Kisgyörgy Zoltán geológus, geológiai és helytörténeti szakíró, újságíró 1936-ban született Árkoson. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett egyetemi diplomát 1957-ben. Még ez évben Ozsdolára került tanárnak, majd a következő évtől Apácán tanított. 1961–1974 között az erdővidéki szénbányák geológusa volt, ebben az időszakban Baróton lakott családjával. 1974-től a megyei turisztikai hivatalhoz került Sepsiszentgyörgyre, ahol hidrogeológiai mérnökként tevékenykedett. 1984-ben az akkor nyílt kőröspataki szénbányához alkalmazzák, ismét bányageológusként, majd a Háromszék napilap alakulásától (1989. december vége) napjainkig a lap újságírója.

Röviden, tőmondatokban ez Kisgyörgy Zoltán életpályája, de az ő munkássága ennél jóval több. Egész Háromszék rendkívül sokat köszönhet neki.

Kisgyörgy Zoltán tanár korától kezdve nagy érdeklődést tanúsított főleg Székelyföld hasznosítható ásványi kincsei, az ásványvizek és mofettagázok mint természetes gyógytényezők kutatása, valamint az ipar- és tudománytörténet, a turisztika, a hely- és művelődéstörténet, a paleontológia, valamint a népművészet iránt is. Rendkívül nagy érdeme, hogy soha nem magányos farkasként kutatott, hanem közösségépítőként, a pedagógusi hivatását magas szinten művelve számos kirándulást, honismereti túrát, tábort szervezett, és közösen folytatta a kutatómunkát diákjaival, barlangászokkal, természetjárókkal. Tudjuk, hogy Erdővidéken többen azért lettek geológusok, mert Zoli bácsi „megfertőzte” őket.

Munkahelyi kötelezettségei mellett folyamatosan foglalkozott kutatómunkával is.

Kisgyörgy Zoltán, a kutató kutatási eredményeit több mint 200 szakcikkben és ismeretterjesztő írásban tette közzé szak- és napilapokban, itthon és külföldön egyaránt. Emellett eddig 13 kötete jelent meg. Ezek közül kiemelem az 50 évvel ezelőtt kiadott Erdővidék turistakalauzt, mely magyar és román nyelven egyaránt megjelent. Továbbá fontos ipartörténeti kötete jelent meg Köpecbánya címmel az erdővidéki szénbányászat kezdeteinek 125. évfordulóján. Többször mesélte Zoli bácsi, hogy a kötet Boros Árpád bányaigazgató felkérésére készült el, s a felkérés így szólt: Zoli, maga csak írja, ahogy jónak látja, én a szekusokat elintézem. Ezt a könyvet Vajda Lajossal közösen írta. Az általam vezetett Tortoma Kiadó adta ki legtöbb kötetét, szám szerint hatot. Újra kiadtuk, bővítve, frissítve az Erdővidék turistakalauzt, az erdővidéki szénbányászat történetét, kiadtuk a Háromszéki vártúrakalauzt, a harangos könyvet, Alsó-Háromszék turistakalauzát és a szülőfalu, Árkos rövid történetét. Mind olyan könyvek, melyek a szerző sokrétű, több tudományágat is magában foglaló tudását láttatják. Volt szerencsém több ízben elkísérni könyvbemutató körutakra Erdélyben és Magyarországon egyaránt.

Kisgyörgy Zoltán, az idegenvezető érdeklődők, kedvelők, barátok nagy táborát tudhatja maga mellett, maga mögött. Az említett könyvbemutató körutakon is mindenhol népes közönség, ismerősök, mondhatni rajongók jelentek meg a rendezvényeinken, előadásain. Zoli bácsi a tőle megszokott humorral csak mesélt, mesélt Háromszék, Székelyföld természeti és kulturális örökségéről. Előadásai fogadtatására a néma, figyelmes csend és a harsány nevetés egyaránt jellemző, a témától, történettől, anekdotától függően. Ezt teszi azokon az autóbuszos kirándulásokon is, melyeken fáradhatatlanul mutatja be ezeket az értékeket nem csak a távolabbról jövő turistáknak, hanem nekünk, itthoniaknak is. Sokunkban ezáltal erősíti a szülőföld szeretetét, másokban a Háromszék iránti csodálatot.

Kisgyörgy Zoltán, a falujáró riporter Háromszéken több ezer embert személyesen ismer. A Háromszék napilapban élményszámba megy olvasni egy-egy faluról szóló riportját, melyben a tanító, a lelkész, a közbirtokossági elnök mellett megszólaltat egyszerű embereket, hagyományőrzőket, mindazokat, akik valamit hozzá tudnak tenni a falu múltjának, jelenének jobb megismeréséhez. Ez a falujárás jelentős mértékben bővítette Zoli bácsi honismereti, helyismereti tudását, ami az újabban kiadott turistakalauzaiban is visszaköszön, hiszen naprakészen tudja, hogy melyik templom felújítását mikor fejezték be, hol kinek az emlékére állítottak emlékjelet, hol melyik jeles személyiségről emlékeztek meg legutóbb, jól eresztett-e idén a pityóka, a helyi kis mofettát felújították-e, vagy hol milyen tervek vannak a következő esztendőkre.

Kisgyörgy Zoltán emlékjelállító ember is. Volt alkalmam járni vele a Duna-parti Kulcs község temetőjében, Kamenitzky Etelka köpeci születésű írónő sírjánál. Többször mondta, hogy „Lacikám, köpeci szülőházát meg kellene jelöljük egy emléktáblával”. Mire odaeszméltem, Zoli bácsi megcsinálta, fel is avatták, itthon sem voltam pont akkor. De több bányatörténeti emléktábla, emlékjel született meg ösztönzésére, személyes közbenjárására, csak Erdővidéken. Hát még, ha az egész megyéről tudnék információval szolgálni...

Kisgyörgy Zoltán érdemeit hosszasan sorolhatnánk. Jelen laudáció kereteit meghaladja mindezek teljes körű felsorolása. Mindenről én magam sem tudok. Valószínű, mindannyiunknak van személyes kapcsolata, története Zoli bácsival. Mindenki kiegészítheti egy-egy bekezdéssel jelen méltatásomat.

Én Zoli bácsit kisiskoláskorom óta ismerem, akkortól fogva, hogy a baróti művelődési házban bemutatta a Bodoki-hegyekről készült térképét. Dedikálásként azt írta: „Demeter László kis természetjárónak szeretettel ajánlja: a szerző.” Azóta vagyok kapcsolatban vele. Van húsz esztendeje, hogy munkakapcsolatban is. Jó vele közösen gondolkodni, tervezni, kivitelezni, együtt örülni, együtt dohogni, olykor bizalmasan kritizálni. Én mindenképpen sokat tanultam tőle. Sokan és sokat tanultunk tőle.

Isten adjon jó egészséget a továbbiakban is Zoli bácsinak, hogy tíz, akár húsz esztendő múlva is össze tudjunk gyűlni valamilyen esemény apropóján, és anekdotázzunk, beszélgessünk, tervezzünk tovább. Mert Kisgyörgy Zoltán, Baróti Szabó Dávid szavait kölcsönözve: „erős támasztó oszlopa az dolognak”.

Zoli bácsi, gratulálok ez újabb kitüntetésedhez, a Háromszék Kultúrájáért Díjhoz, melyet Háromszék vármegye közössége nevében nyújtunk át ma neked szeretettel.

Demeter László