Egy fél fordulatot téve hátrafelé: az elmúlt válságokkal, politikai és hatalmi harcokkal jellemezhető esztendő a népszavazással kezdődött. Kiderült, hogy a magyar lakosság nagyobb része élesen elutasítja a megszorításokkal járó reformokat.
Az is bebizonyosodott, hogy a tömegek feje fölött, felülről meghozott reformdöntések eleve vereségre ítéltek, olyan méretű és kihatású átalakítások, amilyeneket az egészségügyben, az állami közigazgatásban, az oktatás területén és az önkormányzati rendszerben terveztek ― hogy most az egyebekben égetően esedékes nyugdíjreformról ne is beszéljünk ―, egyszerűen végrehajthatatlanok a lakosság széles körű támogatása, általános társadalmi konszenzus nélkül. * A kormányfő, levonva a tanulságokat, visszakozott, s újra kiéleződtek a lappangó ellentétek a reformokat mindenáron sürgető koalíciós partnerrel is. Következésképp az SZDSZ kilépett a kormányból, és ellenzékbe vonult, a szocialista kormány pedig egyedül volt kénytelen kormányozni. Kiderült, a magyar viszonyok között a kisebbségi kormányzás is lehetséges, működik, a többször megváltoztatott költségvetés megszavazása mutatta, a kisebbségi kormány képes megtalálni a támogatókat, hol némely, rossz nyelvek szerint ,,megvásárolt" képviselők, hol a kis pártok megnyerésével. * Az elmúlt ősz bebizonyította, amíg a magyar ellenzék nem egységes, egyszerűen nem lehet megbuktatni a kormányt, hiszen a bukás óhatatlanul előrehozott választásokhoz vezetne, s ez sem a története mélypontján, a közvélemény-kutató intézetek adatai szerint jelenleg egy százalékon álló SZDSZ-nek, sem a megszűnés határán imbolygó, két százalékon álló MDF-nek nem érdeke, hiszen be sem kerülhetnének a parlamentbe. Ráadásul mindkét pártban kiéleződtek a belső harcok, ezt az MDF drasztikusan kezelte, Dávid Ibolya riválisát, Almási Kornélt menesztették a pártból, de ez önmagában még nem oldotta meg a demokrata fórum válságát. * Mivel előrehozott választásra nem lehet számítani, s marad a kisebbségi kormány, 2009-ben is tovább folytatódnak a hatalmi harcok, melyekben a pártok önös, rövid távú érdekei dominálnak. * Ebben a helyzetben érte el Magyarországot a pénzügyi, majd gazdasági világválság, a tőzsde fekete napján nagy támadások érték a forintot, a kormány arra kényszerült, hogy sürgősen 25 milliárd dolláros hitelt vegyen fel a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Uniótól, amelynek feltételei máig sem nyilvánosak. Két dolog viszont bizonyos, amint azt Bokros Lajos ex-pénzügyér egy január eleji Napkeltében elhangzó interjúban kifejtette: a kamat nagy, s az alapnak két komoly követelése is van. Az egyiket, a költségvetés módosítását a kormány már végrehajtotta ― növekedésre számoltak az első költségvetésben, noha a makrogazdasági adatok is mutatták, hogy a magyar gazdasági növekedés leállásával kell számolni! ―, a másikat, az államháztartási hiány mérséklését már jóval nehezebb lesz teljesíteni, s ez újabb terheket ró a polgárokra, a nadrágszíj megszorításával jár, ami tovább növeli a belső válságot, újabb munkabeszüntetésekre, sztrájkhullámra lehet számítani... Mondhatnánk, Magyarországot egy belső politikai válság közepén érte a világválság, s egyelőre nem lehet tudni, hogyan fog kilábalni belőle...
