Most lelkiismeret-furdalása támadt, ezért lemondott, amit becsületbeli dolognak tekint. Kifogásolta azt is, hogy nem biztosították számára a munkához való jogot. Pedig ezért a pénzért, ha kicsit megerőlteti magát, igazán találhatott volna magának valami elfoglaltságot a tanácsadó úr: telefonvakarást, olvasást vagy tévénézést a számítógépén.

De hát úgy látszik, munkamániás, és dolgozni akart. Sok, az övéhez hasonló állás lehet Romániában, de nem hallani, hogy a semmittevők lemondanának. A Tișea úréhoz hasonló beosztásokat pártalapon osztogatják, és valójában csak az a meglepő, hogy nyilvánosság elé áll valaki, aki ilyen, munkával nem, csak fizetéssel járó állásban volt. Vannak olyanok is, akik szeretik a munkájukat. Egy idézet szerint: „Ha szereted, amit csinálsz, akkor egy napot sem kell dolgoznod az életben.” Akikről kiderül, hogy nem csinálnak semmit, azok rá tudják fogni: csak kívülről tűnik úgy, hogy nem dolgoznak, mert ők valójában imádják a munkájukat, s ezért látszik úgy, mintha nem dolgoznának, csak szórakoznának. De azért sokan lehetnek olyanok is, akik csak úgy tesznek, mintha dolgoznának. És nem rossz, ha még jó fizetést is kapnak a semittevésért. Mások szép csendben, aktatologatással el tudják tölteni a munkaidőt, és nem mondanak fel. Biztosan olyanok is vannak – mint az egyszeri vasutas, aki nyugdíjazáskor megkérdezte volt főnökét, hogy neki miért is kellett negyven évig kopogtatnia a vagonok kerekét –, akik valamit dolgoznak ugyan, de azt már nem tudják, hogy mit miért tesznek.

Más helyen bezzeg a beosztottak kihasználják a munkaidőt. A Bákó megyei Balcani-ban a polgármesteri hivatal gyűléstermébe reggel megérkezett a manikűrösnő, teljes felszereléssel, hogy az alkalmazottak körmét gondozásba vegye. Lévén közhivatal, bizonyára fontos ügyekben döntenek, így pedig a felelősség terhe alatt senkinek sem kell idegességében a körmét rágnia, mert azt szépen lereszeli neki az erre szakosodott személy. Az esetet különben úgy magyarázták, hogy a manikűrösnő szolgáltatásait eredetileg az ebédszünetben akarták igénybe venni.

De nem csak nálunk történnek csuda dolgok. A spanyolországi Cádizban az önkormányzat egyik mérnöke 14 éven át vette fel a fizetését – évi 27 000 eurót – anélkül, hogy valódi munkát végzett volna. Egy szennyvíztelep felügyelete lett volna a feladata, de az nem épült fel, így hát nem volt mit felügyelnie. Éppen ki akarták tüntetni szorgalmáért, amikor kiderült a turpisság. Végül olcsón megúszta, mert csak egyévi fizetésének összegével büntették meg. Annyira megviselte a helyzet, hogy még pszichiáter is kezelte. Nálunk vajon hány alkalmazottat visel meg az, ha nem kell semmit dolgoznia?

A ploiești-i polgármestei hivatal alkalmazottait 2018-ban korrupcióellenes kiképzésben akarták részesíteni, amire közel 62 000 lejt szántak. Biztosan ki is képezték őket, mert senki nem hallott azóta ottani korrupciós esetekről.

Az Economica nevű hírportál több ízben is nyilvánosságra hozta, hogy miként herdálják el az állam pénzét különféle állami tulajdonú cégek. (A herdálás mondhatni általános, függetlenül attól, hogy nyereséges vagy veszteséges az illető cég.) A Transelectricánál főnöki beosztásban levők 16 000 lejes, mások meg 10 000 lejes prémiumokat kaptak tavaly. A vállalat felügyelőbizottságából, ha kirúgnak valakit, annak joga van szép „fájdalomdíjra”. Meg is érdemlik, mert a Transelectricának az előző évhez képest ötszörösére nőtt a profitja. Tessenek megnézni villanyszámláikat, és megértik, honnan a sok pénz. A Transgaz minden alkalmazottjának 500 lej „karácsonyi hozzájárulást” fizetett. A veszteséges vállalatok is osztogattak. A CFR 15 millió lejt, a Román Posta 9,4 milliót, a Nemzeti Sótársaság (Sóhivatal?) 6,4 a Bukaresti Szállítási Társaság 5 millió lejt osztott szét karácsonyi prémiumként, a kollektív munkaszerződés szerint, az alkalmazottak teljesítményétől függetlenül.
És így tovább…