Koszovói Árpád

Kedves Angyalka! Én mindenekelőtt úgy gondolom, hogy szükséged lenne fiatalos lendületemre, bátorságomra, vállalkozói tapasztalatomra. Szerintem ugyanis még nem vagy tisztában azzal, hogy mi a dolgod. Én viszont felmérést készítettem, mert szociológus vagyok, és kiderült: az emberek nem szeretik a járhatatlan utakat, a rossz közvilágítást, a szemetes utcákat. Viszont szeretnének több pénzt kapni. Tudom hát, hogy mi a dolgom. Ezért is nyertem meg a polgármester-választást: ellenjelöltem végig azt hitte, hogy a szentgyörgyiek szeretik a szemetes, sötét utcákat, a gödrös utakat, és úgy gondolta, kevesebb pénzt akarnak keresni. De ez még mindig nem elég. Meggyőződésem ugyanis, hogy nekünk Koszovó kell. Ha a koszovói történéseket nem értjük, hiába is beszélünk autonómiáról, az egész egyszerű kampányfogás. Éppen ezért többször is ellátogattam a függetlenné lett államba, megnéztem, miként élnek ott az emberek, ismerem hétköznapi gondjaikat, örömeiket, életkörülményeiket. Tudom, hogy tőlük kell tanulnunk. Ezért folynak a munkálatok Szentgyörgy majd minden részében, hátha sikerül megteremteni annak illúzióját, hogy háború után vagyunk. De ígérem, nem állok le itt. És ezért kérem segítségedet. Jövőre például újraindítanánk a mozit, amelyben minden este egy-egy ismeretterjesztő filmet vetítenének Koszovóról. Aztán sportcsarnokot építenénk, és meghívnánk a koszovói női kézilabda-válogatottat, itt játssza le meccseit, a székely közönség kiáll mellette, Szentgyörgyön úgy sincs már jó kézilabdacsapat. A polgármesteri hivatal dolgozóinak Koszovóban tartanánk továbbképző tanfolyamokat, megszerveznénk az albánnyelv-oktatást is, a magyarnyelv-használat amúgy is gondot okoz a hivatalban. Végül pedig csoportos kirándulásokat szerveznénk, és őket is meghívnánk, hogy a két nép közötti együttműködést beindítsuk. Hiszen egy az álmunk, egy a célunk.

Hosszúbajusz Sándor

Legyünk őszinték! Ne bújjunk az ujjunk köré! Én mindig is egyenes ember voltam. A választásokat is a bajuszom döntötte el. Senkinek nem volt ekkora. És a méret nem csak a nőknél számít. Én megemelem kalapomat az emberek előtt. Ez minden, amit tehetek értük. Megígértem a bajuszversenyt, megszervezem azt is. Egyebet nem ígértem. Arra kérlek hát, kedves Angyal, hogy különösen a bajszomra vigyázz. Jövőre talán nem fontos, de mire jönnek a választások, legyen szép, dús és székely. És autonóm. A többit megoldom majd magam. A médiát felvásárlom. Amit nem sikerül, azt kirakom. Templomba járok hét végén, és székely zászlót adományozok. Ha pedig valami nem jól megy, majd elődömre fogom. Mert amilyen a porta, olyan a gazda is — tartja a népi bölcsesség.

Hovatovább Béla

Kedves Angyal, én már megnyertem mindent, amit megnyerhettem, kinek tartoztam, mind megfizettem. És mégsem teszem le a lantot. Győzedelmi ének szól majd, csak hogy ne feledjék arcom romló földi mását, énekelni fog majd az egész erdélyi magyar társadalom. Mert összefogtunk, mert mentünk együtt tovább, mert karnyújtásnyira immár az autonómia, Erdély pedig modernizálódott, a fejlődést nem lehet letagadni. S habár ellenfelünket letiportuk, olyannyira, hogy ki sem mertek állni, a legfontosabb csatában mégis alulmaradtunk: a kormányrudat gonosz ármánykodással kivették kezünkből. Hiába esküdtünk örök hűséget egyik nap egyik pártnak, a másik nap a másiknak, nem számoltunk a sárkány erejével, mely öl, pusztít, nyomorba dönt és ellenzékbe szorít. Kedves Angyal! A belpolitikai helyzet fokozódik. Szlovákia vészesen közeledik. A magyar tisztségviselők csomagolnak. Búcsút inthetünk a jól fizető állásoknak. Nem tudni, csöpög-e még kis pénz útjainkra, hídjainkra, városaink, falvaink fejlesztésére. Nem tudni, mikor kényszerítenek majd arra, hogy gyerekeink román nyelvű tankönyvekből tanulják majd a magyar nyelv és irodalmat, sőt, a még meg nem jelent gyerekverseimet is. Mégsem ezek aggasztanak leginkább, kedves Angyal. Legfontosabb kívánságom, hogy sok-sok, az ideihez hasonló győzelemben legyen részünk. És akkor talán nem csak győzelmi ének, hanem hálaének is szól majd az erdélyi magyarság felkent vezetőjének.

