Józsa Attila meséiben, mint minden jó mesében, ott a tanulság, a világismeret, a buzdítás, hogy nem kell csüggedni, de az is, hogy milyen jó, hogy itt élünk, a szülőföld körülvesz bennünket, csak észre kell venni szépségeit – mondta a Tekergők kis­együttesének hangulatindító előadása után Tapodi Zsuzsa irodalomtörténész. A mese ugyanis gyógyít, minden jó történetnek az a feladata – és Józsa Attila történetei is ezt nyújtják –, hogy élni tanítson, világunkat megismerni tanítson, és nem utolsósorban arra buzdítson, önmagunkat is próbáljuk megismerni általa. A jó mese pozitív értékeket közvetít, Józsa Attila versikéi, meséi is ezt sugározzák, összegezett Tapodi Zsuzsa.

Sepsiszéki Nagy Balázs néprajzkutató Józsa Attila életútjának ismertetése után kitért a kötet címválasztásának egyediségére, mely – mint mondta – már önmagában meseolvasásra gerjeszt. Ismertette a könyv tagolását: az első részben 57 verses mese található évszakokra felosztva, a második rész húsz prózában megírt mesét tartalmaz. Józsa Attila meséi elkalandoznak egy különleges világba, és erre vágyik a gyermeki lélek, de erre a felnőtté is, csak ritkán vallja be, mondta Nagy Balázs, hozzátéve, a kötetet négyéves kisfián tesztelte, és a mesék kiállták a próbát, fia nemhogy tíz percen belül elaludt volna a meseolvasástól, hanem még kérte a folytatást. Így hát, gyerekszemmel legalábbis, nem fog egyszer használatos könyvvé válni a Gyermekláncfű, vonta le a következtetést Nagy Balázs, kiemelve azt is, hogy a kötet értékét növelik, az olvasmányélményt teljesebbé teszik a lánya, Nagy Ilka Uzonka által három évvel ezelőtt, tizenöt évesen készített illusztrációk – melyeknek, mint a könyvbemutatón felszólaló, immár nagylány Ilka Uzonka elmondta, azt a célt szánta, hogy gyermeket és felnőttet egyaránt megmosolyogtassanak.
Meseolvasással, a Tekergők újabb előadásával – zárszóként a közönség által is énekelt-dúdolt Micimackó-dallal – zárult a szépszámú érdeklődőt vonzó rendezvény.