A korábbi évek sok esetben csigalassúságú, inkább pillanatnyi tűzoltásra alkalmas intézkedései után áttörésnek tekinthető, hogy elkészült egy olyan szaktanulmány, amely viszonylag pontos és használható adatokkal szolgál a romániai barnamedve-populáció nagyságáról. Az is határozott előrelépés, hogy a szaktárca ebben az évben már bátrabban lépett a megelőző intézkedések terén, tavalyhoz képest háromszor több medve kilövését engedélyezi, de nem szabad a gazda alapon, hanem szigorú szabályokhoz kötve a kvóta alapú beavatkozást. Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy a veszélyes vagy a településekre rendszeresen bejáró példányok kezelése (befogás, áttelepítés, illetve végső esetként kilövés) terén már korábban sikerült egy elfogadható rendszert felállítani, óvatosan bár, de azt mondhatjuk, ha így és erre haladunk, pár éven belül a medve–ember viszony normális mederbe terelődik, úgy, hogy a szigorúan védett nagyvadak léte sem kerül veszélybe.

A kulcskérdés, hogy lehet-e tartani ezt az irányt? Közismert, hogy az elmúlt években a Tánczos Barna által vezetett minisztériumnak komoly ellenszélben kellett végigvinni kezdeményezéseit, meghoznia döntéseit, folyamatosak voltak a támadások, vádak, melyekből a szaktárcán kívül a vadásztársaságoknak, önkormányzatoknak is kijutott bőven. Az esetenként igen súlyos bírálatok ráadásul nem csak a környezetvédő szervezetek, állatvédők részéről érkeztek, hanem egyes körök politikai fegyverként is felhasználták/használják a medveügyet.

Nagy kérdés, hogy a majdani miniszterek közül hányan lesznek hajlandóak kitartani ezen az úton? Kis országunkban távolról sem példa nélküli, hogy adott érdekek mentén, bizonyos előnyök kedvéért, netán nyomásra a bársonyszékek éppen soros birtokosai könnyedén fordulnak át, akár teljesen ellentétes irányba. Támadásokból, nyomásgyakorlásból pedig a továbbiakban sem lesz hiány, annak ellenére, hogy eddig egyértelműen bebizonyosodott: az olyan szélsőséges tiltások, mint a 2016-ban elrendelt teljes kilövési tilalom, tarthatatlan állapotokhoz vezetnek.

Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a bírálók által hangoztatott érvek egy része igenis megállja a helyét, például a medvék élettere folyamatosan csökkent az emberi beavatkozások miatt, viszont ez nem jelentheti azt, hogy az eddigi – más európai uniós országok által is alkalmazott – intézkedéseket sutba kell dobni. Bármilyen visszalépés ugyanis ez esetben könnyen oda vezethet, hogy a probléma teljesen kicsúszik az illetékesek kezéből, és az alagút végén felsejlő fényről kiderül, hogy száguldó gyorsvonat.

Borítókép: Pexels