Visibál Árpád

Egy, csak egy vágyam van immár, ó, drága Angyal. Egy, csak egy gondolat bánt engemet, elrontja minden napomat, lassan már az őrületbe kerget. Oda jutok sokszor, hogy üvölteni, ordítani kezdek, mint nő, kit férje hanyagol. Egy újságról van szó, kedves Angyal, melyet minden módon megpróbáltam már ellehetetleníteni, tavaly még boszorkányokhoz is fordultam az ügyben, majd felvettem a kapcsolatot a 46 esztendős Irinával, ki minden bajunkat megoldja, mindhiába azonban. Nem használ ellene semmilyen hatalom, a lap mindennap megjelenik, és én reszkető kézzel nyúlok hozzá, már a szívorvosom is óva intett attól, hogy kézbe vegyem az újságot, közeli barátaim pedig a paranoia tüneteit vélik felfedezni bennem. És mindezt az újság tette velem, ó, kedves Angyal, hiszen valamikor daliás fiatalember voltam én is, kit bámultak a nők, ki a színpadról szavalt hazafias verseket, ki Petőfi-gallért viselt csak azért, hogy kitűnjék a többiek közül… De most, kedves Angyalka, árnyéka vagyok önmagamnak, sem étvágyam, sem életkedvem, idegeim bármely pillanatban femondhatják a szolgálatot. Egyetlen kívánságom van hát: vesd latba hát égi befolyásodat, hogy megszűnjék végre az újság, vagy ha ez nem is sikerül, hát legalább ne jelenjék meg mindennap. Ha ez sikerülne, én megfogadom: minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy a választási törvény módosítása során az angyaloknak hivatalból biztosítsunk befutó helyeket.

Vadásznimegy János

Drága Angyalka! Tulajdonképpen nem tartozik a prioritásaim közé, hogy levelet írjak neked, miután tavalyi kérésemet sem teljesítetted, és nem nyertem meg a választások előtti közvélemény-kutatást, hiába tartottam naponta két sajtótájékoztatót, hiába avattam Székelyföld-táblát, és hívtam ki párbajra Kontrabasszus Zoltánt. Ráadásul írni sem szeretek, utálom a papírmunkát, legszívesebben vadászni mennék. Hál’ istennek a megye jó úton jár, jó útra tereltem az elmúlt nyolc év alatt, az utak semmivel sem rosszabbak, mint korábban, az életszínvonal nem csökkent, a befektetők zöme sem hagyta el a térséget, így a munkahelyek nem szűntek meg. Mi tagadás, mélységes szomorúsággal tölt el, hogy ezentúl — amikor nyolcéves munkám gyümölcse kezdene beérni — a másodhegedűs szerepe jutott nekem, és immár csak afféle megtűrt személy vagyok saját birodalmamban, melyet a magam képére és hasonlatosságára építettem fel. Arra kérlek azonban, hogy ezentúl még több időm maradjon majd vadászni, horgászni, túrázni, enni-inni, jókat kacagni. Szeretném, ha még legalább ötven-hatvan Székelyföld-táblát tudnánk felállítani az utak mentén, akkor talán lenne esélyem megnyerni a következő közvélemény-kutatást.

Nemadjafel Álmos

Tisztelt Angyal! Szeretettel meghívlak a városünnepünkre, melynek ötletgazdája, főszervezője, egyben díszmeghívottja én voltam. Cirkusz kell a népnek, ha van kenyér, ha nincs. És más nem is szükséges, legfeljebb egy-egy jól időzített zászlóbotrány. Arra kérlek hát, hogy parlamenti megbízatásom is legalább olyan hosszú legyen, mint a városvezetői tevékenységem. Hiszem, hogy van rá esélyem. Hiszen tizenhat évig vezettem úgy a várost, hogy semmit sem tettem érte. Miért ne lehetne ez ugyanígy a parlamentben is? Addigra már nyugdíjas lennék. Cserébe majd kezdeményezek egy törvényt, melynek értelmében az országgyűlés tiszteletbeli tagjává választanak.

