Hazafiaink siratják a deltát, mert a mélyítést sírásásnak látják. Az ukránok azt állítják, hogy csak azért kotorják, mert feltelik, és szóltak erről már korábban. A külügyminiszter szőnyegre hívta a bukaresti ukrán nagykövetet, követelve, hogy fejezzék be a kotrást. A nagykövet azt mondta, hogy ők csak a szokásos karbantartást végzik. Én azt gyanítom, hogy ukrán zászló alatt orosz hajók végzik a csatornamélyítést azért, hogy árkot ássanak Románia és Ukrajna közé.

Politikusaink amúgy attól félnek, hogy a delta vízszintje a Bisztroje-csatorna mélyítésével csökken. Folyóvizeink vízszintje normális időjárás esetén nem esik, hanem emelkedik, mert az azokba kerülő szemét gátakat alkot rajtuk.

Most „ünnepelhettük” a tiszai ciánszennyezés 23. évfordulóját (ami 2000. január 30-án történt), amikor a román állam és az ausztrál Esmeralda Exploration közös tulajdonában levő Aurul bányavállalat 100 000 köbméter cianidos és nehézfémes szennyvize a Lápos folyóba ömlött, ami aztán a Szamosba és utána Tiszába jutott. A végén – ahogy az lenni szokott – a bajnak és a ciánszennyezésnek nem került gazdája, és senki nem fizetett meg a katasztrófa miatt. (Senki más, csak az időjárás volt a hibás.)

A Bisztroje-ügyből viszont már most sokan akarnak politikai hasznot húzni, hisz közelednek a jövő évi választások, és aki jobban védi a hazát meg a deltát, aki megakadályozza a csatorna mélyítését, annak nagyobb esélye van szavazatokat becsatornázni pártjába. Bizonyíthatja, hogy mekkora hazafiú és megvédi a Duna-deltát, amely végveszélybe kerülne nélküle. Aztán amelyik párt több szavazatot kap, annak lehet a legnagyobb haszna, amiből magának a deltának csak kára származik. Ahogy eddig is történt, ezután is a nyertes kormányzópárt nevezi ki majd a Duna-delta kormányzóját. A kinevezésekből eddig általában cirkusz lett, és szintén politikai alapon, újabb kormányzót nevezetek ki, aki tovább halászott a zavarosban.

Kiss J. Botond biológus-tudós, aki 1990 után a Duna-delta Bioszféra Rezervátum Őr- és Ellenőrtestületét vezette, 2017-ben a Háromszék napilapban megjelent interjúban sok mindenről mesélt. „A deltáról viszont nem akarok beszélni, mert sírva fakadnék…” – mondotta, mivel szerinte senki nem ellenőrzi vagy foganatosítja a zömében helyes törvényes rendelkezéseket.

Felemlegette a titkon felhúzott halásztanyákat, a törvénytelenül besettenkedő remetelakokat, a turisztikai objektumok sokaságát, az aggasztó méretű orvhalászatot és a vadkempingezést. És bizony nálunk is kotorják a medreket turisztikai meggondolásból, sőt, lecsapolják az alacsonyan fekvő területeket mezőgazdasági területté való átalakítás végett – állította Kiss J. Botond, de megemlítette a madártelepeken száguldozó motorcsónakokat is. Az akkor 75 éves tudós szakember a végén azért reménykeltően azt mondta: örül, hogy nem éri meg Duna-delta végnapjait. (Bár ki tudja?, ha így megy tovább, még megérheti.)

A tavaly a deltában járt ismerősöm szerint ott (keleten) a helyzet változatlan. A gondokkal politikusaink nem foglalkoznak, mert ha megnyerik a választást, akkor ők nevezhetnek ki egy újabb kormányzót, felhúzhatnak egy villácskát, s némi hasznuk származhat az ingatlanfejlesztőktől vagy a turisztikában érdekeltektől kapott „támogatásokból”.

Iohannis a rá jellemző lassúsággal most is nyugalomra intett. Biztosan várja, hogy az ügyben az Európa Bizottság illetékesei is megnyilvánuljanak, és akkor ő is állást foglal, az elvárásoknak megfelelően. Annál is inkább, mert most nem időszerű Ukrajna érdekeivel ellentétes véleményeket hangoztatni. Ebben sem, akárcsak az ukrán kisebbségellenes törvények ügyében sem.