Ezzel a támogatási csomaggal azonban azt is közölte – akaratán kívül – a politikai osztály, hogy havi 3000 lej nem elég a tisztességes megélhetéshez az évek óta Európa legnagyobb gazdasági növekedésével kérkedő Romániában (ami egyébként már nem igaz, az Országos Statisztikai Intézet épp a múlt héten csökkentette bő kétharmaddal – 5,3-ról 1,5 százalékra – az első negyedévi bővülést!), és azt is, hogy egy olyan országban, amely 15 éve tagja az Európai Uniónak, a nyugdíjasok 91 százaléka még mindig nyomorog, többségük több évtizednyi munka után. Nagyobb bontásban még ijesztőbb a kép: az országos nyugdíjpénztár összesítése szerint 1,14 millió idős személy kap szociális nyugdíjat, amiből bő egymillió átlag 375 lejt havonta (de legtöbb 434-et), a közel 120 ezer mezőgazdasági nyugdíjas pedig átlag 296 (de legtöbb 386) lejt havonta. Az átlagnyugdíj egyébként 1777 lej volt októberben, 3000 lejnél többet nagyjából minden tizedik nyugdíjas kap (505 195 személy, de 414 568 közülük 5000 lejnél kevesebbet). Ezek a befizetésalapú járandóságok, mert a külön nyugdíjak átlaga 21 265 lej havonta, ezt 9842 kiváltságos veszi fel, de vannak katonai, belügyi és titkosszolgálati külön nyugdíjak is, ezek száma pontosan nem is ismert, a saját civil szervezeteik közös fóruma szerint 150 ezerre rúg. A polgári foglalkozásúak számára azonban a gondtalan öregség inkább kivétel, mint szabály ebben az országban, és ez bizony a mindenkori román kormány szégyene, amit a mostani nyugdíjemelés és segélyosztogatás sem takar el, bárhogy kérkednek velük.

A nagy dicsekvésben azonban mélységes csend övezi a speciális nyugdíjak kérdését, pedig ezt heteken belül (december 31-ig) rendezni kell (a katonai külön nyugdíjakkal együtt), ha pénzt akar látni a kormány az országos helyreállítási alapból. De a jelek szerint nincs politikai akarat az eltörlésükhöz, ellenkezőleg, az önkormányzati vezetők még mindig azt remélik, hogy januártól végre (több halasztás után) rájuk is kiterjed az extra juttatás. A katonai külön nyugdíjakhoz Nicolae Ciucă kormányfő nem akar – az Európai Bizottság egyértelmű elvárásai ellenére sem – hozzányúlni (a volt tábornok 2020-ban közel 18 000 lejes nyugdíjat vett fel minden hónapban a közel 14 000 lejes munkabére mellé), inkább megpróbálta kialkudni Brüsszelben, hogy ne a nemzeti össztermék 9,4 százaléka legyen a nyugdíjakra fordítható küszöb, és állítólag nyitottságra talált, de azóta sem közölt semmiféle konkrétumot arról, hogy milyen változások jöhetnek.

Az idő pedig fogytán, akárcsak az emberek türelme. Ők ugyanis nem nagy szavakat várnak el, hanem méltányosságot, mindenkire egyformán érvényes törvényeket, és főként azt, hogy egy ledolgozott élet jutalma ne a nélkülözés legyen.