Címünk azonnali magyarázatra szorul: bár egykori felekezeti harcokra emlékeztet, de késői jelzőkkel, ugyanis a jelképes kifejezést Kézdivásárhelyi Szabó Antal „feltorjai káplán, majd feltorjai református pap” használta annak a „felfektetett egyházközségi jegyezőkönyvnek” címeként, melyet 1801-ben, papságának 16. esztendejében állított össze. Mentségére szolgáljanak jelzői, hiszen akkoron már rég megkésett dolog volt mind a tövisek, mind a liliom emlegetése, mert rég túl volt már a vidék a reformáción, a történelem ajtaján pedig éppen akkor készült kopogtatni az 1802., nagy földingást hozó esztendő. Történelmi kutatás igazolja azokat a feltorjai vallástörténeti eseményeket, melyeknek során Feltorja régi katolikus temploma az akkori új vallást valló reformátusok tulajdonába került, és a fennmaradó katolikusságnak kápolnát kellett építenie a maga számára. A tövisek tehát a hosszú ideig tartó és nem leányálomszerű helyi eseményekre utalnak, míg a liliom a katolikus építészeti sajátosságokat részben megőrző mai feltorjai református templomra vonatkozik.
Szent Márton-Torján
Nem okoz dilemmát a két felekezet közötti sorrend, templom és hitélet dolgában mind a két lelkészhez bekopogtatunk. A feltorjai református egyházközség lelkésze, Egyed László Levente 245, míg a római katolikus plébánia papja, Timár Zoltán 1095 hívet pásztorol. A plébános szerint az egykori Feltorjai Plébánia történetéről majdnem semmi nem maradt fenn, újbóli alapításának rendeletét 1948-ban írta alá Márton Áron gyulafehérvári püspök.
– A feltorjai katolikusok elég hosszú időn át egy imaházban vettek részt a szentmiséken – tért rá a lényegre azonnal régi kedves ismerősünk, az uzoni gyökerekkel rendelkező Timár Zoltán plébános. – Sajnos, csak nemrég újíthattuk fel régi kápolnánkat, jelzem, a közösség saját erejéből, melynek már csak belső berendezése okoz számunkra gondot. Majd, ha a felújított templom főoltárára felkerül védőszentünk, Tours-i Szent Márton püspök képe, elmondhatjuk, hogy újjászületett a régi Szent Márton-Torja, így hívták ezt a településrészt hajdanában. Szent Miklós-Torja volt akkoron a neve a jelenlegi Altorjának. Most csend és béke honol a Torja vize felső partjain. Kaszáló- és szántóbirtokainkat visszakaptuk, melyeket részbeni művelésre adtuk ki. Jómagam és altorjai plébános kollégám, Hatos Mihály szolgáltunk a feltorjai református egyház múlt heti ökumenikus imahetén, április 20-án délután pedig jelentős ünnep lesz nálunk is, amikor a VIII. és XII. osztályos, részben karatnai, al- és felvoláli, valamit feltorjai katolikus fiatalok részesülnek majd elsőáldozásban. Július elsején a felújított katolikus templomban tartja majd elsős szentmiséjét az uzoni kötődésű Mike Ervin végzős lelkész, akit Debrecenben szenteltek pappá.
A feltorjai iskola tanulóinak vallásos nevelése az egyházközség és a plébánia feladata. Sólyom Judit biológia szakos tanártól megtudtuk, hogy az iskolában hetvennyolc iskolás és tizenkilenc óvodás tanul, és mint láttuk, megfelelő körülmények között.
