Ilyenkor, ünnepekkor nehéz idők várnak gyomrokra, májakra, fejekre, belekre. Az okosak azt hangoztatják, hogy mindenféle alkatrészünket használnunk kell, mert akkor működnek jól. Kezünknek, lábunknak, izmainknak munkát kell adni. Agyunkat tornáztassuk. A szemünket meresztgessük. (Például tévére.)
Nyelvünket köszörüljük az anyósokon (a hátsó felükön), ha észrevesszük, hogy a fülüket éppen a kulcslyukra hegyezik. Akkor miért ne kellene a gyomrunknak mindig kemény ételeket és a májunknak erős italokat adni, hadd dolgozzanak? Más végtagját is kell használnia az embernek, mert ha nem, elsatnyul. Csupa jó tanácsot kapunk így, ünnepekkor. Ha vásárolni megyünk, ne éhesen, mert sokkal többet veszünk, mint amennyi kell. Aztán az egészet megesszük, hogy kárba ne vesszen. Ahelyett, hogy mindent kihánynánk a szemétbe, mielőtt még megennénk, s aztán. Azt is mondják, hogy ilyenkor sokan elengedik magukat evésben, ivásban. Egyszer van karácsony és újév egy évben! S nincs igazuk? Ilyenkor rájár a rúd és a disznóölő a disznókra. Kábítani kellene őket, de nálunk ez még nem nagyon megy. Ennek az lehet az oka, hogy tilosak a kábítószerek. Ha nem lennének, akkor rászoktatnánk a disznókat. Miután kábítószerfüggők lennének, így, az ünnepek körül hirtelen megvonnánk tőlük. Le sem kellene vágni, mert bánatukban öngyilkosok lennének. Esetleg kábítószer-túladagolással is lehetne végezni velük, s örömmámorban vándorolnának belénk. Mivel nálunkfelé leleményesek az emberek, hát hallottam, hogy van, aki megoldotta a disznók kábítását. Pálinkával. A disznó berúg, mint a disznó, és fogalma sincs, hogy kerül a másvilágra. Persze, az embernek ágyat kell vetnie neki töménnyel, majd miután megette, bőven kell megtorolni borral vagy más itallal. Aztán a sok ital miatt jön a másnaposság. Ez akkor uralkodik el az emberen, amikor kezd kijózanodni. Az a baj, hogy ez ünnepekkor gyakran ismétlődhet. Karácsony mellett itt vannak a jeles névnapok. Ádámok, Évák, Jánosok, Istvánok és mások. Végül a Szilveszter, és ha van kit, a visszahívás. Ha csak minden második nap iszik az ember, akkor is minden napra esik egy másnap(osság). Mivel kijózanodáskor jön a baj, akkor ezen lehet segíteni. Karácsonykor berúgunk, és nem engedjük magunkat kijózanodni újévig. Majd csak harmadikán. Mert akkor egy hétig jól érezzük magunkat, és csak egyszer vagyunk másnaposak. A másnaposságra, erre a tizenkétezer éves betegségre szerencsére sok gyógymód van. A franciák sós kávét isznak. A japánok zöld teát. Az amerikaiak nyers tojást, paradicsomlevet, Worcester-mártást és ecetet kevernek össze. Nálunk van, aki egy üveg sörre esküszik. Aztán van olyan recept, hogy a gyógyszer fél citrom és egy aszpirin, egy liter kóla, egy kávé. Van, aki két algocalmint, egy kávét és két liter vizet javasol. A németek másnap reggelire banánt, vörös húst, tejet vagy mustáros heringet esznek. A törökök fokhagymás joghurtot. Az amerikai cowboyok szárított nyúlbambucból főtt teát. A Puerto Ricó-iak hónaljukat citrommal kenik be, ezzel büntetve a poharat emelő karjukat. De jó állítólag a vízben oldott korom és a vulkanikus hamu is.
No, jó józanodásokat!