Péter Alpár grafikája
Amikor a 2009-es Háromszék falinaptár témáján töprengtünk, az évfordulós bőség zavarával kellett kiválasztanunk azt a személyiséget vagy témát, akit/amelyet arra érdemesítünk, hogy olvasóink szeme elé vigyük az év minden napján.
Egyik magyarhoni értelmiségi vendégünk, aki testvértelepülési kapcsolatok révén ismerkedett Háromszékkel, itteni kalandozásai után őszinte meglepetéssel hajtogatta, hogy mifelénk egyetlen falucskában annyi és olyan személyiség nevével találkozik, hogy abban a térségben, ahonnan ők hozzánk érkeztek, egy fél napi autós járóföldre sem találni oly sokat, aki a helyi jelentőségen túl annyit cselekedett volna a magyarság egészének érdekében, mint nálunk.
A 2009-es évfordulós falinaptártémák között olyan nevek szerepeltek, mint Ignácz Rózsa (1909. január 25., Kovászna — 1979. szeptember 25., Budapest), ebben az évben kerül sor Orbán Balázs, ,,A Legnagyobb Székely" születésének (1829. február 3., Székelylengyelfalva) 220. évfordulójára és 2009-ben Benedek Elek hármas évforduló-sorozatára: születésének 150., halálának 80. és a kisbaconi Benedek Elek Emlékháznak 40. évfordulója lesz.
Végül Benedek Elek, illetve a kisbaconi emlékház falinaptári megjelenítése mellett döntöttünk. Ennek terve Péter Alpár sepsiszentgyörgyi grafikus munkája. Az alkotás egyik variánsa az emlékház rajza, olyan felfogásban, amelyet Benedek Elek a rá jellemző módon fogalmazott meg: ,,Ebbe a házba van befalazva a lelkem, a téglákat, melyeknek minden darabja egy-egy könyv, az én véremmel kevert mész ragasztja össze..."
A falinaptár többsincs királyfis lovasa a mesék világa felé mozdítja el a Mária-lakot, akárcsak a hónapnevek népi motívumos iniciáléi is.
A kisbaconi kúria faliképes megjelenítésének a hármas évforduló (1859, 1929, 1969) mellett az adott nyomatéktöbbletet, hogy a 40 évvel ezelőtti emlékházavató hosszú szünet, mondhatni a két világháború közti Marosvécsi Találkozók, a kommunista diktatúra hatalomátvétele után itt, Kisbaconban hozta össze az erdélyi (romániai) magyar értelmiséget politikai hovatartozás és elkötelezettség nélkül.
És ami nagyon lényeges: a háromszéki — és a messzibb tájakról érkező — közemberek százait, magát a népet szólította Erdővidékre, szellemi felhajtó erőt és mozgásteret biztosítva ahhoz, ami nélkül — az értelmiség és a lakosság más rétegeinek összefogása hiányában — nincs demokrácia, nincs autonómia — nincs semmi.
A 2009-es Háromszék falinaptár a hazatérő vagy a máshol élő székelyföldiek „haza-húzó" érzelmeit is közvetíti.