lesz újra Azerbajdzsáné” – jelentette ki 2008 tavaszán Szerzs Szargszján akkori örmény elnök.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) már 1992-ben létrehozott ún. Minszki Csoportjának munkájában, amelynek feladata, hogy tartós megoldást találjon a hegyi-karabahi helyzet rendezésére, számottevő haladás nem történt. Éppen ezért véleményem szerint új megoldással kellene próbálkozni. Egy ilyen a kettős szuverenitás.
Kettős szuverenitás
Ez két állam, két anyaország (vagy két patrónus) szuverenitásának érvényesülését jelenti ugyanazon terület felett, konfliktusmegelőzés, konfliktusfelszámolás érdekében. A kettős szuverenitással Hegyi-Karabah függetlenségének elismerése vagy el nem ismerése tárgytalanná válna. Általa helyreállna a terület politikai és gazdasági egysége, megoldódnának a humanitárius kérdések, az örmény és azeri menekültek visszatérhetnek a harcok, a háborúk kitörése előtti otthonaikba.
A kettős szuverenitás létrehozását tekintve, Örményország és Azerbajdzsán osztozna a Hegyi-Karabah feletti szuverenitáson. (Az 1992–1994-es háború előtti, közel 160 000 fős lakosság etnikai megoszlásának százalékos aránya a 11 458 négyzetkilométer területen 80 százalék örmény és 20 százalék azeri volt.) A hegyi-karabahi örmények örmény, a hegyi-karabahi azeriek pedig azeri állampolgárok lennének, de választhatnák mindkét állampolgárságot is. Előbbiek az örmény, utóbbiak pedig az azeri hadseregben szolgálnának. Külön, önálló hegyi-karabahi hadsereg és állampolgárság nem lenne.
A kettős szuverenitást bevezető egyezmény garantálja Hegyi-Karabah különállását, autonómiáját, területi egységét, és meghatározza, hogy a két anyaország, Örményország és Azerbajdzsán hány katonája állomásozhat ott. A hegyi-karabahi örmény rendőrség az örmény többségű, a hegyi-karabahi azeri rendőrség pedig az azeri többségű településeken teljesítene szolgálatot. A jereváni és a bakui kormány egy-egy főbiztost nevezne ki, a hegyi-karabahi örmény állampolgárok az örmény főbiztos alá, a hegyi-karabahi azeri állampolgárok pedig az azeri főbiztos alá tartoznának.
A kettős szuverenitás alatt álló Hegyi-Karabah elnöke örmény, alelnöke azeri lenne. Előbbit a hegyi-karabahi örmények, utóbbit pedig a hegyi-karabahi azeriek választják meg. A törvényhozó hatalmat a 33 fős egykamarás hegyi-karabahi parlament gyakorolná 26 örmény és 7 azeri képviselővel. A végrehajtó hatalom szervének, a kormánynak az összetétele is (miniszterelnök, helyettese és miniszterek) az etnikai arányokat tükrözné. A miniszterelnök-helyettesi tisztség mindig az azerieket illeti. A bírói hatalom működését is szabályozzák.
A jereváni és a bakui kormány öt-öt tagot küldene a „közös és egyidejű” vezetésen őrködő Koordinációs Tanácsba. Ugyanakkor más államok képviselőiből álló 15 tagú Felügyelő Bizottság alakul. Ha a helyzet megköveteli, nemzetközi békefenntartó erők is állomásoznak a térségben.
Az örmény és az azeri nyelv is hivatalos lenne, a hegyi-karabahi örmények Örményország nemzeti jelképeit (zászló, címer, himnusz), a hegyi-karabahi azeriek pedig Azerbajdzsán nemzeti jelképeit használnák.
A kettős szuverenitás alatt álló autonóm, de nem független Hegyi-Karabah külképviseletét – megegyezés szerint – Azerbajdzsán vagy Örményország látná el.
Németh Csaba