Manapság ritkábban hallhatunk olyan történteket, melyek a szigorúan tiltott, de a Kárpátokon húzódó határokon át mégis örökké zajló, Háromszéket is érintő sócsempészethez kapcsolódnak. Irodalma van pedig ennek, balladák szólnak róla, hiszen a csempészet olykor emberéletekbe is került. A Sósok ösvényéről kortársam, a Bereckben lakó Rózsa Jóska mondta tollba, amit gyerekkorában édesapjától hallott.
„Lemhény felett a Sósok ösvényének hívták azokat az erdei csapásokat, amelyeket csak az idevalósiak ismertek. Herzsából indult az ösvény az első világháború előtt. A só állami monopólium volt, akárcsak a szesz. Ősszel és télen mentek az emberek sóért, amikor a mezei munkák engedték. Olyan is volt, aki 25 kiló sót vitt Lemhényig vagy Nyujtódig. Kellett a só nemcsak az embereknek, hanem az állatoknak is. Abban az időben Bereckben 800–900 szarvasmarha és rengeteg ló volt, Ojtozban is legalább 300 tehén. Nagy eledel volt a tej, azzal éltek az emberek”.
Csempészek, fináncok ösvényei
Lemhény fölött, a Kétágtól felfelé van egy patak, úgy hívják a Fináncok pataka. Ott megütöttek két vagy három fináncot a sóhordó emberek. Meglincselték őket. Itt felénk is bujkált egy Balog Józsi nevű sóhordó fiatalember, akit később tiltott sócsempészet vádjával Pojánban lövetett fejbe az osztrák katonai megbízott. A sócsempészek rejtett ösvényeit még most is számontartják a lemhényi, berecki öregek. A Kalaszló patak völgyéből és Szaláncfürdőről vezetett Erdélybe a Gyepár- és a Bakó-tető közötti hegynyergen az ösvény, s a Havasalja nevű helyen ereszkedett be Lemhénybe. Néhai Kerezsi András pojáni tanító kezdeményezte, hogy állítsanak emléket Balog Józsinak, aki Pojánban halt meg. Az akkori időkben nem nagyon szerették a hivatalosságok az ilyen különleges esetek emlékére tervezett jeleket, kereszteket. 1971-ben azonban mégis megszületett a terv s jelenleg is emlékkopja jelöli azt a helyet a pojáni Vasút utcában, ahol Balog Józsit kivégezték.
Szépül a várudvar
A Gyepár-tető titkai
A legismertebb, más okokból, de tán ma is jól kitaposott járást napjainkban is Sósok ösvénye néven emlegetik a felsőlemhényiek. A Gyepár-tető melletti kisebb magaslaton van egy erődszerű maradvány, melyet Hajduk vára néven említett már Orbán Balázs is, Néhai Dénes László lemhényi tanító pedig jegyzeteiben Hajdúk sáncaként hivatkozik rá. Helyét és a rá vonatkozó emlékeket nem kis nehézséggel tudtuk azonosítani. „Vár volt ott valamikor, hajdúk laktak benne, amikor Moldvából csempészték át ide hozzánk a sót – jegyeztük le néhai Vargha Lázár szavait Lemhényben. „Nehéz idők jártak akkor, mert akit elfogtak, annak jaj volt, felakasztották! Portyázók laktak a várban, akik a Határhavason elfogták a gyanús utasokat” – emlékezett vissza Zsigmond Gergely Felsőlemhényben.
A vár alaprajzát a Sepsiszentgyörgyön élő Szőcs István készítette el 1963-ban. A lemhényieket mindig foglalkoztatta a gyepári rejtély. Dénes Emese tanár (Dénes László lánya) lejegyezte Pötyő Ferencnek a várra vonatkozó szóhagyományát. „Pötyőnek édesapja már gyerekkorában mesélt a Hajdúk sáncáról. Vár volt az, mondta, olyan, amely a föld alatt volt kiépítve. Ahhoz alagút szolgált. Azon lehetett be- és kimenni a várból. Az alagút száda éppen a Hajdúk sáncából nyílott”.
Velencén (Felső-Lemhény régi neve) ma élőktől is érdeklődtünk a vár holléte felől, egyhangúan úgy nyilatkoztak: nincs tudomásuk arról, hogy ott fenn valaki is ásatásokat végzett, végeztetett volna.
