Természetesen, ők meg akarnak egyezni. Mindent meg is tesznek ennek érdekében. Nemcsak egyszerűen marokra fogja Markó a maroktelefonját, és felhívja a politikai tőkét kovácsolgató Tőkést, hanem megadják a módját az egyezgetésnek. De valahogy nem jön össze. Addig is EP-s megjegyzéseket tesznek egymásra. Hol a hely nem megfelelő, hol az időpont rossz. Ebből is látszik, hogy ismét rossz helyen és rossz időben születtünk. A középkorban is veszélyes volt egyik városból a másikba jutni. Úttalan utakon, lóháton vagy postakocsival. Így az urak is nehezen tudtak helyet és időt egyeztetni, ha nemzetet érintő dolgokban akartak megegyezni. Most is nehéz. Kevés autópályánk van, és azon is, ha köd nincs, akkor füsttel rontják a látási viszonyokat, mint a Napfény autópályán. A vonatközlekedés lelassult, mert a nagy melegtől görbülnek a sínek. (A vonatozástól különben is elszoktak már az urak.) Alig van szabad helikopter, és bérelni is drága. Ennek ellenére két vezető politikusunk mindent megtesz azért, hogy találkozzanak, és megegyezzenek. Most éppen üzengetnek egymásnak, és levelezgetnek.

Régen a leveleket postagalambbal küldték. Most már nyílt leveleket küldözgetnek, hogy én is lássam: mindig a másikon múlik a nem megegyezés. Aztán nem küldöncön keresztül üzengetnek, hanem a sajtón keresztül, ugyanezért. Régen a magyar urak életüket és vérüket ajánlották fel a császárnak, no de a zabot, azt nem. Most az utolsó csepp vérükig harcolnának értünk Brüsszelben. Csak éppen oda ki kellene jutni. Most a kijutásért folyik a vérre menő harc. Ha egy lovag megsértett egy másikat, akkor a másik párbajra hívta ki. Ilyenkor sokszor megesett, hogy egyik levágta vagy lelőtte a másikat, és fordítva. Kár, hogy ma már nem divat a párbaj. Ha érvényben lenne, akkor rövid idő alatt felére esne az egymást sértegető politikusok száma. Ezekre az egyeztetésekre meg ki kellene találniuk valami szabályt. Olyasmit, mint a pápaválasztásra. A pápaválasztókat bezárják, és étlen-szomjan tartják, míg csak meg nem egyeznek, és meg nem szavazzák a pápát. Valami ilyesmit kellene bevezetni. Ha nem egyeznek, akkor meg kell tanítani őket egyezni. Mondjuk, egyezzenek meg fejenként öt ár murkot. Amíg térden csúszva viszik egymás mellett a sorokat, addig elbeszélgethetnének. Ebben a jó melegben még össze is melegedhetnének. És a kibicek, akik újabb és újabb aggályokat támasztanának az egyeztetésben, azok is kapnának öt-öt ár murkot, hogy egyezzenek. Ha nem tudnának megegyezni egymás között, akkor gyakorlásképp kapnának még egyezni öt ár petrezselymet is. És így lassan addig-addig egyeznének, míg csak meg nem egyeznének. Ha meg nem, akkor árulhatnák a petrezselymet.