Ft. Timár Zoltán plébános
Párját ritkítja
Feltorja jelenlegi református vártemploma és bástyatornya, melyen itt-ott fellelhetőek múltjának sajátos jegyei. Különlegesség a felújított bástyatorony. Régi, 1731-ben öntött harangja meghibázott hangjában, s így a templomban talált pihenőre. Készítője Henricus Lamp/Lampen Henrik brassói szász öntőmester volt, akinek értékes és díszes harangjai szólnak szerteszét mifelénk is. Ilyen működik 1697-től a lemhény-kézdialmási Szent Mihály-hegyi, restaurálás alatt levő műemlék templom tornyában, társa 1693-tól a lisznyói református eklézsia tornyában látható. Amikor Orbán Balázs Lisznyóban járt (1868 körül), a tornyokban lakó szárnyasok ürüléke boríthatta a harangot, így öntésének évszámát 1693 helyett 1603-nak olvasta. Lampen mester sok évtizedig dolgozott a Cenk alatti városban, s egy harangja ott látható a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteményében is.
A korán elhalt Coroi Artur volt torjai-budapesti történész tanárnak, a torjai ásatások résztvevőjének több munkája jelent meg Torja vidékéről: Altorjával kezdte 2000-ben, Karatnával folytatta, majd 2018-ban felesége és Zsolt fia gondoskodása révén Feltorjáról is megjelent a közel 300 oldalra rúgó kötete, melyben részletesen bemutatja a feltorjai templomerődöt is. Aprólékos és áldozatos munkájában kételyei és feltételezései miatt átugorja az összefoglalókat, így Mesélő falvaink sorozatunkban mi is csak csipegetünk a felette érdekes és példásan fenntartott-ápolt épületegyüttes különlegességeiből.
Templomerőd, Feltorja
Egyed tiszteletes bemutatta az eklézsia úrvacsorai serlegeit, láthattuk a közel 300 éves Lampen-harangot, a kor akkori ötletessége révén megmenekített egykori festett templomi kazettákat. A templomerőd koráról máig sem kerültek elő pontosabb adatok. Történetének alakulásában oroszlánrészt vállalt az építtető Apor família és a feltorjai eredetű Könczei család. Utóbbiak ajándéka az 1804-ben készült festett úrasztala. Emlékhelyként tekintettük meg a feltorjai erőd által védett belső temetőkertet, amely érdekes emléksírjai és emlékkopjái (Könczei és Mike családi találkozók) révén külön kis kiadvány témájául is szolgálhatna.
Feltorja a két Volál falurésszel és Karatna egy részével névként is szerepel a XIV. századi pápai tizedjegyzékben, ami miatt lakói, akárcsak a torjaiak, méltán büszkék a történelmileg is elismert székely-magyarságukra. A szabadságharc előestéjén Feltorja népe huszonkét fiatalt öltöztetett, fegyverzett fel és választott nemzetőrnek, akik vállalták a harcok idején az otthon maradt védtelenek – idősek és gyerekek – védelmét. Feltorja többi jeles személyisége mellett szinte-szinte megfeledkeztünk Molnár Károlyról, az 1849-ben itt született geológusról és mineralógusról, a szakíróról, aki a Magyar Nemzeti Múzeum híres és gazdag ásványtárának munkatársa volt.
T. Egyed László Levente református lelkipásztor
Víz a szemre
A település felső végében, a Torja-patak jobb partján még mindig működik a Szemmosó-kút. Kénes és lúgos vegyhatású vizével a régiek szembajaikat kezelték. Azokat a tépett rongydarabokat – székely tájszólással foncsikákat –, amelyekkel szemüket borogatták a kúrára járók, ősi szokás szerint a környező bokrok ágaira aggatták, mondván: „azokkal a betegség is maradjon ott”. Az egyszerű kötőhártya-gyulladás steril módon végzett hideg borogatással is elmúlik!
