Az eseményre igyekvők megfélemlítését célzó intézkedések sora azonban már azelőtt is tartogatott „meglepetéseket”. A rend rohamfelszerelésbe bújtatott őrei már Balavásárnál megállították a Marosvásárhely irányába haladó személygépkocsikat, valamint autóbuszokat és a bennük ülők úti céljának firtatása után a csomagtartók tartalmát is tüzetesen átvizsgálták. Az eljárást megismételték a város határában, a gyülekezés helyszínének közelében felállított ellenőrzőponton pedig csak a fából készült zászlórudak hátrahagyása árán lehetett áthaladni.

Tették mindezt annak ellenére, hogy Románia alkotmányának 39. szakasza leszögezi: „a nagygyűlések, a tüntetések, a felvonulások vagy bármely más gyülekezések szabadok”, és ezt a jogot a gyakorlását szabályozó 1991/60-as számú törvény 1. szakasza is megerősíti. Feltételként szabják, hogy „ilyen tevékenységeket csak békésen és mindenféle fegyver nélkül lehet végezni”, ami viszont ez esetben is maradéktalanul teljesült, akárcsak eddig. A szervezők ugyanakkor az előzetes bejelentési kötelezettségüknek is eleget tettek, így megalapozatlan és indokolatlan volt a rendezvény törvénytelenné való nyilvánítása. Ráadásul szögesen ellentétes a csendőrség képviselőjét is tagjai között tudó láttamozó bizottság jóváhagyó határozatával.

Kijelenthető tehát, hogy a székely szabadság napján az erdélyi magyar közösség kénytelen volt elszenvedni egy újabb hatalmi visszaélést, ami tűrhetetlen és elfogadhatatlan. Éppen ezért tiltakozni kell miatta és jóvátételt követelni. Annál is inkább, hogy Romániában mára szokássá vált a jogaink gyakorlásának állami segédlettel történő korlátozása, miközben folyamatosan szemet hunynak a minket ért sérelmek fölött.

Szervezői minőségében a feladat az SZNT vezetőségére hárul és pártjainknak, jogvédő szervezeteinknek kötelességük ehhez támogatást és segítséget nyújtani. A nép pedig az ilyen és hasonló megnyilvánulásokon való tömeges részvételével fejezheti ki a legmegfelelőbben, hogy nem hajlandó lemondani Isten adta és törvények biztosította jogairól.