Kétszázhatvan évvel ezelőtt Dublinban mutatták be az egyetemes zeneirodalom mindeddig legtöbbet játszott oratóriumát, Georg Friedrich Händel Messiását. Azóta Angliában és a világ nagy koncerttermeiben felállva hallgatja végig a közönség a második részt befejező Halleluja-kórust, amelyről maga a zeneszerző azt mondta: ,,Azt hiszem, a mennyországot látom, és benne magát a nagy Istent."
Vasárnap este a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban bemutatott Messiás közönsége sem tehetett másként, a Vox Humana Kamarakórus és a Georgius Kamarazenakar koncertjén kinyíltak a zenei mennyország kapui. Lászlóffy Zsolt karmester (a kolozsvári zenekonzervatórium zeneszerző és karmesteri szakán 1996-ban, illetve 2000-ben végzett, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen idén doktorált, jelenleg a Nagyváradi Filharmónia kórusának karnagya, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa) úgy dirigálta végig a háromrészes oratóriumot, hogy a zenekar, a kórus és a szólisták — Sebestyén-Lázár Enikő, Elekes Emese, Szilágyi Zsolt, Sándor Árpád — produkciója egyetlen mennyei hanggá/hangzássá forrt össze, s bár ez mindenkitől elvárható, aki Händel eme nagyívű művéhez hozzányúl, a vasárnapi karácsonyi koncert nem csak az előadóművészeket, hanem a közönséget is a magasba röpítette. A karácsonyi zenés ajándék még sokáig ott marad a lelkekben, ott cseng a fülekben, talán holnap egy kicsit a szenteste csengettyűhangjában is.