Az ásványvizek gyógyhatásairól is szóló régebbi leírások gyakran emlegetik, hogy a torjai lakosok, de egyáltalán azok, akiknek szemükkel kapcsolatos panaszaik voltak, sikerrel gyógyították bajukat a torjai Büdös-barlang faláról lecsepegő „kénsavas vízzel is”. Ez a fajta néphit főleg a távolabbi vidékekről idesereglett betegek körében élt és él máig is. Az utóbbi időben egyre többen keresik fel a megyénkben feltörő szemvizeket, újraéledőben a hajdanában erős néphit, hogy a kénes, ún. büdös vizek kiválóan alkalmasak a szembajok, -nyavalyák kezelésére. Nem hiába nevezi vidékszerte a nép az ilyen vizeket, forrásokat szemvíznek. Érzésünk szerint ez a népi gyógyászat közel sem lebecsülendő területe, de eddig még egyetlen szemorvos sem ajánlotta senkinek, hogy borogassa szemét kénes ásványvízzel. Néhai bálványosfürdői balneológus orvos, dr. Kristóf Árpád mondta: ki lehet abban biztos, hogy tiszta az a rongydarab, zsebkendő, de egyáltalán az a kéz is, amellyel a szemet akarják borogatni?
E sorok írója nem egy alkalommal találkozott olyan, Buzău vidékéről érkező idősebbekkel, akik több napig tartózkodtak Bodokon, és naponta kezelték beteg szemüket a vásár-pataki szemvízzel. Ők is, akárcsak a régiek, felakasztották a forrás melletti fára hagyományos módon rongydarabjaikat. Hagyományosan azért, mert nem mindig épp abból a zsebkendőből téptek le egy csíkot, amellyel történetesen azon a napon borogatták szemüket. A szemvízforrások régen is ismertek voltak. Kővári László 1853-ban, Orbán Balázs pedig 1868-ban már írt róluk. „Gyógyhatásáról az elgyengült szemekre csudákat beszélnek – jegyzi meg utóbbi –, csaknem egészen szemvilágot vesztettek nyerték itt vissza látásukat.”
Az utánpótlás
„Földigázas” terület Feltorján
Nem más ez, mint a földrajzi irodalomból rég ismert Futásfalvi Pokolvölgy nevet viselő terület, melyet ezen a néven senki nem ismer a környéken, mert csak Papp Károly (1873–1963) jeles magyar geológus, egyetemi tanár, akadémikus és földrajzi utazó használta, aki a Jajdon-patak borvizekben és erős szén-dioxid-feltörésekben nagyon gazdag forrásvidékéről 1912-ben a Magyar Földtani Közlönyben írt bővebb tanulmányt (A futásfalvi Pokolvölgy Háromszék vármegyében), és a helyet mindig Futásfalváról közelítette meg, ahonnan akkor könnyebben és hamarabb elérhette a Torja vizébe ömlő Jajdon völgyét, ahol csak jó fél évszázad múltán épült meg jobb erdőipari út.
Egyébként régen ismertebb volt ez a vidék, mert itt haladt át a Torját az Olt völgyével összekötő régi út, amely a torjai Szejpes-patak völgyét követte, majd a Torjai-hágón át ereszkedett be Mikóújfaluba. A Torja-Hágó feredő (ez volt a régi neve a Pokolvölgynek) területéről el lehet mondani, hogy itt nyilvánul meg a legerőteljesebben, látható és érezhető módon a Csomád-térség utóvulkanikus tevékenysége. Ennek okozója főleg az, hogy itt van a Csomád-hegység övezetének a Bodoki-hegységet felépítő kárpáti homokkőövezet üledékes kőzeteivel való érintkezési törésvonala, ahol könnyebben felszínre juthatnak a mélyben meghúzódó magmafészekből áramló gázféleségek. A kőzetek repedéseiben, a rétegsíkok mentén sok helyen megfigyelhetőek a néhány centiméter vastagságú sárga terméskén-lerakódások.
