Erdély legjobb pálinkáját piros vilmoskörtéből az érmihályfalvi Rizó Béla és Jaju főzte, de a háromszéki pálinkakészítőknek sincs miért szégyenkezniük, mert igen jól helytálltak, kiváló minőségű italokkal rukkoltak elő. Az I. Transylvanian Spirit erdélyi pálinka- és párlatverseny díjátadó ünnepségén felszólalók is ezt hangsúlyozták: nem csak udvariasságból mondják, hogy kevés idő alatt hatalmas fejlődésen ment át az ipar, vagy hogy az „élet vizét” manapság igazi mesteremberek készítik. Nem az udvariasság mondatja, hanem tény, hogy az igényes fogyasztókat is meg lehet szólítani a hazai pálinkával – jelentették ki.
Az előpataki Panoráma Szálloda eseménysátrában a pálinkaverseny pénteki díjátadójára összegyűlteket az esemény házigazdája, Tamás Sándor, megyei tanács elnöke köszöntötte. A verseny minden várakozásukat meghaladta – értékelte. Erdély tizenhat megyéjéből tizenháromból válaszoltak meghívásukra a pálinkafőzők, sőt, egy esetben még annak határain kívülről is: Prahova megyéből egy pálinkafőző három mintát küldött. A 136 versenyző 865 mintával nevezett, s azok csak jelentékeny száma miatt akadt olyan, amely nem érdemelt bár bronzérmet. Mint bevallotta: a visszautasítottak közt volt az édesapja neve alatt beküldött saját pálinkája is. Idei visszautasítása nem szegte kedvét, jövőre biztosan újból próbálkozik, és minden bizonnyal jobb minőségű lesz az, mint idén. Azért lesz ez így, mert a zsűri mindenkinek elküldi észrevételeit, s mindenki levonhatja a következtetéseket, így tanulhat belőlük.
Tamás Sándor kis kultúrtörténeti előadást is tartott a pálinkáról. A korabeli krónikákból tudni lehet, hogy a XIV. században már ismerték fájdalomcsillapító hatását, majd aztán egyre gyakrabban lehet az iratokban adatokat lelni arról, hol és kik főzték, mennyire volt jelen az ital a hétköznapokban. Az is kiderült, mi, székelyek borvidék hiányában inkább pálinkásak vagyunk, így, ha tehetjük, nem csak fogyasztjuk, hanem főzzük is.
Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök arról beszélt, milyen rosszul éltük meg – „úgy véltük, a nemzet kiszakít kebeléből” –, amikor kiderült, a pálinka kifejezés uniós oltalom alatt áll, és csak Magyarország határain belül lehet használni azt. A három székely megye vezetőinek kellett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes segítségét kérniük, „hogy változtassanak ezen, ha már régebb, a baloldali kormányok nem gondoltak ránk is – pedig a pálinka a mi életünknek is fontos része”. Borboly Csaba úgy fogalmazott: „A három székely megye összefogásából sok jó dolog született, így ma erőnknek köszönhetően belső Magyarországként a tömbvidéken kívül élő erdélyi magyarokra is oda tudunk figyelni, tudunk tenni érdekükben. Ezt az erőt mutatja az is, hogy az I. Transylvanian Spirit Erdélyi pálinka- és párlatversenybe is be tudtuk vonzani, meg tudtuk szólítani őket.”
Péter Ferenc Maros megyei tanácselnök örömét fejezte ki, hogy pálinkaversenyt szerveztek Székelyföldön. Azért tartja fontos eseménynek, mert az ilyen megmérettetések jó eszközei annak, hogy hagyományainkat napjaink igényéhez igazítva megmutassuk és nagyobb közönséghez eljuttassuk. Gasztronómiában például kürtőskaláccsal, pityókás kenyérrel és székelykáposztával érhetünk el sikereket, de hasonlóképpen a pálinkával is észre tudjuk magunkat vetetni. Péter Ferenc köszönetet mondott a Maros megyét képviselő, ötvenkilenc mintát küldő tizennyolc pálinkafőzőnek, amiért szűkebb pátriájukat méltóan képviselték.
Potápi Árpád János, a budapesti Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára úgy fogalmazott: mint bukovinai székely leszármazott ő is vallja, a jó pálinkának nincsen párja. Ezért igencsak örvend annak, hogy az elmúlt években a pálinkakultúra nem csak Magyarországon, hanem Székelyföldön is rengeteget fejlődött, s egyre több helyen lehet kiváló minőségű pálinkát találni.
Barabási Antal Szabolcs mezőgazdasági államtitkár úgy vélte, büszkék lehetünk arra, mennyit fejlődtek az erdélyi pálinkafőzők: húsz éve még Magyarországról kellett beszereznünk a különleges ajándéknak szánt pálinkát, ma pedig helyben nemcsak megtaláljuk, de válogathatunk is közülük.
János András Előd, az I. Transylvanian Spirit erdélyi pálinka- és párlatverseny igazgatója köszönetet mondott azoknak, akik első hívásukra lelkesen válaszolva, 868 mintát küldtek bírálatra. A feladatot ellátó tíz magyarországi és tíz erdélyi zsűritagnak nehéz volt döntenie, mert rengeteg jó minőségű pálinkát kóstolhattak. Bár sok díjat osztottak, azok mindegyike megérdemelte az elismerést, a champion minősítést elnyerők nemcsak itthon, hanem a világ bármely részén megállnák helyüket – jelentette ki.
Takács László, a Quintessence Pálinka- és Párlatverseny versenyigazgatója, a Transylvanian Spirit zsűrijének elnöke videoüzenetben köszöntötte a gála résztvevőit és dicsérte a lelkes pálinkafőzőket. Megérdemeltek az elismerések: finom és élvezhető pálinka- és párlatmintákat kaptak, köztük nem kevés olyan volt, amely a világon bárhol megállná a helyét.
A megmérettetésre küldött 868 mintából 196-ot bronz-, 192-t ezüst-, 127-et arany- és 28-at champion oklevéllel ismertek el. A legjobb erdélyi pálinka címét az érmihályfalvi Rizó Béla és Jaju nyerte el. A legjobb magánfőző a csíkdelnei Vass Csongor, a legjobb kereskedelmi főző a sepsiszentgyörgyi Potio Nobilis lett. A Quintessence pálinkaverseny különdíját – Takács László, a zsűri elnöke ajánlotta fel – Bodó Csaba kapta mint a legeredményesebb sepsiszentgyörgyi magánfőző.
