Európa egyik legismertebb autonómiája az olaszországi Dél-Tirolban működik. Hogy az autonómiamodell mennyire sikeres, azt jól jelzi, hogy míg 1920-ban ― amikor a területet Ausztriától Olaszországhoz csatolták ― a tartományban még csak 200 000 német élt, ma számuk mintegy 360 000-re tehető.
Dél-Tirolban különösen nagy súlyt fektetnek a nyelvi jogok érvényesülésére. A nyelvi szabályozás legfőbb eszköze az autonómiastatútum két legsarkalatosabb pontja: az etnikai arányosság elve és az úgynevezett kétnyelvűség-vizsga. Az etnikai arányosság elve kimondja: a közszférában létesülő munkahelyeket, a lakásépítési támogatásokat, a szociális támogatásokat, valamint a kultúrára fordított összegeket minden településen az ott élő népcsoportok arányában kell elosztani. A másik rendelkezés pedig magában foglalja, hogy a tartományban egyetlen ― akár olasz, akár német anyanyelvű ― állami alkalmazott sem tölthet be állást anélkül, hogy az úgynevezett kétnyelvűség-vizsgát le ne tette volna. A nyelvvizsgának négy szintje van, attól függően, hogy a jelentkező alapfokú végzettséggel, szakmunkás bizonyítvánnyal, érettségivel vagy diplomával rendelkezik.
Az egyetlen terület, ahol a dél-tiroli polgároknak nyelvhasználati nehézségeik akadnak, a rendőrség. Ennek oka pedig nem más, mint hogy a fegyveres testületek ― így például az államrendőrség és a csendőrség (carabinieri) ― számára sem az etnikai arányosság elve, sem a kétnyelvűség-vizsga betartása nem követelmény.
Bár a dél-tiroli német sajtó rendszeresen számol be olyan esetekről, amikor egy olasz csendőr nem tud vagy nem akar németül megszólalni, ismeretes, hogy az utóbbi időben az államrendőrség komoly erőfeszítéseket tesz a német nyelvű ellátás javítása érdekében.
― Bár a nyelvvizsga nem kötelező feltétele annak, hogy valaki az államrendőrség alkalmazottja legyen, az elmúlt húsz évben rendszeressé váltak a rendőrök számára indított németnyelv-kurzusok ― mondja dr. Raffael Costantino, a Bozeni Rendőr-főkapitányság személyzeti osztályának vezetője. ― Akár kezdőkről, akár haladókról van szó, a rendőrök összesen mintegy 360 németnyelv-órán vesznek részt.
A bozeni rendőriskola nemcsak nyelvtanfolyamokat szervez a németül nem tudó rendőrök részére, hanem külföldi szakmai gyakorlatot is. A néhány hetes németországi vagy ausztriai tartózkodás során a dél-tiroli rendőrök egynyelvű német környezetben fejleszthetik nyelvtudásukat, és ismerkedhetnek meg a német szakkifejezésekkel.
― Az etnikai arányosság elvének betartása az államrendőrségre nem vonatkozik ― folytatja dr. Costantino. ― A német anyanyelvű alkalmazottak aránya 8―9 százalék közötti. Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy az államrendőrség 900 fős dél-tiroli állományában jelenleg 616-an rendelkeznek A, B, C vagy D szintű kétnyelvűség-vizsgával.
A rendőrség azon területek közé tartozik, ahol különösen súlyos következményei lehetnek annak, ha valaki nem használhatja anyanyelvét. Ha a mindenkori hatalmat megtestesítő egyenruhás rendőr és a civil állampolgár közötti hatalmi különbséghez hozzáadódik a többségi és a kisebbségi nyelv közötti hatalmi különbség, a kommunikációs problémák könnyen vezethetnek jogsértéshez, jogtalansághoz.
― Rendkívül fontos lenne, hogy a polgárok minden esetben használni tudják anyanyelvüket, és kívánatos volna, ha az államrendőrség minden alkalmazottja tökéletesen bírná mindkét nyelvet. Biztató ugyanakkor, hogy a német nyelv ismerete az utóbbi évtizedekben folyamatosan javul ― jegyzi meg végül a rendőrtisztviselő.
A dél-tiroli sajtó és politika rendszeresen foglalkozik azokkal a nyelvi konfliktusokkal, amelyek az olasz csendőrség és a német ajkú polgárok között meglehetősen gyakran keletkeznek. A németek gyakran panaszkodnak, hogy amennyiben a carabinieri alkalmazottat a német nyelv használatára kérik, az barátságtalanná válik, és visszaél hatalmával.
2007 augusztusában például heves politikai botrány tört ki azt követően, hogy egy közúti ellenőrzés során carabinieri tisztviselők ellenségesen viselkedtek két német fiatallal. Miután az autót feltartóztatták, a járműben tartózkodók megkérték a csendőröket, beszéljenek velük németül. A csendőrök reakciója azonban megdöbbentette őket: ,,Olaszországban vagyunk, itt olaszul beszélnek. Miért nem fordulnak vissza? Hiszen itt a jogosítványban Olaszország áll. Menjenek Innsbruckba, és legyenek ismét osztrák állampolgárok." Ezután egy 0.0 százalékos eredményt hozó alkoholellenőrzés következett, majd a csendőrök felszólították a gépkocsiban ülőket, szálljanak ki, és ürítsék ki zsebeiket.
A két olasz Carabinieri-tiszt csupán egyetlen dologra nem számított: hogy a német fiatalok az inzultusról hangfelvételt készítenek mobiltelefonjukon, melyet több német laphoz és érdekképviseleti szervhez is eljuttatnak.