Nem a borvízforrások sokasága teszi különlegessé ezt a helyet, hanem az erőteljes szén-dioxid-kiömlések. A legerőteljesebb gázkitörések a Begyenkő-hegy délkeleti lábánál találhatóak, ahol a föld rétegei közül szivárog, migrál a levegőnél nehezebb szén-dioxid, és egy lapos hegylábi mélyedésben, amelynek alig van egy alacsonyabb ponton kifolyása, lábnyi magasságban összegyűl a fojtó gáz. Tulajdonképpen ezt a helyet nevezte Pokolvölgynek Papp Károly. Kutatása idején mesélték neki a pásztorok, hogy veszélyes hely, mert megtörtént, hogy holtan estek össze az oda betévedő juhok. Valóban, a mélyedésben télen-nyáron kisállatok (gyíkok, kígyók, békák), madarak, rovarok és lepkék tetemére lehet bukkanni. Az már csak természetes, hogy a néhány négyzetméternyi lábáztató-fortyogókban hangosan bugyborékol – rotyog – a hideg ásványvíz, a száraz gödrökben pedig megannyi valóságos minimofettát alkotva összegyűl a szén-dioxid. Itt volt hajdanában az idősebb korú kézdivásárhelyiek kedvenc kiránduló-kúrálkozó helye.
Mélyedés, ahol nincs élet!
Gyakran látni ma is itt nyáron kocsikban, sátrakban lakó „nomád fürdőzőket”. Az ásványvíz- és gyógygáztartalékok jelentősek, de Bálványosfürdő közelsége miatt a hely fejlesztésével kapcsolatos korábbi elképzelések torzóban maradtak, s ráadásul ez az övezet kimaradt A borvíz útja programból is. Figyelemre méltó azonban a karatnai általános iskola tanári karának és tanulóinak hozzáállása, ugyanis 2006-ban megcélozták a Környezetünk Természeti Kincsei program pályázatát, amelyből felújíttatták a Jajdon-völgyi mofettát, újrafoglaltattak két borvizes fürdőmedencét és kitakarították a környező borvízforrásokat.
A borvizek általában bikarbonátosak, vasas-kénesek, ritkábban sósak. Érdekesek a források nevei: a Jajdon-patakba ömlő Halaság-patak fejében a Halasági borvíz, a Belsőkőhídi-borvíz, Bartos Ignác borvize és a Kerekesborvíz; a Borzlik-patak fejében a Szőcs István borvize, a Sósborvíz, a Zöldi Boldizsár forrása, a Rácz Ferenc forrása és az iker (kettős) Borzliki-borvíz; a Fóris-patak Jajdonba való ömlésének övezetében két ismertebb forrás van, a Fóristövi- és a Szeregető-forrás. Utóbbinak ásványi sókban gazdag, bikarbonátos-kalciumos vizét Diana néven palackozták és forgalmazták a XX. század első felében. A palackozást kézi erővel végezték, majd a palackokat szekéren szállították Torjára. Újabban ezt a Szeregető-forrást újrafoglaltatta a torjai önkormányzat, rendezték környékét.
A nyáron az utolsó éves sepsiszentgyörgyi Kanyó Zsolt egyetemi hallgató tanulmányozta a Jajdon völgyét, hogy tájépítészként fogalmat alkosson arról, miképpen lehet népi feredőket kialakítani hasonló vidékeken anélkül, hogy sebet ejtenének a vidék természeti képén, értékén. Irányítója Kovács Kázmér egyetemi tanár.
A Fóris-patak jobb oldali mellékpatakában, a Büdös-patak völgyében erőteljes gázszivárgást és számos kisebb borvizes feltörést lehet megfigyelni. A levegőben mindenütt érezni a szén-dioxiddal keveredett kénhidrogén jellegzetes szagát. A völgy bal oldalán lábáztatók és egy száraz mofetta van. A Csutakos-patak völgye ismét gázkitörésekkel van tele, s ahol a szén-dioxid felgyülemlik, teljes mértékben hiányzik a növénytakaró. Három borvízforrás van a Meggyes-patak fejében is. Végül a Jajdon eredésének vidékén 15 borvízforrást jegyeztünk fel borvizes kataszteri térképünkre. A Jajdon-patak jobb oldali mellékpatakában van a Kerekhegyi-borvíz, alább, az Aranyos-patak völgyében a két Aranyosi-forrás, a Középalma-patak árkában a Középalma-borvíz, a patak forrásvidékén a négy Vargakerti borvízforráscsoport.
