Nagy reményeink voltak azzal kapcsolatban, hogy a rég várt ajándékot, a határellenőrzés-mentes schengeni csatlakozást is megkapjuk ebben az esztendőben. Ezért már 11 éve könyörgünk a brüsszeli isteneknek, állandóan ígérgetjük, hogy jó gyerekek leszünk, és mindent megteszünk, amit csak várnak tőlünk. Amikor már azt hittük, hogy a Mikulás zsákjában ott lesz a schengeni útlevél, azt a rossz osztrák bácsik egy likon át kilopták belőle. Hozhatta volna később a Télapó is, de most úgy néz ki, hogy csak akkor szállítja, ha fagy, s hó lesz nagy. De panaszra igazán nem lehet okunk, mert a csatlakozás helyett jöttek a kedves nyugati nagynénik, sorban megsimogatták Románia buksiját, és arra biztattak bennünket, hogy ne búsuljunk, mert ők azért tudják: ott a helyünk a nagyok asztalánál. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen kijelentette, hogy teljes mellszélességgel kiáll Románia schengeni csatlakozása mellett. Az Európai Parlament elnöke, Roberta Metsola is erre járt, és megmondta, hogy Románia igenis a schengeni térséghez tartozik, és a parlament is mellettünk áll. Sajnos, mi ezt a lélekbeli nagy odatartozást a gyakorlatban nem érezzük. A két hölgy egymás nyakába és más vezető politikusaink vállaira borulva sírdogált azon, hogy nem sikerült a nagy csatlakozási kísérlet. Most viszont Ausztria megkapja a magáét, mert minden fronton tiltakozunk galád tettük ellen. Hát hogyne, amikor továbbra is órákat kell várni a határon. Érdekes, azért nem tiltakozik senki, hogy a hegyen át Brassótól Bukarestig ma is órákon át araszol az ember, pedig száz éve, hogy ott a fejlődésnek nem vet gátat ezeréves határ…

A hölgyek mellett más illusztris személyeket is kaptunk ajándékba most, karácsony és újév előtt. Azerbajdzsán elnöke, Ilham Alijev, valamint Grúzia miniszterelnöke, Irakli Garibashvili nem üres kézzel, hanem egy szerződéssel jött, aminek eredményeként néhány karácsony után majd zöld energiát kaphat tőlük Románia, Magyarország és még mások is.

A szerződést aláírni ide jött Orbán Vikor magyar miniszterelnök is, aki gratulált „román barátainak” az ország fejlődéséért, és szintén nagyon kiállt schengeni csatlakozásunk mellett.

Ausztria különben azzal vádolja Romániát, hogy azon húszezer bevándorló miatt nem értenek egyet a schengeni övezetbe való felvételünkkel, akik átmentek Románián. Most román elemzők megmondták, hogy azért csakis a magyarok lehetnek a hibásak, mert átengedték őket, mivel ha kicsi ország is, de a migránsok nem szökhettek rúdugróként keresztül Magyarország feje felett.

Orbán találkozott Iohannis elnökünkkel is, és tiszta vizet tölthettek egymás pohárba, így Orbán talán válaszolhatott elnökünk ama ominózus kérdésére, hogy mennyit is ígért Erdélyért a szociáldemokratáknak.

Remélem, Orbán Viktor bocsánatot kért Iohannistól a magyarországi politikusok Romániában elhangzott (többször is reklamált) „nem megfelelő” beszédei miatt is, és biztosan megígérte, hogy többé ő nem fog a tusnádihoz hasonló rasszista előadásokat tartani nálunk, de még otthon sem. Mivel sokak által hangoztatott vélemény, hogy az RMDSZ a Fidesz fiókszervezete, és most már Orbán és Iohannis, úgy néz ki, elszívtak egy kisebb békepipát, egyeztethettek arról, hogy mit tehet a Fidesz a román kormány hasznára az RMDSZ-en keresztül. Rászólhat majd olyanokra is, mint Csoma Botond, aki a jövő évi december elsején már helyesbíteni fogja idei beszédét, bocsánatot kér, és helyesen mondja azt, hogy elismeri: Erdély és benne az úgynevezett Székelyföld csakis tiszta román föld.

Tisztázhatták azt is ketten, hogy Iohannis Jó napot kívánok, PéSzéDé kezdetű szövege, igenis, szeretetbeszéd volt, s hiába büntette ezért a diszkriminációellenes tanács, az igazságos és pártalan bíróság ártatlannak találta őt.