László Zsuzsa
Vannak fordulópontok, amikor az ember számot vet magával. Hogy mit tett, mit nem, hogyan jutott honnan hová, így év vége közeledtével. Ha nem is egy életre visszatekintve, de az elmúlt évre legalábbis hátrakukkintva elkezdi kerülgetni a magával való elszámolás. Lehet, én is ezt tenném, de hál’ istennek, vagy nem, mostanában egyebek közt komoly elfoglaltságaim akadtak. Már így év vége közeledtével. Két hete a mosógépem adta meg magát, de szerencsére még garanciában van.
Csak egyszer kellett kézzel mosnom, míg szervizelték. Mi ez ahhoz képest, hogy más egy életen át teszi? Mármint a kézzel mosást. Különben is nagyobb volt a pánik, mint a valódi probléma. Megoldódott. Boldogan hallgatom épp, hogy milyen szépen szól, miközben működik újra, és hát nem a kazán kezdi a faksznikat? Már egy ideje nem jósolnak neki hosszú hátralévő földi életet, de hát az ember reménykedik. Több szem többet lát, több kéz többet tud, három körben három szakember is megpróbálja orvosolni, amit épp kell. Ideig-óráig biztató a helyzet, aztán csak elkezdi mégis feladni. És mikor? Karácsony előtt pár nappal, amikor is ráadásul azon dolgozunk ezerrel, hogy a hét végéig szedjük össze magunkat a hidegrázós, taknyos, mindenünk fáj állapotból. Nem, nem covid, csak valami egyéb nyavaja… Azon már szinte csak röhögni tudok, hogy a nemrég szervizelt autóban is elkezd valami furcsán szólni, de amíg a fék fog, a kanyarban nem dőlök ki, amíg szét nem esik, ha fene fenét eszik, akkor sem érdekel. Most mindenképp a kazán a primadonna, kikövetelte magának a teljes figyelmet. A fülem félálomban is rajta, nem könnyű így aludni, de még szerencse, hogy csak az orrom van bedugulva, a hallásom tökéletes, és már teljesen kifinomult a kazán minden hangszínére. Most pont csendben van, semmilyen hangot nem ad ki magából. Két variáció lehet a témára. Pihen, mert folyton ő sem tekerheti, vagy örökre beadta a kulcsot. Holnap utánajárunk megint a problémának, és ha minden kötél szakad, gyorsan írunk az angyalnak, amíg még nem késő, hogy légyszi, kéne egy új kazán, még mielőtt idebent is fagyni kezd. Ja, hogy az nem ajándék lesz? Hát, nem is gondoltam volna, de tényleg! Na, ennyit a fordulópontokról, az év végi számvetésekről és egyéb elmélkedésekről. Pedig milyen szép, melankolikus drámaiságba burkolózva tehetném meg. Bár ki tudja, év végéig még sok minden történhet, például egy csodának köszönhetően nem kell kazánt cserélni, az autó is csak pillanatnyilag ad ki szokatlan hangokat, és az sincs kizárva, hogy csak a fülemmel nem stimmel valami. Na mindegy, igazából ennyi baj legyen, de tényleg! És mivel év végéig van még kis idő, egyelőre boldog, békés karácsonyt mindenkinek!
