Március 15-én 1990 óta majdnem minden esztendőben a Gábor Áron téren ünnepelt a futásfalvi születésű, Kézdivásárhelyen élő 79 éves Lukács Béla. Minden alkalommal magával vitte a most 82 éves, megfakult színű zászlót, szerdán is nála volt.
Elmondása szerint a magyar zászlót édesanyja, az akkor 21 éves Lukács Tivadarné Rákosi Matild és egyik barátnője varrta 1941-ben Futásfalván. A megvarrásához szükséges anyagot alig tudta annak idején beszerezni. A zászló 1942-ben édesanyjával együtt Csíksomlyóra került, ahol „még a szél is belekarolt”. Amikor 1945-ben beköszöntött a kommunista rendszer, a zászló egy ládikóba került a futásfalvi családi ház padlásán, majd máshová rejtette el. Végül egy párnahuzatba varrta bele. Rejtegette, nem is tudhatta senki, hogy megvan még a féltve őrzött zászló. 1989. december 24-én vagy 25-én Lukács Béla hazament szülőfalujába és arra kérte az édesanyját, hogy bontsa ki a párnahuzatot, mert ő bizony a legközelebbi március 15-én azzal a zászlóval fog felvonulni a Gábor Áron téren. Több kérlelés, hosszú ideig tartó rejtegetés után újra előkerült a zászló.
Amikor 1990. március 15-én a főtéren állt, az egyik ismerőse belekapaszkodott a zászlóba és megcsókolta, míg egy másik meg akarta fogni, mondván: „Ez még régi zászló! Ez még régi zászló!” Azt is megtudtuk, hogy a zászló örököse Béla bácsi egyik unokája, a Budapesten élő Deák Andrea, ő fogja majd őrizni.
Kézdiszárazpatakon ugyancsak egy párnába varrva vészelte át a vörös terrort az az országzászló, amely 2012. novemberben került elő és jelenleg a templomban látható.
