Szonda Szabolcsnak, a könyvtár igazgatójának rövid felvezetője után elsőként Lakatos Mihály volt a kérdező, aki „Orbán Balázsba oltott Bözödi Györgyként” mutatta be Simó Mártont, hisz azon túl, hogy nagyon jó regényeket ír, elkötelezett minden iránt, ami a Székelyföldön történik, rendkívül hasznos munkát végez ilyen szempontból is.

Simó Márton először arról mesélt, hogy Hobicaurikányból, a Zsil folyása mentén lévő kis bányavárosból hogyan vezetett az útja Szegedig és Budapestig, majd vissza Erdélybe, Székelyudvarhelyre, és hogyan vált költővé, prózaíróvá, publicistává, fordítóvá. Mint mondta, a COVID hozadéka volt a Gerzson szép délutánja és az Iker című regénye is, jelenleg pedig A boldogabb ember című regényén dolgozik. Elmondta, hogy egy általa készített falufüzet-sorozatból állt össze az Élő Székelyföld nevű honlap, ezenkívül pedig a Bánja-e a székely? című – lapunk olvasói számára is ismert – riportsorozatáról is mesélt, melyben a székely falvak épített örökségét, faluképét, az ott élő emberek életmódváltozását próbálja dokumentálni. Amint elhangzott, az Iker című új regényének egyik főhőse szeretné elhagyni a szülőföldjét és külföldön boldogulni, a másik pedig bekerülve a táncházmozgalom bűvkörébe az itthon maradást választja. Simó Márton munkamódszeréről megtudhattuk, hogy hajnalban négytől hétig ír, naponta ötezer leütést.

A Budapesten élő Lakatos Mihály költő, író, műfordító először arról mesélt, hogy öröm volt számára 2011–15 között a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának vezetőjeként városunkban dolgozni, hisz ezáltal a fiai megismerhették Erdélyt, az itteni embereket. Mint mondta, az elmúlt hét évben rendszeresen közölt tárcákat a Magyar Nemzet Lugas című mellékletében, amíg az orosz–ukrán háború miatt meg nem szüntették ezt a rovatot. A Súlyos ügyek című kötete tárcáinak azért Ábel a főhőse, mert hosszú évekig felolvasott esténként a fiainak, és Tamási Ábel-trilógiája után a fiúk várták a folytatást. Úgy érzi, saját élettörténete hasonlít az Ábeléhez, így saját élményei alapján írta meg Ábel anyaországi kalandjait. Persze jó előre tisztázta, hogy ez az Ábel nem Tamási Ábelje, de a sorsuk hasonló. Mindig a helyzet hozza, hogy prózát, verset ír vagy fordít – vallotta. Két regényt és Klaus Iohannis elnök önéletrajzi kötetét fordította eddig, akiről megtudhattuk, hogy először román állampolgárnak, másodszor jó románnak tartja magát, és csak harmadszor német etnikumúnak. Lakatos Mihály elmondta: három fia megszületése után úgy érezte, az élet nagy feladatának eleget tett, 2015 óta azonban olyan méretű romlást tapasztal a világban – például csókolózó férfiakat látva a tévében egy dalfesztiválon –, hogy nagyon fontosnak érzi az állásfoglalást, amit meg is tesz.