Amikor Balogh Attilát utolsó útjára kísértük és néztem a gyászoló gyülekezetet, megláttam Kapui János tanár urat, és akkor döbbentem rá, elment az egyik négyünk közül, akik Sepsiszentgyörgyön versenyszintre emeltük a kosárlabdasportot.
A magas szintű kosárlabda születése kizárólag a tanügyi alkalmazottak munkájának (szerényebben hobbijának) köszönhető, a sportágnak Balogh Attila a kezdetektől mindaddig, amíg tehette, művelője, támogatója, utolsó éveiben is lelkes drukkere volt.
Az 1960-as évek végén és a 70-es évek elején az amatőrökből összeverődött csapat Karácsonykőn (Piatra Neamț) selejtező megnyerésével bejutott a Nemzeti Bajnokság B osztályos csoportjába, így indult el megyénk és városunk első férfi felnőtt csapata, a játékosok között az első vonalban találjuk Balogh Attilát, aki a csapat létezéséig derekasan helytállt.
Az akkori „Kosárlabda bizottság” elhatározta, hogy női szakosztályt is kell létesíteni, ahol engem kértek fel, hogy az atlétikai tevékenységem mellett vállaljam el az edzőséget. Óriási munka volt sepsiszentgyörgyi viszonylatban szakosztályt elindítani, edzési lehetőséget biztosítani, asztalbírói együttest képezni, játékost toborozni stb., mindebben Attila oroszlánrészt vállalt.
Egy év után a B osztályban voltunk a női csapattal, Tudomány néven, a tanügyi szakszervezet finanszírozásával, ugyanazon négy tanügyi alkalmazott – Kapui János, Balogh Attila, Keresztes László és jómagam – alázatos munkája segítségével. Igazságtalan volna, ha nem említeném Fekete Gyulát, a Sportigazgatóság szakfelelősét is. Ekkor már a mérkőzések jegyzőkönyveit Balogh Attila, Kapui János és Fekete Gyula vezették.
Az ISK vezetősége, igazgató Román Vilmos, úgy határozott, hogy mivel a városunkban van egy jó helyezéseket elérő felnőtt női csapat, létesíteni kell egy ifjúsági csapatot is. A ifi bajnokságba való jutás selejtezője Sepsin volt, amelyen csapatunk a kézilabdás leányokból, a felnőtt csapat fiataljaiból állott és első helyen végzett. Ősszel egy teljesen új és kezdő ifjúsági csapat edzőségét senki sem merte vállalni egy emberen kívül, aki mondanom sem kell, hogy Balogh Attila matektanár és igazgató volt.
Az idő alatt, amíg Attila a 2-es számú líceum igazgatója volt, vállalta a nem hivatalos kosárlabda- és atlétikaosztályok elindítását, amelyek később a Mikes Kelemen Líceumnál már hivatalosan is működtek mint sportprogramos osztályok.
Beosztásától függetlenül beállt kosarazni a megyei bajnokságba, tanítványai mellett és ellen. Az iskolában ő volt a diákok és főleg a sportolók védőangyala, mindig kiállt értük és segítette fejlődésüket, ezért nem csoda, hogy Attila bácsit tisztelték és szerették a diákok.
Igazgatósága alatt építették fel a 2-es líceum tornatermét, ahol az első A osztályos mérkőzéseket rendeztük. Szorgalmazta és támogatta Balló Árpád és Takó Imre fizikatanárokat, hogy megtervezzék és elkészítsék a terem elektronikus eredményjelzőjét.
És tette mindezt fizetség nélkül, saját haszon nélkül, szeretetből, mert tudta, hogy ez „A MI ÜGYÜNK”.
Emléke legyen áldott, pihenése csendes
Váncsa Albert