Szalag Vágó László

Kedves Angyal! Egyetlen kérésem van tehozzád: egy jó élű ollót kérek tőled. Tudom, már sok hasznát nem veszem, nem kell majd naponta tíz sportcsarnokot, kultúrházat, tömbházat felavatnom többször egymás után, ha a pártérdek úgy kívánja, csak úgy a nosztalgia kedvéért kérem. Hiszen mindig bajom volt az ollóval, tanácsosaimmal hónapokon keresztül próbáltuk kikísérletezni, milyen szögben kell nyisszantani, hogy kellően tekintélyt parancsoló legyen a gesztus, aztán, amikor már kezdtem volna belejönni, egyszer csak elveszik tőlem az ollót… Megmondom őszintén, kedves Angyal, nem tartom ezt igazságosnak. Mindezek ellenére az ollóra szükségem van: gyakorolni fogok, ha kell, egy évet, ha kell, négyet. És ha majd egyszer ismét miniszter leszek, sok-sok kutyaólat építtetek majd: az gyorsan is megy, avatni pedig azt is fel lehet.

Kontrabasszus Zoltán

Erőt, egészséget, kedves Angyal! Mindenekelőtt szeretnék kérni tőled egy kimutatást, mennyi közpénzt költöttél az idén kiszállásokra. Az a gyanúm ugyanis, hogy az adófizetők pénzéből fedezed nyaralásaidat. Tudomásunkra jutott, hogy például Máltán ötcsillagos szállóban töltöttél egy hétvégét. Hogy milyen társaságban, arról jobb, ha nem is beszélünk. Megjegyezendő azonban, hogy nem aktatáskás úriemberek, inkább fürdőruhás, csinos hölgyek voltak többségben. Aztán a másik probléma a sok telefonálgatás. Erről is szeretnénk egy kimutatást. A múltkor is végignéztem, megfigyeltelek a színház ablakából, ahogyan több mint öt órán keresztül telefonáltál. Hogy kivel, azt nem tudtam megállapítani, de kacér mosolyodból ítélve aligha lehetett munkamegbeszélés. Kíváncsi lennék, hogy ott, nálatok mennyit költenek a vezetők telefonbeszélgetéseinek fedezésére. Ezeken kívül pedig, kedves Angyal, nagyobb erkölcsi felelősséget várnék el tőled. Több tisztességet, becsületet a munkában. Méltányolnám, ha nem politikai alapon osztogatnád a karácsonyi ajándékokat, ha nem büntetnéd azokat, akik másképp gondolkodnak rólad, pufók arccal ábrázolnak, esetleg létezésedben sem hisznek.

Holapárt Jenő

Tisztelt Angyal, tisztelt Ördög! Tisztelettel köszöntelek mindkettőtöket, remélem, ti is tudjátok: az én érdemem, hogy végre választani lehet közöttetek. A választás szabadságát ugyanis én és a pártom teremtettük meg. Jogom van tehát most mindkettőtökhöz legalább egy-egy kéréssel fordulni, hiszen a demokrácia, a pluralizmus megteremtője én vagyok. Kedves Angyal, el kell fogadnod, lejárt az egypártrendszer, a karácsonyi leveleknek pedig legalább a fele ezentúl nem hozzád lesz címezve. Kedves ördög, nagy a te felelősséged, a demokrácia alapja lettél immár, hát ehhez méltó viselkedést várok el tőled. A hozzád intézett levelekre válaszoljál, a kéréseket teljesítsd. Az angyallal pedig próbálj kiegyezni: néhány szánért, csengettyűért cserébe majd csak elviselitek egymást. Én is az együttműködés, az összefogás jegyében fordulok hozzátok. Kérlek titeket mindeneklőtt arra, hogy közös erővel valahogy odázzuk el a párt kongresszusát, hogy továbbra is én álljak az alakulat élén. Ti is láthatjátok immár, milyen az ember. Mennyire hálátlan. Hiszen hosszú és fáradságos munkával valahogyan bejegyeztetem a pártot, megóvom egy újabb kudarctól azzal, hogy nem indulunk a parlamenti választásokon, most mégis székemre törnek, fejemet vennék a választás szabadsága nevében, melyet én teremtettem nekik. Háborúra kell hát berendezkednem, és arra kérlek, harcomban ti legyetek nékem segítő társaim. Ne feledjétek: a cél mentesíti az eszközt. Az sem baj, ha a választás szabadságáról mondunk le, csak hogy megőrizzük vezető tisztségemet.