Azután Giorgia Meloni olasz miniszterelnök Palermóba sietett leróni kegyeletét az 1992-ben meggyilkolt Giovanni Falcone ügyész és Pietro Borsellino bíró emlékműve előtt. Annak idején a maffia rendszeresen irtotta a rendőrfőnököket, ügyészeket, bírákat, de a hallgatás törvénye (az omerta) erős volt, és okkal félhettek attól a tanúk, hogy ha „köpnek”, őket is elteszik láb alól.

A mostani szicíliai államügyész reméli, hogy a letartóztatott maffiafőnök együttműködő lesz és megnevezi a gyilkosságok elrendelőit. (Ha már a nyomozó hatóságoknak ez harminc év alatt nem sikerült.) Azt sem titkolják, hogy a most elkapott kopott maffiafőnök „túl sokáig élvezett védelmet a legmagasabb köröktől”. De úgy látszik, azok is kihaltak vagy kiöregedtek a felső körökből, a hatalomból, és a maffia is feladta öregedő, betegeskedő vezérét, hogy újabbakkal helyettesítse őt. (Ezek szerint a maffia egészséges, él és virul.)

Nálunk is letartóztattak két csemetét, a Tate testvéreket, Andrew-t és Tristant, akik ellen bűnszervezet létrehozása, emberkereskedelem, emberrablás, nemi erőszak, prostitúcióra kényszerítés gyanújával folyik vizsgálat. Az ügyben még egy volt rendőrnőt és Andrew barátnőjét is bűnsegédlettel gyanúsítják. A vád (régi szóval) házasságszédelgés: ígéretekkel csábítottak el lányokat, akik a luxusélet reményében mindent megtettek, amit a két fivér tőlük kért. A két testvér romániai vagyonából 15 luxusautót és tíz ingatlant foglaltak le. A két fivér közül a híresebb azzal dicsekedett amúgy, hogy 33 autója van.

A fivérek Angliában nevelkedtek, és amikor ott égni kezdett talpuk alatt a Temze, Romániában kötöttek ki. Igen tehetségesek lehettek, ha többmilliós vagyonra tettek szert. Hivatalos foglalkozásuk az influenszerkedés volt, olyanok tehát, akik véleményükkel, viselkedésükkel hatással vannak embertársaikra. Akik tanácsaikat megfogadják (értsd: őket majmolják), szintén olyan híresek, gazdagok, sikeresek szeretnének lenni, mint ők. (Érdekes tény, hogy influenszer-berkekben kevés olyat találni, aki azt hirdetné, hogy kétkezi munkával lett belőle milliomos.) A két „bálvány” számos kitűnő tanáccsal látta el a világ kevésbé milliomos felét arra nézve is, hogy miként lehet például adócsalást elkövetni. Követőik számát több millióra becsülték, hisz melyik adófizető nem szeretne például adót csalni úgy, hogy ne kapják el?

Ennél szerényebb igénnyel léptek fel azok a határrendészek, akik ellen azért folyik most vizsgálat, mert a gyanú szerint potom pénzért könnyítették meg egyeseknek a határátkelést. Moldáviai „ügyfeleiktől” a keleti határon belépésnél 50, kilépésnél, a borsi határon 250 eurót kaptak azért, hogy gördülékenyebben guruljanak be és ki a mikrobuszaik. (Ne félj, Schengen!)

Az utóbbi időben úgy látszik, rájár a rúd (vagyis a rendőrség és az ügyészség) minden rendű-rangú bűnözőre Európa-szerte. Pedig ezek a mostani modern, fehérgalléros (női változatban: kiskosztümös) bűnözök már nem gyilkoltatnak, nem ölnek, hanem „csak” csalnak, lopnak, hazudnak, vagy engedik magukat megvesztegetni, mert így is szép pénzt lehet keresni.

Eva Kailinek, az Európai Parlament alelnökének is, lám, jól jövedelmezett a választók kegyén elnyert politikai befolyás: zsák- és bőröndszámra kapott érte pénzt. De most aztán az uniós intézményeknél rendet tesznek, és például növelik az átláthatóságot. Korlátozni szándékoznak a volt parlamenti képviselők bejutását az intézménybe, mert azok közül többen is – úgy látszik – kéretlenül tevékenykednek ott, saját zsebükre „maszekolnak” a parlament folyosóin.

Biztosan mindenkit lehallgatnak, és ha gyanús, át is világítják, hogy lássák, nincs-e még a bőrük alatt is pénz.