Az elmúlt időkben sokat olvashattunk a világhálón, továbbá különböző lapok, magazinok hasábjain Zalánpatakról, az Erdővidék keleti szegletében oly szerényen meghúzódó falucskáról. A település egykoron a messzi földön híres üveghutájáról volt nevezetes, az elmúlt években pedig Károly herceg, immár III. Károly brit király révén tett szert nemzetközi hírnévre. Mindezeket szinte kivétel nélkül meg is említik a lapok, azonban méltatlanul keveset olvashatunk azokról a nagy emberekről, akik egy lehetetlen világban, amikor már mindenki megfeledkezett Zalánpatakról, építették a települést, művelték annak hagyományait, nevelték gyermekeit, és hozzájárultak ahhoz, hogy felzárkózhasson más települések színvonalához. Ezen nagy emberek közé tartozik az uzoni Ráduly házaspár is, Ráduly József, valamint Ráduly Irénke, a zalánpatakiak tanító bácsija és óvó nénije, akiknek köszönhetően 1960 és 1976 között soha nem látott fejlődés ment végbe a településen az oktatás, a művelődési élet, valamint az infrastruktúra terén.
Mióta eszemet tudom, mindig nagy szeretettel meséltek a házaspárról a zalánpataki nagy öregek, hajdani szülők és egykori diákok. Mára már a szülők szinte mind pihenni tértek, és a tanítványok is nagymamák és nagytaták lettek. A tanító bácsi 87, az óvó néni pedig 80 éves. Zalánpatakon azonban még a mai nap is valóságos fogalom az, hogy Rádulyék vagy hogy a Rádulyék idejében. És ha ezt meghalljuk, rögtön a rend, a nevelés és egy oly magas színvonalú kultúrmunka jut az eszünkbe, mely azokban az években megyeszinten ismertté tette szeretett településünket.
A minap uzoni otthonában fogadott a pedagógus házaspár, és felidéztük a zalánpataki másfél évtizedet. Meghatottan, nagy örömmel meséltek nekem az akkori időkről, hiszen akkor voltak fiatalok, ott találtak egymásra, és ott született meg mindkét gyermekük, József és István. „Nem volt könnyű, de fiatalok voltunk, s tudtuk csinálni” – összegzik a másfél évtizedet.
Ráduly Józsefet 1960-ban, 24 évesen helyezték Zalánpatakra, ahol 16 éven keresztül nevelte a zalánpataki elemiseket. Majdani feleségét, Irénkét három évvel később, 1963-ban helyezték a településre, ahol 13 éven keresztül foglalkozott az óvodásokkal. Az iskolában 28, az óvodában 21 csöppség volt. A falu lakossága 260 fölött volt ekkor.
„1960-ban, amikor Zalánpatakra kerültem, nagyon elmaradott, elhanyagolt település volt. Se út, se villany nem volt a faluban, rádió talán kettő” – idézi fel a tanító bácsi, aki fáradhatatlanul zörgette a megyei párttitkár ajtaját annak érdekében, hogy javítsanak a település helyzetén. „Mit akar maga?” – elégelte meg az akkori megyevezetés. „Azt akarom, hogy Zalánpatak is olyan legyen, mint a többi falu. Ne kelljen gyalog járjunk. Legyen út, legyen villany. Abban az eldugott faluban sötétben kell mászkálniuk az embereknek, hát nem érdemlik meg, hogy nekik is villanyuk legyen?” – válaszolta mindannyiszor a tanító.
A kitartó munka meghozta a gyümölcsét. A faluban oszlopokat állítottak, gépházat építettek, és a közösség egy Rákosi Mátyás-féle gőzgépet kapott, amellyel aztán Karácsony Zoli bácsi, a falu ezermestere esténként néhány óra erejéig villanyáramot generált.
Ugyanebben az időben Ráduly József Erdő Ernő segítségével vetítőgépet szerzett, és Zalánpatakon létrehozta a környék legelső moziját. Rápolti István jóindulatának köszönhetően a legjobb filmek érkeztek Zalánpatakra. A tanító hordta át a filmtekercseket Málnásfürdőről a hátán, gyalogosan, az erdőn keresztül. Az oszlopokra hangszórókat szereltek fel, és a kultúrotthonból zenét játszottak a falubelieknek.
„Közben esténként a néhai Karácsony Zoli bácsi által működtetett áramfejlesztő által termelt pár órás elektromos áram fényénél az iskola termében az ott levő lakosság sakkozott, römizett, malmozott, kártyázott, és közben nézték a faluban létező egyetlen tévékészülékén a sugárzott adást. Ezek voltak az akkori szórakozási lehetőségek. Nagyszerű pillanatok voltak ezek. Tartottunk irodalmi estéket, könyvismertetést, felolvastunk fejezeteket egy-egy jó könyvből stb.” – emlékszik vissza a házaspár.
