Himnuszénekléseink

2023. január 27., péntek, Emlékezet

Az idősebb korúak jól emlékeznek még, 1989 előtt milyen bajba keveredhetett az, aki –  bátorságból vagy más indítékból – rázendített a magyar himnuszra.

  • Fotó: Albert Levente
    Fotó: Albert Levente

Az első hírt erről az „úgyis megmutatom” magatartásról kisgyermekkoromban hallottam otthon, egyszer ugyanis édesanyám elejtette, hogy a régi román világban (a második világháború előtt) biza édesapámat a nyílt utcán felpofozta a sétálgató román csendőr estefelé, amikor hazafelé tartott a kocsmából, mert énekelni mert, de nem akármit, hanem éppenséggel a magyar himnuszt. Persze, ez nem volt akadálya annak, hogy valamivel később, amikor a Temesvárra került nővérem férje egy régimódi, de szép hangú, német gyártmányú rádióval érkezett, a Kossuth rádióban meg ne hallgassuk legszentebb énekünket.

Ott sem ment mindig simán a himnusz, szöveget akkor még nem énekeltek, nem csupán a verskezdő szó miatt, legfőképpen azért, ami az egész versen végigvonult... Székelykeresztúron aztán más Kölcsey-versek társaságában ez is említésre került, de még dudorászni sem szabadott. Akkor voltak a hangzatos diák- és tanárellenes fellépések, s a bűnök között felmerült a himnusz­éneklés is. Fent, Kolozsváron, az egyetemen már zavarosabb lett minden, vége volt a magyar egyetemnek, himnuszkodni nem volt veszélytelen, de azért mégis megtörtént.

Még ma is rémülten gondolok vissza arra a karácsonyestére. Hárman vágtunk neki a Józsa Béla nevét viselő fiúbentlakásból a kolozsvári utcáknak, templomba nem mertünk bemenni, mert tiltott volt – itt jegyzem meg, hogy három szász fiú alig menekült meg a kicsapástól, miután betévedtek az evangélikus istentiszteletre –, s éjfél körül kerültünk haza, így nevünk bekerült a kapus­szobában őrzött könyvbe. A hálószoba hatalmas volt, legalább kéttucatnyian laktunk benne, elképzelhető, milyen „illatok” szálltak (az volt szerencsés, aki idejekorán elaludt), és ez a miénk még jó hely volt a kukurigúhoz képest, amely felettünk volt, s szinte kétszer annyian lakták; mindezek dacára szép és kellemes volt bentlakónak lenni. No, mi a sötétben meglelve ágyunkat – mellettem a szomszédos ágy a bágyoni születésű, Bágyoni Szabó István néven később Magyarországon befutott, többszörösen kitüntetett író és költő barátomé volt, pár ággyal odébb pedig a csíkszeredai, később elismert marosvásárhelyi tanár vetkőzött –, egyszerre vigyázzba vágtuk magunkat, s ugyan nem torkunkszakadtából, de roppant elérzékenyülve elénekeltük a magyar himnuszt. Azt, hogy az alvó, hortyogó szobából hallotta volna valaki, soha nem tudtuk meg. Az alvók fele értette volna, a másik fele nem. Megúsztuk. Most, ennyi idő távlatából felidézni nem is olyan rossz dolog.

Aztán történt az is, hogy a Balázsfalva melletti tiszta magyar Magyarpéterlakára esküvőre hívtak, amelyen részt vett az egész lakosság. Én rokonságom révén kerültem oda. Ment a zene, fogyott az ital, hangoskodott a román rendőr, adott pillanatban a sok népdal között elkezdődött a magyar himnusz. Mindenki fújta torkaszakadtából, a magyarul egyáltalán nem tudó román rendőr is. Kacagva világosítottak fel, hogy a rend őre gyakran énekel a falusiakkal a kocsmában, ott minden alkalommal több rendben is elhangzik a himnusz, s az ártatlan ember ezt is megtanulta, habár nem is érti, mit énekel.

