Tegnap ugyanis Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen is – ez által valójában egész Erdélyben, Romániában – vereséget szenvedtek a szélsőséges hőzöngők, a megélhetési provokátorok, a magyar–román együttélést megmérgezni akarók, az interetnikai feszültséget szítani vágyók. És fölényes győzelmet aratott a normalitás. A józan ész. A megértésre, a kölcsönös tiszteletre, a békességre törekvők hatalmas tábora: magyarok és románok egyaránt.

Hosszú éveken át jöttek idegen vidékekről, vonultak Sepsiszentgyörgy belvárosában, ordítottak, hogy ez itt román föld, hogy itt a román nyelv az úr, hogy ki a magyarokkal az országból. Sepsiszentgyörgy december elsején hosszú éveken át üvöltöző, viszályt kereső, hangos hordák célpontjává vált, jött az Új Jobboldal, jöttek mindenféle más nacionalista szervezetek erőt demonstrálni, megvédeni a helyi románokat – mitől is? –, teret, utat, szobrot foglalni. Sok éve még voltak is feszültebb pillanatok, volt, amikor szikrázott a tehetetlen düh, máskor a keserűség vett erőt a város lakóin, míg végül mindenféle provokáció végzetes ellenszere, a nyugalom, a higgadtság vetett véget a hagyománynak.

Idén már nem vonult fel, csak koszorúzott Sepsiszentgyörgyön az Új Jobboldal, egy másik nacionalista szervezet, a Calea Neamului pedig új célpontot választott magának – igaz, talán még provokatívabb döntés nyomán Kézdivásárhelyen vonultak fel december elsején. Különösebb siker azonban a céhes városban sem övezte a nacionalista szervezetek erőfeszítéseit: a helyi románság gyakorlatilag távol maradt az eseménytől, a magyarság pedig szintén közömbös maradt az idegenből érkezettek akciói iránt. (Ne legyenek illúzióink: alighanem jövőre is találnak majd olyan magyar többségű székelyföldi várost, amelyet meg akarnak majd védeni – a provokáció ellenszere mindenütt ugyanaz: nyugalom, higgadtság.)

Mindeközben az idegenből érkezettek üvöltöző felvonulását idén megúszó Sepsiszentgyörgyön a megemlékezésre kilátogatók közül többen a gyulafehérvári nagygyűlést idéző köntösbe öltöztetett Sepsi feliratnál fényképezkedtek. Az itt élő románok jelentős része üdvözölte az önkormányzat gesztusát, a normalitás, a tisztelet jeleként értékelték a döntést, és bizonyára akadtak, akik a gesztus melletti üzenetet is észrevették a Gyulafehérváron tett, a magyar és más nemzeteknek szóló ígéretekről.

Kétség nem fér hozzá: magyarokként tegnap Sepsiszentgyörgyön jobb volt megélni december elsejét, mint Kézdivásárhelyen. És ehhez nem csak az kellett, hogy a szélsőséges provokátorok ezúttal a céhes várost válasszák ki hőzöngésük helyszínéül, szükség volt végre egy olyan gesztusra, amely a tiszteletről, a városban a magyarokkal békésen élő románság megbecsüléséről szól. Bízzunk benne, hogy nemcsak nekünk, magyaroknak volt jobb Sepsiszentgyörgyön megélni december elsejét, de a térségünkben élő románok is úgy látják, felemelőbbre sikerült a megyeszékhelyi ünneplés, mint a kézdivásárhelyi erőfitogtatás. És akkor talán az eredményjelző tábla 2–0-ról 3–0-ra módosulhat, a szélsőséges provokátorok pedig kiütéses, megsemmisítő vereséget szenvednek.

Borítókép: Iochom István