Két magyarországi költőnő látogatott el hozzánk: Nagy Zsuka és Simon Adri, akik a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermében kedden délután felolvastak verseikből és megosztottak a közönséggel különböző versalkotási műhelytitkokat. A beszélgetőtársuk Murányi Sándor Olivér író volt.
Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntötte a vendégeket, emlékeztetve a hallgatóságot arra, hogy a költészet világnapján és a naptári tavasz első napján került sor erre a találkozóra.
Murányi Sándor Olivér kiemelte, ez a sepsiszentgyörgyi rendezvény egy erdélyi könyvbemutató-miniturné második állomása, a költők Csíkszereda után érkeztek városunkba, innen Székelyudvarhelyre és Felsőboldogfalvára mennek.
A költőnők felolvastak verseikből, többek között Simon Adri a Tizenöt halál (2020), Nagy Zsuka pedig a Küllők, sávok (2017) és a Pigment (2018) című kötetéből. Csak ízelítőül: „Ha meggondolom, nem értek semmihez, / De pont elférek a csomagtérben, / a határon észrevétlen átvihetsz” (Simon Adri: Határ-villanella). „házasság mint véraláfutások a hasamon, / úgy szívódnak fel a hónapok, / mint leszakadt vese, lógok / a házasság szent kötelékén / összeverve.” (Nagy Zsuka: Töredékek egy házasságból)
Murányi Sándor Olivér a felolvasásokat követően a poézis helyéről kérdezte a költőnőket: van a versnek súlya a XXI. században?
Nagy Zsuka szerint az emberi lélek nem lehet meg alkotás és teremtés nélkül, a múzsák sohasem hallgatnak. Aggodalmaink vannak a digitális algoritmusok és a mesterséges intelligencia világában, de nem lehet versteremtés és lírai kinyilatkoztatás nélkül létezni – mondta. Nagy Zsukára József Attila tett nagy hatást, Simon Adrira Tamkó Sirató Károly.
Magára a versalkotás folyamatára rákérdezve, Murányi Sándor Olivér megemlítette, hogy Petőfi például nem ihletből írt, hanem az alkotásban létezett, a családtagjaival és a barátaival is versben levelezett.
Simon Adri szerint fontos, hogy az ember benne legyen az irodalmi szövegekben, de az olvasás is ugyanolyan fontos, mint az írás. Egy versen gyakran éveket kell dolgozni, amíg az bekerül egy kötetbe. Nagy Zsuka szerint a vers egy asszociációs és érzelmi roham, képek, hangulatok érzések szinesztéziája, gondolatok körhulláma. A vers egy ima, kegyelmi állapot, és nem jön csak úgy, folyamatosan. A verset hagyni kell, mint egy tésztát, eltávolodni tőle, és szükség szerint javítani, mielőtt végleges formát ölt. A verses alkotás nem tartalmazhat hatásvadász dolgokat, kell benne lennie őszinteségnek és hitelességnek.
Az est folyamán szó volt még a műfaji elmozdulásról, besorolásról, a vers és a kritika viszonyáról. A rendezvény versfelolvasásokkal zárult.
„maholnap kihajózom, elmegyek / közületek, hív óceán szele, / Ámerika, új, messzi otthonom, / a zongorám – egy hang is kár bele – / már némán áll, mint üres polcsorom.” (Simon Adri: Bartók elutazik)
„csak tudnám mit kell csinálni a szívvel hogy megfiatalodjék szólnál / én nem tudom mi van itt gyula mennyi eltűnt idő elszámolni nem lehet / a jelen mindent felél és kígyót melenget a keblén a múlt” (Nagy Zsuka: second hand world)
