Nemrég néztem bele egy teniszmérkőzésbe. Román a tévébemondó, s mondja, hogy az ibériai, azaz a spanyol meg a kanadai játszik egymással, s megjegyzi, hogy mindkettő jól beszél románul. Tudjuk, hogy a kanadai történetesen Romániában született, s nemrég vándorolt ki oda szüleivel, a másik pedig chișinăui születésű moldáviai.
Miért zavar ez engem, s hogy az oroszt németnek mondják, a németet meg olasznak, a magyart meg szlováknak vagy szerbnek, ugyancsak teniszről lévén szó? Persze a példák jöhetnének más területről is. Zavar, de nagyon, mert arra gondolok, hogy engem is zavarna, ha románnak mondanának, s nem magyarnak. Persze román állampolgár vagyok, jobban mondva elsősorban az, mert itt élek egy jelenleg Romániához tartozó tájegység lakójaként.
A néprajzi tájegység kulturális szempontból, a hovatartozás szempontjából – tapasztalatból meg kutatásaim alapján is tudom – fontosabb szokott lenni az államhoz, országhoz tartozásnál az ember számára. Amikor a néphagyomány valamely szeletét vizsgálva arra térünk ki, hogy mely vidékre jellemző valamely jelenség, szokás, képzet, hiedelem, megnevezés, akkor megfigyelhetjük, hogy nem a politikai határok (melyek amúgy is viszonylag gyakran változnak a történelem folyamán) a mérvadóak, többet számít a vidékhez s persze valamely etnikumhoz, nyelvi-kulturális közösséghez tartozás. Például amennyiben a holdfoltokhoz kapcsolódó magyarázatokat nézem, akkor az egész Alföldön általános, hogy ott Szent Dávid muzsikál s Cicelle táncol, Erdélyben viszont többnyire a kapcáját szárító pásztort látják, s a markoláb kifejezetten a palócok körében eszi a holdat, amikor az fogyatkozik, akár a mostani Magyarország területén, akár Szlovákiában, akár Ukrajnában élnek ők.
Sajnálom a politikailag fertőzötteket, hogy még nyelvhasználatukban is diszkriminálnak, hatalmi viszonyokat próbálnak éreztetni.
Az is rendkívül zavaró tud lenni, és helytelen is, ha például egy nem angol nevet angolosan ejtünk, s még lelkiismeret-furdalásunk sincs, egyszerűen a globalizáció, az elegyenesedés számlájára írjuk.
Lásd 2022 januárjában az M1-en az időjárás-jelentésben hallott példát – hogy ne csak „sportos” aggasztó dolgokat említsek. A hölgy, aki amúgy a szavak s főleg a mondatok végén régebb gyakrabban felvitte a hangot, azaz rosszul hangsúlyozott (ezen szerencsénkre javított az utóbbi időben), most a dél-amerikai spanyol nyelvterületen lévő Angel (ejtsd: ánhél) vízesésre utalva, azt „endzselnek” ejtette. Az eset amúgy a bocsánatosak közé sorolható, mert a vízesés nevét adó amerikai pilóta vezetékneve ugyan Angel volt, de spanyolul Ánhélnak ejtik helyesen, ugyanis a venezuelaiak (ahol a világ ezen legje található) jó ideje spanyol nyelvűek. Sokkal sértőbb például az, amikor (Latin-Amerikánál maradva) a riói karnevált emlegetve Rio de Janeiro nevét mondják magyarok angolosan, „dzsenéirónak” „zsánéiru” helyett. Brazíliában ugyanis elsősorban a portugált használják.
Bizony jobban fel kéne készülniük a rádióban, tévében közszereplést vállalóknak, bármilyen nyelvet is beszéljenek...
Zsigmond Győző
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
