125 éve, 1898. január 23-án született Nagyváradon sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Zsigmond, Budapesten halt meg 1967-ben. Számtalan művet hagyott maga után, ezek a vadászok és civilek számára egyaránt izgalmas olvasmányok – hangsúlyozta Bors Richárd, a Nimród Vadászújság főszerkesztő-helyettese a hétfői megemlékezésen. Művei számtalan olyan ismeretanyagot tartalmaznak, amelyekből épülni, tanulni és okulni lehet – tette hozzá, majd kiemelte az Ahogy elkezdődött… (egy magyar vadász hitvallása) című önéletrajzi könyvét és annak folytatását, az Ünnepnapokat, amelyekből akár vadászvizsgát is lehetne tenni. Felidézte Széchenyi Zsigmond hányatott életútját, amelyben a jólét és a vadászat után a kitelepítés következett. Bors Richárd szerint Széchenyi Zsigmond életében mindvégig meg tudta őrizni méltóságát, és olyan hagyományt hagyott az utókorra, amelyet a mai kor vadászainak őrizniük kell. Csak az hal meg, akit elfelejtenek, vele ez soha nem fog előfordulni – mondta Bors Richárd.

Gyorgyevics Tamás kutató szerint Széchenyi Zsigmond veleszületett tehetségén túl a vadászirodalomban szokatlan módon igazi, tudatos író volt: szinonimákat gyűjtött, vadvirágok neveit, szuahéli kifejezéseket, irodalmi idézeteket. Egyedülálló vadászírónak nevezte Széchenyi Zsigmondot, aki gyakorlati jártassága mellett sokrétű elméleti tudással is rendelkezett. Gyorgyevics Tamás megemlékezett a 2021-ben elhunyt Széchenyi Zsigmondné Hertelendy Margitról is, aki ötvennégy évnyi özvegység alatt őrizte, ápolta és életben tartotta a magyar vadászat meghatározó alakjának emlékét.