----,,Ó, az angyaloknak mekkora erejükbe tellett, / hogy mellükből, mint a zokogás, föl ne törjön a dal — írja az a költő Rilke, aki annyit és annyiszor foglalkozott elragadó verseiben az angyalokkal —, hiszen tudták: ezen az éjen születik a Gyermek, / anyja, az Egyetlené, aki eljövend mihamar…"
----Igen az angyalok tudták, hogy az Úr még egy hatalmas esélyt adott az embereknek, elküldve közéjük Fiát.
----A Fiú születése, barmok között, a jászolban, a betlehemi istálló fölött világló csillag is jelezte, egy profán és megrendítő történet kezdete, egy olyan történeté, amelynek tanulságaival és részleteivel azóta sem tud betelni az ember.
----A kereszténység születésének időpontja is ez, a gyermek megszületik, barmok között a jászolban. A születés körülményeit részletesen taglalják az evangéliumok, Máté például elmeséli, hogy az Úr angyala megjelent József előtt, ,,ne félj magadhoz venni Máriát — mondta neki —, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből."
----A keresztény liturgiában is hatalmas szerepe van a Fiú születésének, egy idő után, a kereszténység évszázadaiban misztériumjátékok, pásztorjátékok sora idézi fel, hogy mindenki, aki játszik benne, vagy aki nézi, megérthesse a születés fontosságát, a Megváltó karácsonyi eljövetelének tényét. A szeretetet hirdető Krisztus megjelenését az emberek között...
----Az angyalok pedig, folytatva Rilke döbbenetes versét: ,,érezték a tiszta sűrüdést magukban és a térben, / de hozzá egyikük sem ereszkedhetett." Jézus születése, felnövekvése, a szerepének felismerése, tanításai, az egész evangéliumi történet az angyalok nélkül pörög le, a Megváltónak egyedül kell végigvinnie harcát, egészen látszólagos bukásáig, az áldozat vállalásáig, amely két évezrede reménykedéssel töltheti el a hívő embert, hirdetve a szeretet mindent lebíró hatalmát...
----De az angyalok is levonhatták az evangéliumi történet tanulságait. Nem véletlenül kérdezi a megrettent Rilke a tragikus és komor első duinói elégiájában, hogy ,,Ó, melyik angyal hallana meg, ha kiáltanék, az égiek / rendjéből? És még ha szívére / vonna is hirtelen egy: viharzó léte hevében / égnék-elégnék..." S később a koporsón koppanó kövek tragikus zörejei közül üthet szíven a megállapítás: ,,Iszonyú, mindegyik angyal..."
----Karácsony áldott ünnepén, ezerszer is lepörgetve az ismert, profán és fölemelő történetet, az angyalok végtelen csalódásán is eltöprenghetünk. S azon is, hogy ennek ellenére sem adták fel, hiszen Jézus megváltástörténete már lezajlott, ránk hagyva kikerülhetetlen tanulságait!
