Mikor kiderült, hogy az értékküszöb azon felső határát, amiért még nem kell börtönbe menjenek az elkövetők, 250 ezer lejben akarták megszabni, a PSD-s, PNL-s és RMDSZ-es politikusok hirtelen igen feledékenyekké váltak, és nem emlékeztek arra, hogy ki is javasolta azt a küszöböt. Az említett értékhatárt állítólag nem hivatalosan dolgozták ki az igazságügyi minisztériumban, és nem hivatalos úton közölték a szenátussal, az igazságügyi miniszterre hivatkozva, és arra, hogy adócsalás esetén is ennyi a küszöb. Az illető fizette volna az okozott kárt, és vígan élhetett volna szabad lábon.

Azt mondják, hogy a kirobbant botrány hatására a szociáldemokrata pártvezér Ciolacu csak azért állt ki később a küszöbcsökkentésért, hogy bebizonyítsa, ő nem a korábbi elnök, Dragnea.

Logikus volt, hogy a régebbi 100 ezer lejes határt, amit még Dragnea idejében, 2017-ben akartak elfogadtatni, emeljék, mert azóta az infláció egyre nagyobb, és az árak – mármint a megvesztegetési költségek – is jócskán nőhettek.

2017-ben „az éj leple alatt hozott döntés után” mindenki utcára vonult, és tüntettek ellene, még Iohannis is, pedig hideg tél volt. Most már az európai parlamenti képviselő Rareș Bogdan tiltakozott a nagy küszöb ellen, aki közben megbánta, hogy politikus lett, mert a tévében sokkal jobban tudott politizálni, mint Brüsszelben, ahol most szégyenkezik itthoni politikustársai miatt. Ő volt az, aki vállalta, hogy megválasztása után 30 nappal eltörlik a különnyugdíjakat, de most bevallotta: nem gondolta, hogy annyi kretén van a politikában.

A küszöbön való megbotlás botránya után azt levitték 9000 lejre (de más összegeket is lebegtettek), majd később azt közölték, hogy nem lesz semmilyen küszöb. Ez még nem biztos, mert az alkotmánybíróság már egyszer megmondta, hogy a küszöb, az igenis kell.

Az eddigi tapasztalatok alapján biztató, hogy ha majd bűnvádi eljárásra is kerül sor valaki ellen, akkor szokás szerint addig lehet húzni-nyúzni az ügyet, míg az el nem évül. Törvényhozásunknak mindenre van megoldása. Például a különnyugdíjak további folyósítását is úgy intézik, ahogy eddig. Ezért cserében elveszíthetünk ugyan 3,8 milliárd euró uniós pénzt, de az nem baj. Végül is, ha azokat megkapnánk, nagy részük elmenne mindenféle tervekre, pályázatok, szerződések lezsírozására, és nem biztos, hogy a munkálatok elvégzésére is jutna valami.

Hogy mekkora pénzek mozognak feketén, arról a legutóbbi (Otopeni) botrányból is tudomást szerezhettünk. A repülőtereken levő, úgynevezett vámmentességet élvező üzletek (duty-free) működtetésének kiterjesztéséért és a meglevő szerződések meghosszabbításáért 22 millió eurót kért a Bukaresti Repülőtereket Működtető Társaság kereskedelmi igazgatója, George Alexandru. Az ügyészek szerint a hosszabbításban érdekelt cég csak egy év alatt ötmillió euró haszonra tett szert.

Az lenne a legjobb, ha részletesen kidolgoznának egy szabályzatot arra, hogy mennyit szabad kérni egy versenyvizsga elnyeréséért, egy pályázat kedvező elbírálásáért, vagy mennyi pénzt lehetne hivatalosan elvenni egy, az állammal kötött szerződés odaítéléséért. Vagy mennyi kenőpénzt szabad elfogadni valaminek az elintézéséért. Aztán az, aki bezsebeli a lóvét, szépen bevallaná, és adót fizetne utána. Most, aki ilyen pénzekben részesül, veszélynek teszi ki magát, és ezért felszámítja a veszélyességi pótlékot, sőt, azt is, ha a pénz egy részét szembehunyásért tovább kell adnia. Így az egekbe szökhetnek a megvesztegetési, kenési és csalási összegek. Ha hivatalosítanák ezeket, csökkenteni lehetne az egyik zsebből a másikba vándorló vagy csúszó (mászó) pénzmennyiséget.

Borítókép: Facebook / Rareș Bogdan