Erdélyi, vajdasági és magyarországi csapatok mutatták be disznóvágási szokásaikat Csernátonban, ahol a hétvégén harmadik alkalommal szervezték meg a testvértelepülések böllértalálkozóját. Az esemény nagy sikernek örvendett, rengetegen fordulták meg magukat a sportterem mögötti téren.
A rendezvény szombaton kora reggel kezdődött, a résztvevők zene- és énekszó kíséretében vonultak a helyszínre, ahol sorban a házigazda település csapata, utána Csíkcsicsó, Törökfalu, Sármellék és Bogyiszló böllérei szúrták le sorban a 120 kg körüli sertéseket, majd láttak hozzá a feldolgozáshoz. Ez utóbbi település 2010-ben indította útjára a disznótoros fesztivált, amelyet minden évben más településen – ezek mind Bogyiszló kapcsolatai – szerveznek meg, így Csernáton harmadszor tölthette be a házigazda szerepét. A járványidőszakban szünetre kényszerültek, így Bod Péter szülőfalujában újult erővel jelentek meg a hagyományőrzők. A rendezvény fő szempontja ugyanis az, hogy a hagyományokat éltessék, bemutassák, miként készülnek egy-egy régióban a disznótoros étkek. Hasonló rendezvényt egyébként Daragus Attila torjai polgármester szervez több mint egy évtizede, ott viszont jóval több résztvevője van a rendezvénynek.
A házigazdák sátránál Szotyori Szabolcs volt a csapatvezető, aki érdeklődésünkre elmondta: mint minden háromszéki településen, ők is a szokásos finomságokat készítették a disznóból, így kolbászt és hurkát töltöttek a székelyföldi ízvilágra jellemző módon.
Kelemen Zsuzsa a csíkcsicsóiak részéről elmondta: csapatuk kolbászt és hurkát töltött, csavart és tűrt húst készítettek, disznófősajttal is előrukkoltak, odahaza egyébként disznóvágáskor tokány és savanyú leves a főmenü. A kolbászba tesznek paprikát is, de nem sokat, csak a szín miatt nyúlnak a fűszerhez. Ha otthon dolgoznak, saját használatra, akkor a szalonnát is meghintik paprikával, miután a sós léből kikerülnek a táblák.
A vajdasági Törökfalu csapatából Régedi Judittal beszélgettünk. „Húsz évvel ezelőtt kétezren laktunk a településünkön, mára eléggé megfogyatkoztunk, mintegy nyolcszázan vagyunk. A csapatunk nyolctagú, de összesen huszonnégyen jöttünk Törökfaluból. Szeretjük ezt a rendezvényt, próbáljuk bemutatni, hogy mi mit képviselünk. Épp most sütik a zsömlemorzsás vért, ebbe kenyérmorzsa, tojás, fokhagyma és ételízesítő kerül, zsírban sütjük. Ez a fogópálinka utáni menü, nyomban a vágást követően kerül terítékre, ami után nyakpecsenyét készítünk, ezeket fogyasztjuk ebéd előtt. A belső részeket abáljuk, ezekből készül a hurka, a májas, a sribacsfalvi – többféleképpen ejtik nálunk, ez darált és vagdalt húst egyaránt tartalmaz. Ugyanakkor csevapcsicsa is kerül az asztalra (ez a közismert miccs közeli, délszláv rokona – szerk. megj.). Készítünk savanyú levest is, általában mindennel megvagyunk estére” – magyarázta. A népességfogyás okára is rákérdeztünk. „A településünk nagyon kicsi, nincs munkalehetőség, így sokan külföldre, Ausztriába és Németországba vagy a környékbeli városokba mentek dolgozni. Gondolkodunk azon, hogy mivel tudnánk a fiataljainkat otthon tartani, de eléggé nehéz megoldást találni” – mondotta Régedi Judit.
A sármellékiek kilencen érkeztek Csernátonba, de négyen dolgoztak – tudtuk meg Steffel Nórától. „Hurkát és kolbászt töltünk, főzünk hagyományos káposztalélevest is, ebbe hús, savanyított káposzta, paradicsomsűrítmény és rántás kerül. Igyekszünk az otthoni ízvilágot bemutatni, nagyon szeretjük ezt a rendezvényt. Sajnos. a fiatalokat már annyira nem érdeklik a hagyományok” – mondotta.
A bogyiszlóiak heten képviseltették magukat a disznótoros fesztiválon, s mutatták be hagyományaikat. „Nálunk az a szokás, hogy forrázzuk a disznót perzselés előtt. A feldolgozás során készül a bogyiszlói pecsenye, resztelt májas, a településünkre jellemző kolbász. Bogyiszlóról tudni kell, hogy paprikatermelő vidék, mi bátrabban nyúlunk ehhez a fűszerhez. A török időktől fogva terem minálunk az úgynevezett kárászpaprikánk, ez pikánsan csípős. Nálunk a disznótoros vacsoránál orjaleves, disznótoros pörkölt és töltött káposzta a menü, de van kóstoló a hurkából és kolbászból is. A pecsenyénknél, de akár a resztelt májnál is használunk paprikát, ezt a többi csapatnál nem láttam. A fűszert erdélyi testvéreink is hozzáadják, ahogy tudom, olyan tízdekányit tíz kiló húshoz, mi ennek a dupláját vagy annál is többet teszünk. Bogyiszló a kalocsai térséghez tartozik, Kalocsa tőlünk mindössze húsz kilométerre van, a Duna szabályozása miatt kerültünk a Dunántúlra, tehát a kalocsai paprikákat termesztjük, de ezen belül a pikánsabb fajtákat. Ilyen az említett kárászfajta, de bátran nyúlunk minden csípőshöz, olyan is van, aki csak cseresznyepaprikával ízesít, annyira merész. Egyébként a paprika érdekessége az, hogy kéthavonta feleződik a csípőssége, és egy idő után semmivé válik” – mondotta Tóth István bogyiszlói polgármester.
A jó hangulatú rendezvényen nem hiányzott a muzsikaszó sem, Ábri Béla és zenekara húzta a talpalávalót, a törökfalusiak pedig nem csak morzsás vért, hanem nyársra húzott malacot is sütöttek. A szervezők kitettek magukért: kínálták a forralt bort, a százliternyi agyas levesből pedig mindenki számára jutott. A jó hangulatú rendezvény este a Bod Péter Népházban ért véget közös disznótoros vacsorával.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.