Ráduly József nem elégedett meg csupán a villanyárammal, bekopogtatott a baróti IFET-hez, az akkori fakitermelő vállalathoz is: „Minden lehetőségük megvan rá, miért nem csinálnak Zalánpatakra utat? Maguk is könnyebben el tudnák vinni akkor a fát.” És így lett Szárazajta irányából útja Zalánpataknak. Addig – akármilyen nehéz is nekünk ma elképzelni – szekerekkel a patak fenekén közlekedtek az emberek, vagy a Somoson átvezető gyalogösvényen Málnásfürdő irányába. Ekkortájt járt itt a Kossuth-díjas néhai Farkas Árpád költő is, aki a hét kilométeres erdei út után a következőt írta a Függőfészek című művében: „Aki gyalogosan Zalánpatakra igyekszik, rossz ember nem lehet.”
„Amikor 1958-ban Mikóújfaluban tanítottam, zalánpataki tanítványaim is voltak. Én azt hittem, hogy csak kimennek Málnásfürdőnél a hegyen, és ott is van a falu” – idézi fel a tanító bácsi. Ráduly Irénke is hasonlóképpen emlékszik. „Amikor a tanfelügyelőségnél közölték, hogy Zalánpatakon van üres hely, akkor elvállaltam. Zalán közel volt Uzonhoz. Azt hittem, hogy Zalánpatak pedig ott van a végében.” Az első években a Ráduly házaspár is gyalogosan közlekedett Zalánpatakra, aztán Ráduly József vásárolt egy motorkerékpárt, később pedig, amikor lett út, egy Moszkvicsot.
A tanító és felesége nem csupán az óvodásokkal és kisiskolásokkal, hanem a nagyobb korosztállyal, sőt, a felnőttekkel is foglalkozott. Hetente összegyűjtötték a helyi ifjakat és időseket az iskola helyiségében, ahol kulturális műsorokat, színdarabokat, táncokat, énekeket tanítottak be, s nem csak a zalánpataki közönséget, hanem a környék településeinek lakóit is megörvendeztették színvonalas vendégszerepléseikkel. „Nagyon tehetséges jó szereplők voltak – emlékszik vissza Ráduly Irénke. – Komolyabb színdarab, melyet az idősebbek tanultak be nagy sikerrel, a három felvonásos Fehér Anna című színmű, amelyben a főszereplő Préda Piroska, a prímás Préda Jenő leánya volt. De még megemlíthetném az Énekes madár, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színdarabokat is, amelyekkel idegenben szintén nagy elismerést szereztünk kicsi településünknek. A kultúrmunka nagyon jól ment Zalánpatakon. Az emberek akarták. Az volt a baj, ha valaki nem kapott darabot. Nem kellett könyörögni, hogy jöjjenek szerepelni.”
A kultúrmunkában nagy segítségükre volt a Préda Jenő prímás vezette öttagú népi zenakar. A zenekar két családból tevődött össze, a Préda és a Kádár fivérekből. A banda tagjai: Préda András, Préda Ferenc, Préda Jenő, Kádár András, és Kádár Sándor.
Szintén a tanító bácsi nevéhez fűződik a futballcsapat megalapítása, valamint futballpálya kialakítása a Ferenchegy-tetőn és a későbbiekben a Tánista aljában.
Ugyancsak a tanító bácsi közbenjárásának köszönhetően később oszlopokat állítottak Málnásfürdő irányából, és Zalánpatak csatlakozott az elektromos hálózathoz. Az iskolába vonalas telefont szereltek. Itt volt a település egyetlen televíziója és telefonkészüléke.
Ráduly Irénke óvónő szeretettel idézte fel az iskola egykori takarítóit, Németh Ferencet, majd testvérét, Németh Juliska nénit. Juliska néni több mint harminc esztendőn keresztül volt Zalánpatak „iskolaszolgája”. Az osztálytermek fűtéséről és tisztaságáról gondoskodott. Az utolsó éveiben ott is lakott az iskola épületében, egészen 93 éves korában bekövetkezett haláláig. Az ő idejében volt a legszebb az iskola virágoskertje. Idegenek, akik a településre érkeztek, azt is mondták, hogy nincs a világon még egy ilyen szép virágoskert.
Tizenhat, valamint tizenhárom év nem kevés idő. Ezalatt a tanító bácsi és az óvó néni belopta magát a zalánpataki emberek szívébe. A közösség, szülők, diákok olyannyira megszerették őket, hogy amikor 1976-ban a házaspár távozni készült, a szülők kérést adtak le a megyei tanfelügyelőségre, hogy ne helyezzék el őket.
A tanító bácsi és óvó néni is mindig ragaszkodott Zalánpatakhoz, jeles napokon évente visszalátogattak ide, 2019-ben pedig országzászlót adományoztak a településnek. Ma már oly nehéz elhinni, hogy egykor 60 tanuló is zsibongott a kis boronaépületben, amelyet a tanító bácsiék nagy bánatára 2007-ben bontott le az akkori községvezetés.
Az új iskolában jelenleg 13 óvodásnak és kisiskolásnak csengetnek be reggelente, de a Ráduly házaspár tevékenysége mindmáig érezhető a településen. Tanítványaik mind sikeres emberek lettek, törvénybíró, polgármester, erdész, különféle szakemberek és nagyszerű családapák, családanyák kerültek ki a kezük alól. A hálás utókor 2017-ben a Zalánpatak díszpolgára címet adományozta a pedagógus házaspárnak. Isten tartsa meg jó egészségben Ráduly Irénkét és Ráduly Józsefet, a zalánpataki emberek óvó nénijét és tanító bácsiját!
Préda Barna