A Bem József-iskola
A lemhényi Büdös-víz nyomán
A lemhényi patak keskeny lapályán, Almásrétnél ömlik Farkas-pataka a Lemhény vizébe. Fenn, a patak völgyében egykoron büdösvizes feredő működött, sokáig senki sem törődött vele. Néhai dr. Bányai Árpád helyi körorvos felismerte a kénes vizek gyógyító hatását, s elkészítette a megálmodott majdani gyógyfürdő tervét, de a kivitelezésnek előbb a változó pénzügyi helyzet vetett gátat, aztán pedig a kezdeményező betegsége. A lemhényi gyógyvíz mélybeli rétegekből fakad, megőrizte így minőségét és hozamát. Ehhez hasonló kénes ásványvíz tör fel még a Lógörény patakában, Kiságtövén és a sárfalvi Egerben, melyeket magam is felkerestem.
Mozgásszervi bajok kezelésére, reumatikus panaszok enyhítésére igen alkalmasak. Mikes Kelemen még a Törökországi levelekben is megemlékezett a zágoni Domokos-patak mellett feltörő „gyógyító büdösvízről”, melynek gyógyerejére esküdnek a helybeliek. Bár költséges munkának mutatkozott, egy lemhényi lelkes csoport
– Miklós Barna, Lukács Botond, Biró Attila és Bíró Erika – jóvoltából nem is olyan rég útjára indult a projekt. A helyi önkormányzat és a megyei tanács elnöke is rábólintott, támogatást ígérve. Új utat építettek a forrás közeléig, ahonnan a kúrázni akaró idősebbek is meg tudják majd közelíteni a gyógyvizet és a kiépítésre váró medencét. Az ötletgazdák bíznak abban, hogy lesz segítségük a folytatásban is, s önkéntes munkával és összefogással pont kerülhet a történet végére.
Lemhénytől északra és észak-keletre húzódik a Keleti-Kárpátok festői főgerincvonulata. Ezen van a Poszkár-tető, ahol ez év októberében avatták, szentelték fel Biró Erika szörcsei református lelkipásztor, Miklós Barna és Biró Attila kezdeményezésére, a Háromszéki Népfőiskola Egyesület támogatásával létesült, rönkfából épült nemzeti emlékhelyet. Ide legkönnyebben Almásrét felől lehet eljutni.
Az önkormányzat székháza
Csoda a Szent Mihály-hegyen
Méltán nevezhetjük csodának a vidék legépebben megmaradt barokk műemlék együttesét: a hegytetőn álló katolikus vártemplomot. Látogatásunk idején éppen restaurálásának a felénél tarthattak. Tervezők és a kivitelezők, a Linea cég és a Baumeister csodát teremtenek a 633 m magasban trónoló régi „felső-háromszéki akropolisznál”. Értékei, falfestményei alig látszanak, állványok, állások tömkelege takarja a falakat, az oltárt takaró fedi, melyen a védőszent képét – Szent Mihály arkangyalét – éppen a vidék nagyasszonya, báró Szentkereszti Stefánia festette meg. Lőréses védőfallal kerített templom ez, elődje egy román kori épület lehetett – gyanítják a szakértők –, melyet aztán a háromszéki gótika idején a csúcsíves stílus köntösébe öltöztetett a lemhényi és a kézdialmási hívek áldozata. Erre emlékeztet a diadalíven megmenekült 1510-es évszám. Később, 1776–77-ben kapta az impozáns épület a barokk stílust. Lőréses várfalának építési idejét a XVII. század elejére teszik a szakemberek. Külső felén sorakoznak a mutatós építészeti díszítőelemek csigavonalas voluták és szoborfülkék. Dongaboltozatának falképeit éppen restaurálják, újra megjelenik a stukkódíszítések közötti falfestményeken Szent György, Szent Mihály és a Szentháromság ikonja, orgonakarzatának előkéjén pedig Szent Cecília stukkófigurája vár éppen tisztításra, amely után az is élénkebb színekben pompázik majd – mondta kísérő vendégfogadónk. Az épület sarkában némán állt a templom díszes középkori keresztelőmedencéje. A megújuló