Ám értették jól a nagyborosnyói rendőrök, amikor az egyik esztendő szilveszterestéjén betuszkolták az őrsre az utcán himnuszt éneklő pár fiatalt, s alaposan kioktatták őket, hogy mit szabad s mit nem.

Emlékezetes számomra egy másik történet is abból az időből. Magyarországiakat vittem fel Tusnádra és a Szent Anna-tóhoz. Venczel Károly barátom, vagy inkább a felesége, a csíkszentdomokosi születésű Kurkó Panni vendégei voltak, ők kértek fel a fuvarozásra. A vendégek közül a fiatalabb eléggé magas rangú belügyes volt, a korosabbik az ő édesapja. Persze, már indulás előtt, de aztán a fürdővárosban is felhörpintettek valamiket, így hát a szép fenyves meghozta az éneklési kedvet is. Nagy énekesek voltak Karcsiék, s én sem mentem hangerőért a szomszédba, így dal dalt hozott, s adott pillanatban a magyar himnuszt. Még erőteljesebb lett a hangunk, biztosak voltunk a fenyves titoktartásában. Ám nem így a magyar belügyes! – Nektek nincs himnuszotok? Nem azt kellene énekelnetek? – szegezte nekünk a kérdést. Erre Karcsi: Állj meg, Sanyi, ezt az embert hajítsuk ki a kocsiból! Persze, a kihajításból nem lett semmi, s az éneklés sem állt le.

Ezekre is gondolva hallgattuk hitetlenkedve, hogy miután Pécsett a sportcsarnokban diákjaink rázendítettek a magyar himnuszra, a helybeliek meglepetten kérdezték: honnan ismerik ezek a fiatalok ezt az éneket?

Még egyetlen alkalomra térek ki, az már Losoncon történt, Szlovákiában, ahol pár nappal ezelőtt Duray Miklós írót temették. A cinteremben Kármán József szobra, bent, a templomban üvegkiállítás. Vezetőnk, a neves történész mondta el, hogy a reformátusok kénytelenek voltak eladni a templomot a helyi tanácsnak létszámcsökkenés és pénzszűke miatt; visszahúzódtak egy másik, jóval kisebb épületbe, s a nagyot kulturális célokra rendezik be, mint amilyen az üvegkiállítás is. Nem hagyhattuk el a gyönyörű templomot éneklés nélkül, és a Mint a szép híves patakra kezdetű zsoltár után önkéntelenül elfújtuk a himnuszt is. Könnyező kísérőnk ekkor vallotta be, hogy az utolsó szolgálatot ebben a templomban éppen az ő édesapja végezte.

Péter Sándor

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
A megyei önkormányzati választásokon mely párt tanácstagjelöltjeit támogatja?













eredmények
szavazatok száma 1771
szavazógép
2023-01-27: Kitekintő - :

A dél-tiroli jó gyakorlat esszenciája

A hatékony közéleti részvétel, a társadalmi béke, az etnikai konfliktusok rendezése és az ezekre alapozott gazdasági fejlődés mind olyan szempontok, melyek alapján a dél-tiroli autonómia modellértékű az identitásukat megőrizni kívánó kisebbségi közösségek számára. Ezeket az eredményeket nagymértékben olyan intézményes kvótarendszerek szavatolják, melyek egyszerre biztosítják az egyes nyelvcsoportok (németek, olaszok, ladinok) egymástól való konstruktív elkülönülését sajátos kultúrájuk továbbvitele érdekében, illetve a nyelvcsoportok mentén szerveződő politikai elitek együttműködését is. Az ezeket kodifikáló autonómiastatútum hatálybalépésének január 20-án volt az 51. évfordulója.
2023-01-27: Nyílttér - Pálmai Tamás:

Morfondír (Békési levelek)

A fenti cím azt az állapotot jelzi, amikor valaki hosszasan gondolkodik egy döntés előtt. Sokat tűnődik, töpreng egy helyzeten, hogy megtegye-e a dolgot vagy sem.