Jutalomnapként, hálából szervezte meg önkénteseinek a szombati napot Sepsiszentgyörgyön az unitárius egyház Gondviselés Segélyszervezete, amelyen közel félszáz önkéntes vett részt minden korosztályból Brassó és Kovászna megyéből.
Buzogány-Csoma István szentivánlaborfalvi unitárius lelkész, a nap egyik főszervezője köszöntötte a résztvevőket, majd az áhítat után Rendezvényszervezés – forráskeresés – önkéntesség témával Bogdán Beáta, a Gyulafehérvári Caritas sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi önkénteseinek koordinátora tartott előadást. A rendezvényszervezés szakmai hátteréről tudhattunk meg műhelytitkokat: mi is az, milyen fajtái vannak, melyek azok a lépések, amelyeket érdemes betartani ahhoz, hogy sikerüljön egy jó rendezvényt összehozni. Először önmaguknak írták le a résztvevők gondolataikat, majd nyolc csoportra osztva terveztek eseményt, amit közös blokkban a plénumban be is mutattak. Az előadó kérdésére, hogy eddig ki milyen tevékenységet, programot szervezett, tapasztalok sora érkezett: volt, aki karácsonyi adománygyűjtést, szüreti bált, házasemberbált, szilvesztert szervezett, mások cserkésztábort, fogyatékos gyermekek táborát, ifjúsági eseményeket, lovas szánozást is maguk mögött tudhatnak.
Az előadás szünetében a bélafalvi születésű Bogdán Beáta szakmai életéről is megosztott néhány gondolatot lapunkkal. Hat évig önkénteskedett a Caritasnál, itt találta meg a hivatását is: a kolozsvári szociális munkás képzést választotta, ahol egyetemi szinten tanulta a szociális ágazat tevékenységeit és látta meg a szépségeit.
Az alapképzés után a mesterin a rendezvényszervezést és a kommunikációt tanulta, majd a gyulafehérvári Caritas munkatársa lett, és azóta az önkéntesek koordinátoraként ő maga is sok mindent szervezett. Amire a legbüszkébb, az a kézdivásárhelyi Gyermekváros, ahol több mint 1600 gyermekkel foglalkoznak három nap alatt. Nemrég önkéntesgálát szerveztek, amely a Caritas összes önkéntesének szólt, a helyszíne pedig Marosvásárhely volt. Az önkéntesek táborát is megszervezik, idén lesz a huszadik, amikor egy hétig egy településen mindenféle közösségi munkát elvégeznek. Ott hatvan-száz önkéntes van jelen. Beáta a tábor társszervezője, tavaly pedig a főszervezője volt Szelterszfürdőn. De mindféle más esemény: konferencia, gyereknap, bál szervezésében is megmutatta szakértelmét.
Műhelymunka, megrázó történetek
Az önkéntesek fiatalos lendülettel vettek részt a műhelymunkában. A helyiek mellett a résztvevők Brassóból, Négyfaluból, Botfaluból, Erdővidék településeiről, Szotyorból, Kökösből és Szentivánlaborfalváról érkeztek. Volt, aki már harmincéves tapasztalattal rendelkezett – Demeter Zoltán művelődésszervező –, de olyan is, aki két hete csatlakozott az önkéntesekhez.
A legidősebb önkéntes résztvevő a felsőrákosi születésű, 76 éves Böjte Júlia néni volt a brassói nőszövetségtől. Kérdésemre elmesélte, hogy 2017-től önkénteskedik, csomagokat osztanak szét rászorulóknak, felekezettől függetlenül. Mióta özvegyen maradt, nem szeret egyedül lenni, tornászni jár, emberek közé megy, és eljött, hogy még tanuljon valami újat. A fiatalok egyike, a 17 éves Király Ármin Richárd a Mikes Kelemen Líceum tanulója. Őt Gazdag Ildikó, a sepsiszentgyörgyi szervezet vezetője hívta, hogy fejlessze látókörét. Ármin elmondta, hogy sok érdekes dolgot tanultak, és szerinte hasznos, ha a rendezvényszervezésről beszélnek, mert a későbbiekben hasznát veszik.
A szünet után megrázó történetekről, életeket mentő önkéntesekről hallhattunk beszámolót a szolnoki Életjel mentőcsoport vezetőjétől, Turi Lászlótól, akivel interneten keresztül sikerült kapcsolatba lépni. Beszámolt a törökországi katasztrófa áldozatainak mentéséről. Hatan mentek ki Magyarországról az ő csapatukkal, 94 halottat emeltek ki, és sikerült 16 túlélőt is kimenteni az összeomlott épületek alól. A legmegrázóbb egy négyéves kisfiú története, akit öt nappal azután sikerült megtalálni, ahogy romba dőlt a lakásuk. A családból az édesapja és kistestvére már meghalt, az édesanyja akkor adta fel a harcot, amikor megbizonyosodott, hogy kisfiát megmentik. Képeket láthattunk a kórházból, a kisfiú egyik lábát elvesztette, és bár minden hozzátartozója elhunyt, mégis annyira örvendett az életének és minden ajándéknak, amit kapott...
