De mit is ünnepelünk adventkor? Az advent az Úr megérkezésére való felkészülés időszaka, amikor a hívők újra átélik az Isten eljövetele utáni vágyódást és a megtérést, amelyet ez az esemény előkészít. Egykor az adventi időszakra jellemző volt a böjt is, amely nem volt olyan szigorú, mint a húsvéti nagyböjt. Ami az étkezést illeti, katolikus körökben korábban a heti három nap volt kötelező: szerda, péntek és szombat, ilyenkor tilos volt húst és tejtermékeket fogyasztani. Ebben az időszakban kerülték a zajos mulatságokat, táncokat, és lakodalmat sem tartottak. A kocsmákban csak az átutazó vendégeket szolgálták ki. Ez a hagyomány a XX. század közepén tűnt el. Sok minden változott, változik, de az advent ma is megállásra késztet.

Leltározni kezdek. Rá kellett döbbennem, hogy az „egyéves terveim” megvalósításáért folytatott munkám gépezetébe igen sok homokszem került. Sok, nagyon sok kudarc. Ábrándozás az élet megrontója – ezt tanultuk Vörösmarty Mihálytól, és én arra gondolok, hogy azért van viszonylag sok boldogtalan ember, mert amit elképzelnek, annak megvalósításában sokszor apróságokon akadnak fenn, s hagyják kárba veszni még azt is, ami csodálatos volt. Ilyenek vagyunk. Valami mindig áthúzza terveinket...

Tele vagyok aggodalmakkal, félelmekkel. Az utóbbi időben rettegünk a család, a nemzet, a világ jövője miatt. Az idén nekünk itt, a Kárpát-medencében nagyon sok aggodalomra ad okot a közelünkben tartó fegyverropogás. Én féltem nemzetem a háborútól! 

Ugyanakkor reménykedem is. Próbálom elhinni a nyugdíjemelést. Merjem? Az elmúlt évtizedekben  megértettem, hogy a politikusok, ha kérdeznek is hazudnak, s bármit ígérnek, annak legfennebb csak egynegyedét adják. A politikáról általában hatalmi harc, uralkodás, kormányválság, pártoskodás, zsarolás, háborúskodás, megvesztegetés, fegyverkezés, gáncsoskodás, túszdrámák, merényletek, választási bohóckodás és mindenféle jellemtelenség jut eszünkbe. 

Sok mindent megértem már, hívő keresztény emberként csak a mindenható jó Istenben bízhatok.

Orbán-Barra Gábor