A sepsiszentgyörgyi Osonó színházműhely Magyarkanizsán jártRészletek a bolyongás meséiből

2008. december 20., szombat, Kovakő - diákmelléklet

Görbe sorokkal ír egyenest a Jóisten — tartja egy ír közmondás, amit igazol az élet és az a számos szerencsésen összecsengő körülmény, amelynek jóvoltából a Szé­kelyföld túlsó szögletéből származó társulat Magyarkanizsán vendégszerepelhetett.

Köllött ehhez — az égiek áldásán túl — egy hamarjában lerendezett időpont-egyeztetés, egy adag jó szándék, meg az az állhatatos munkabírás, szent megszállottság, amely — mint döbbenettel elegy tisztelettel tapasztaltuk — az Osonó Színházműhely minden tagjára egyformán jellemző. Nagy kár, hogy az a fajta szolgálat, a szakma iránti alázat, amit ezek a fiatalok és vezetőik képviselnek, mind ritkább attitűdje a színházi berkekben élőknek-alkotóknak.

Egy nagyon sok szempontból sikeres szerbiai turné és egy belgrádi megmérettetés után, a kéthetes intenzív munka, utazás minden fáradalmának ellenére a lelkes társulat úgy vállalta a magyarkanizsai fellépést, hogy másnap hajnalban már hazafelé fordítják a szekerük rúdját, és tizenkét órás buszozás után érnek révbe.

Azt már régebbről tudtuk, tapasztalhattuk hogy a mások által sokszor eltemetett, de időről időre főnixmadárként megújhodó, igényes mozgásszínház, a kiútkereső színházi nyelvezet újrafogalmazása valami oknál fogva a határon túli magyar közösségeink alkotói körében karakteresebb, és sokszor bizony értékteremtőbb, mint a hasonló zsánerű anyaországi próbálkozások, amelyek legtöbbször a modernkedés kétes fényű zománcával futtatott produkciók talaján maradnak. A magyarkanizsai közönség reményeit a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely előadása nem cáfolta.

A Cnesa kamaraszínpadán egy nem mindennapi igényes produkciót láthatott a kanizsai és környékbeli közönség. Az előadás a kísérletezés bevallott szándékával, gondolatébresztő céllal úgy szólította meg a publikumot, hogy közben tág teret biztosított a szubjektív értelmezésnek. Nem szájba rágni akart, hanem nagyon is széles határmezsgyén vezetni a közönség-közösség (?) tudatát, olykor elengedve a publikum kezét, csapongani hagyni, tétovázni, el-elbizonytalanodni, majd saját lelkünk válaszára ráébredni, a csöndben a megváltottság katartikus magányában révbe érni. A vizuális improvizációkból álló epizódokat bravúros ötletekkel, képi és hanghatásokkal ötvözte az előadás rendezője, Fazakas Mihály, akinek értő szándéka és színházi szakértelme végig erősen jelen van, kiérződik a Bolyongás felépítettségén és a tizenéves szereplők profi táncosokat idéző sallangmentes, letisztult játékán.

A Kárpát-medence két távoli csücskének nyelvezete — emberi és színházi értelemben is — azonos, ezért csöppet sem meglepő, hogy ugyanolyan kérdésekre hasonló válaszokat találunk, hogy létünk miértjei itt is olyan húsba vágón hangsúlyosak, mint tőlünk csaknem ezer kilométerre. Hamvas óta tudjuk, hogy a magyarság öt géniusza közül kettő, a Dél-Alföld és Erdély találkozásából olyan teremtő erő születhetik, amit tőlünk szerencsésebb történelemmel bíró népek sem bitorolhatnak.

Hogy ez mennyire így van, arra a legfrappánsabb választ a Bolyongás kanizsai sikere adta. Bá­mulatra méltó az az önfegyelem, amellyel az ifjú színészek viseltetnek a bő órás előadás minden mozzanatában. Olyan fokú összpontosításnak, kidolgozottságnak lehettünk tanúi, ami becsületére kellene váljék minden tapasztalt, érett előadóművésznek. A mozgáskoordináció, a testbeszéd koreografált figurális elemei leginkább a távol-keleti táncszínházi produkciókat idézik, sajátosan nyugatias, európaias elemekkel ötvözve. Missziója van ennek a tehetséges, még sokra hivatott fiatalokból verbuválódott csapatnak. Az előadás után csapatépítő tréningnek, a produkciót értékelő szakmai beszélgetés kezdődött, a vendégek és a helyi amatőr színjátszók között. Magvas gondolatok, szakmai tanácsok mellett ki-ki szólhatott a mindennapok problémáiról, a hétköznapi életről Sepsiszentgyögyön és Magyarkanizsán.

Nyilvánvalóvá vált, hogy a székelyföldi és a bácskai magyar fiatalok egyazon módon élik meg világunk fonákságait, hasonló szemmel látják környezetüket, és egyforma akarással, tetterővel bírnak, ha a közösségük, a jövőjük jobbítása a cél, ha álmaik megvalósulásáért küzdhetnek.

Talán ezért éreztük azt, hogy fontos barátságunk, hogy a nem is távoli jövőben még találkozni fogunk. Akár itt, Kanizsán, akár ott, Szentgyörgyön. Hisz nem csak városaink, de mi magunk is testvérek vagyunk.

Pósa Károly, Magyarkanizsa, Szerbia

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 193
szavazógép
2008-12-20: Közélet - x:

Nem tudni románul, nem lenni egyenlő (Jegyzet) — Fekete Réka

Az egységes félévi román dolgozatok napokban közzétett, botrányosan gyenge eredménye láttán ökölbe szorul a legbékésebb romániai magyar ember keze is, ütne valahová, akárhová, csapna azokra, akik nem teszik lehetővé, hogy gyermeke a többségi diákokéval egyenlő eséllyel induljon a középiskolába, majd érettségi után a nagybetűs Életbe.
2008-12-20: Közélet - x:

Civilek a Háromszékért

A Civilek Háromszékért Szövetség szót emel a szólásszabadság korlátozása ellen, és csatlakozik a Kovászna Megyei Tanügyi Szabad Szakszervezet felhívásához. Valahányszor civil jog sérül, ez ellen tiltakoznunk kell.