A déli harangszó zúgása jelezte a szotyori református templomkertben felállított emlékműnél tartott március 15-i megemlékezés kezdetét, amelyen a szép számban összegyűlt helybélieket, valamint az önkormányzat képviselőjét és a Vitézi Rend jelen levő tagjait Sánta Imre lelkész köszöntötte, aki egy Petőfi-idézettel emlékeztetett arra is, hogy idén a költő születésének 200. évfordulóját ünnepeljük.
A rendezvény Sipos Márk gimnazista diák szavalatával folytatódott, majd Préda Barna néprajzkutató szólt a megemlékezésre összegyűltekhez. Történelmi visszatekintésében részletesen is beszélt Háromszék önvédelmi harcáról, a folytatásban pedig külön kitért azokra a hősökre, akiket Szotyor adott a nemzetnek. Megemlítette Gidófalvi Károly hadnagyot, aki Petőfihez hasonlóan a segesvári csatában esett el, de életüket áldozták a haza oltárán Magyari István, Sernye István és Imre Mihály honvédek is. Vitézségével kitűnt még a Bem tábornok mellett harcoló Nagy Elek huszár alezredes, aki a fegyverletétel után az aradi vértanúkkal együtt raboskodott. Elhangzott még Gidófalvi László és Lőrincz József hadnagy neve, akit a szabadságharc leverése után halálra ítéltek, de kivették részüket a harcokban testvérei is, Lőrincz Károly plébános és Lőrincz János hadnagy, akik a szotyori temetőben nyugszanak.
Préda Barna kiemelte: bár a szabadságharcot vérbe fojtották, annak szellemisége nem bukott el, a nemzeti öntudatot és a szabadságvágyat a megtorlások sem tudták eltiporni. A hősök példájára mindig emlékezni kell, de hősök ma is mindazok, akik nem hagyták el szülőföldjüket, akik vállalva a kisebbségi létet, ha kell nap mint nap megküzdenek magyarságukért, akik harcolnak jelképeinkért vagy éppen temetőinkért. „1848 szelleme a mai napig köztünk él, mert akárcsak a szabadságharcosoknak, nekünk is folyamatosan szembe kell néznünk elnyomóinkkal. Ebben a negyvennyolcas hősök kiállása követendő példa számunkra. Mert mit tanulhatunk tőlük? Az ember végezze el a maga dolgát úgy, ahogy tudja, tehetsége szerint. Ne az eredményt nézze, hanem a munkát tegye bele. Az eredményt az Isten adja” – összegezte gondolatait az ünnepség szónoka.
A megemlékezés külön színfoltja volt, hogy közkívánatra a nyolcvanas éveiben járó Rápolti András egy Petőfi-verssel lepte meg a résztvevőket, majd Sánta Imre lelkipásztor Ézsaiás prófétát idézve fogalmazta meg Isten igéjének üzenetét, amely szerint az Úr gondoskodik arról, hogy „a föld szabadságot teremjen és igazság sarjadjon vele”. A forradalom egykor elhozta ezt a szabadságot és igazságot, és bár ezekért a magunk eszközeivel ma is meg kell küzdenünk, ha a magyar népnek lesz Istenbe vetett hite és bizalma, eljön még az idő, amikor a Gondviselő ismét ezek által mutatja meg magát nekünk.
Az ünnepre összegyűltek közös imádság és áldás után elhelyezték a kegyelet koszorúit, virágait a hősök tiszteletére felállított emlékműre, majd a megemlékezés a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. (dálnoki)