építmény Lemhény és Kézdialmás közös kincse most is, de mert kissé távolabb esik mindkét településtől, lent, a falvakban külön-külön templomot épített magának mindkét közösség. „Hova is építsük a templomot? – tanakodtak anno a felek – Arra az egyezségre jutottak, hogy a hegy felé indítanak mindkét faluból egy-egy kutyát. Természetesen olyanokat, amelyeket a szomszéd faluban fogtak be, s így magától érthető volt, hogyha az állatokat szabadon engedik, a legszaporább iramban igyekeznek hazafelé. Ahol azok találkoznak, oda építik majd a templomot. Igen ám, de az almásiak eszesebbek voltak. Ők egy lemhényi sánta kutyát engedtek útnak. Ez lassabban haladt, így aztán őhozzájuk valamivel közelebb esett az építendő templom helye.” A festői képet mutató templomot ősi temető övezi régi, kőből faragott sírkövekkel. Ehhez kapcsolódik a Halottak miséje című régi történet, amelyet a már említett Dénes László (1900–1984) lemhényi tanító jegyzett le. A templom harangtornyában még működik az Orbán Balázs által is leírt régi kicsi harang. Jó száz esztendő időkülönbséggel mind a ketten megmásztuk miatta az ősi tornyot. REX GLORIE JESU CHRISTE VENI CUM AETERNA PACE * CURA ME LEMHENYENSIS * 1697 H. L. A legnagyobb székelynek, aki Lemhénybe is eljutott, nem volt már alkalma felkutatni, hogy kit is rejt a harangon látható H. L. monogram. Lampen Henrik brassói szász harangöntő nevének kezdőbetűi ezek, akinek még jelenleg is több harangja hívja imára a háromszéki keresztényeket.
Mike Géza
Lemhényi séta
Alakítja Lemhény arculatát Jénáki Csongor polgármester és csapata, folyik a mellékutcák aszfaltozása. „Túl vagyunk már az ivóvízhálózat kiépítésének bajain, a szennyvízcsatorna projektjét a Saligny-programhoz tettük le” – tájékoztatott az elöljáró.
Bekopogtattunk a Bem József tábornok nevét viselő iskolába is, ahol Gál Zsuzsanna igazgató fogadott. Felújított, fűtött épületben biztonságban tanulnak a lemhényi zsengekorúak. Ismerik iskolájuk névadójának jelentőségét, kapcsolatot ápolnak a magyarországi Ostoros testvértelepülés iskolájával, akikkel ebben az évben is találkoznak.
Lemhényi kötődésű volt Luka László (1898–1956), Románia pénzügyminisztere, ő építette az országutat Brassó és Bereck között, s még a lemhényi kultúrotthont is” – kapcsolódott sétánkhoz egy lemhényi idősebb asszonyság. A Marosvásárhelyen élt Sigmond Elíz Szépapáktól unokákig c. könyve (Mentor Kiadó Marosvásárhely, 2008) majdnem minden családban megtalálható, részleteiben bemutatja Luka László minisztert, egykori kommunista pártembert is.
Régi ismerősként kerestük fel Zsigmond Klárát, a velencei pálinkafőzde működtetőjét, kinek férje néhai id. Zsigmond Árpád főzte a vidéken a legkitűnőbb rozspálinkát, férfinépünk egykori kedvencét. Sétámon tudtam meg, hogy a Sepsiszentgyörgyön élő Vargha Mihály szobrászművész Lemhényben töltötte gyerekkorát és ott születtek első gyerekrajzai-grafikái. Két lemhényi osztálytársam volt a Mikó Kollégiumban. Ezúttal Mike Gézát kerestem fel, aki 12 évig volt elöljárója a nagyközségnek, tollforgató emberként pedig ötletgazdája és társszerzője a Tibád Sándor történetíróval és tanárral együttműködésben elkészült Lemhény-monográfiának (Gyergyószentmiklós, 2008). Lemhényi osztálytársam Zsigmond Albert (Gazsi), a bukartesti Carol Davila Orvosi Egyetem végzettje, aki, akárcsak én, Sepsiszentgyörgyön él – nosztalgiázunk olykor a szép diákévekről, s néha koccintunk is egymás egészségére.