Botos Erika tanárnő a történet hallatán azt javasolta, hogy otthon este mindenki gyújtson meg egy gyertyát a földrengés áldozatainak emlékére, ugyanis március 4-én volt a bukaresti nagy földrengés is 1977-ben.
Összekovácsolódás, megerősödés
A közös ebéd is hozzátartozik az önkéntesek összekovácsolódáshoz. Pájer György turisztikai szakember, a nap másik főszervezője ezzel kapcsolatban kifejti: „Szívesebben megeszem bárkinek a saját készítésű főztjét, mint bármilyen más extra ételt, hiszen ebben benne van a készítő szeretete, munkája. Egy lépéssel így is közelebb kerülünk egymáshoz, a közös ebédkészítési munka által. Régebb, amikor valami rendezvény volt az egyházban, akkor összeálltak az emberek, sütöttek, főztek, nem cateringcégtől rendeltek. S annak volt egy hangulata, íze, összehozta az embereket. Az önkéntes napnak általában a sepsiszentgyörgyiek adnak otthont, ők látják vendégül. Óriási segítség, hogy felvállalták a beszerzést is.”
Gazdag Ildikó, a Gondviselés Segélyszervezet háromszéki elnök asszonya azon tüsténkedik férjével, Gézával és a többiekkel, hogy a vendégek és az önkéntesek jól érezzék magukat a terített asztal mellett is. Olaszos spagetti, bolognai szósz darált hússal és reszelt sajttal az ebéd, desszertként pedig finom sütemény kerül az asztalra. Közben a sepsiszentgyörgyi csapatról mesél: „A szentgyörgyi csapatban legalább harmincan tagjai az egyletnek, de most ebben az akcióban a kemény mag, tíz fő vett részt. Kezdve a tegnapi főzéstől, asztalterítéstől, beszerzéstől, mindenben segítettek. Ma reggel fél nyolckor itt voltak, kávét, teát főztünk. Sok mindennel jár, de nagy örömmel vettek részt.”
Buzogány-Csoma István és Pájer György főszervezők így foglalják össze az önkéntes napot: „Ez a nap róluk szól, jutalomnap, amikor megünnepeljük az önkénteseinket. Hogy legyen pici szakmai része, ezért hívunk egy előadót, aki tovább képezi a tudásukat valamilyen szinten. Szokott lenni egy közös ebéd, utána valamilyen szórakoztató program. Most már hagyománnyá kezdett válni, hogy közösen elmegyünk moziba. Kibéreljük a Művész mozit, és ilyenkor csak nekünk szól a vetítés, ajándékba kapják az önkéntesek. Ezzel szoktunk zárni. Ma a Különleges életek című filmet nézzük meg, amelynek fő témája az autizmussal élő gyermekek.”
„Az önkéntesek egész év folyamán rengeteget tevékenykednek – mondják a főszervezők. – A karácsonyi, húsvéti adománygyűjtés az egyik fele, aztán a célba juttatás a másik fele. Azon kívül volt a sérültekkel való foglalkozás, ez a keresztúriak specialitása. Szentivánlaborfalván lovagoltatás történik, az egyházközségnek van egy nagyon pici lovardácskája, saját lovaink vannak benne. Idén márciustól kezdjük ezt a programot, ezt is támogatja a segélyszervezet. Ami kiemelkedő minden évben, a Kaláka tábor. Ez azt jelenti, hogy elmegyünk idősekhez, rászorulókhoz, betegekhez, és mindenféle háztáji munkát, ami létezik, elvégzünk (favágás, fűnyírás, egyebek). Ez nem vidékfüggő, hanem még Magyarországról is szoktak jönni önkéntesek. A külföldi támogatások lejárnak idővel, kell saját erőforrásokban gondolkozni. Gyűjtöttünk terményeket, tartós élelmiszert, így az étkeztetésbe be tudunk segíteni. Rengeteg erő van bennünk, csak leszoktunk a saját forrásainkról… A kalákának régebb is, ma is megtartó ereje van.” A főszervezők többek között azt is elmondták, hogy programjaik fő támogatója, így az önkéntesek napjának is, a magyar kormány a Bethlen Gábor és a Nemzeti Együttműködési Alap által.
Búcsúzóul Gazdag Ildikóé a szó: „Ahhoz, hogy az ember elégedett legyen az életével és önmagával, fontos az, hogy segítsen másokon, könnyebbé tegye mások életét. De még boldogabbak vagyunk, ha ezt barátokkal, társakkal, jó ismerősökkel együtt tudjuk végezni. Ez egy ilyen jó hely.”
