Egyik magyarhoni értelmiségi vendégünk, aki testvértelepülési kapcsolatok révén ismerkedett Háromszékkel, itteni kalandozásai után őszinte meglepetéssel hajtogatta, hogy mifelénk egyetlen falucskában annyi és olyan személyiség nevével találkozik, hogy abban a térségben, ahonnan ők hozzánk érkeztek, egy fél napi autós járóföldre sem találni oly sokat, aki a helyi jelentőségen túl annyit cselekedett volna a magyarság egészének érdekében, mint nálunk.

A 2009-es évfordulós falinaptártémák között olyan nevek szerepeltek, mint Ignácz Rózsa (1909. január 25., Kovászna — 1979. szeptember 25., Budapest), ebben az évben kerül sor Orbán Balázs, ,,A Legnagyobb Székely" születésének (1829. február 3., Székelylengyelfalva) 220. évfordulójára és 2009-ben Benedek Elek hármas évforduló-sorozatára: születésének 150., halálának 80. és a kisbaconi Benedek Elek Emlékháznak 40. évfordulója lesz.

Végül Benedek Elek, illetve a kisbaconi emlékház falinaptári megjelenítése mellett döntöttünk. Ennek terve Péter Alpár sepsiszentgyörgyi grafikus munkája. Az alkotás egyik variánsa az emlékház rajza, olyan felfogásban, amelyet Benedek Elek a rá jellemző módon fogalmazott meg: ,,Ebbe a házba van befalazva a lelkem, a téglákat, melyeknek minden darabja egy-egy könyv, az én véremmel kevert mész ragasztja össze..."

A falinaptár többsincs királyfis lovasa a mesék világa felé mozdítja el a Mária-lakot, akárcsak a hónapnevek népi motívumos iniciáléi is.

A kisbaconi kúria faliképes megjelenítésének a hármas évforduló (1859, 1929, 1969) mellett az adott nyomatéktöbbletet, hogy a 40 évvel ezelőtti emlékházavató hosszú szünet, mondhatni a két világháború közti Marosvécsi Találkozók, a kommunista diktatúra hatalomátvétele után itt, Kisbaconban hozta össze az erdélyi (romániai) magyar értelmiséget politikai hovatartozás és elkötelezettség nélkül.

És ami nagyon lényeges: a háromszéki — és a messzibb tájakról érkező — közemberek százait, magát a népet szólította Erdővidékre, szellemi felhajtó erőt és mozgásteret biztosítva ahhoz, ami nélkül — az értelmiség és a lakosság más rétegeinek összefogása hiányában — nincs demokrácia, nincs autonómia — nincs semmi.

A 2009-es Háromszék falinaptár a hazatérő vagy a máshol élő székelyföldiek „haza-húzó" érzelmeit is közvetíti.