Mostanában arra jöttem rá, hogy a közösségi média az a hely, ahol egy kertész egyszerre lehet varrónő, meteorológus vagy akár állatorvos is. Persze vannak olyanok, akik sok mindenhez értenek, de egyes emberek elképesztő szakértelemmel tudnak kommentelni egy poszt alá úgy, hogy semmi közük a témához. A kedvencem az, amikor el sem olvassák az adott cikket vagy bejegyzést, de már odaírnak egy utálkozó, kritizáló kommentet. Nem beszélve az olyan megjegyzésekről, amelyek tele vannak helyesírási hibákkal, értelmetlen, össze nem függő mondatokkal.

Minden, amit leírunk, az minket jellemez. Egyáltalán nem mindegy az, hogy megdicsérem a szomszéd kislány szoknyáját a képen, vagy leszólom azért, mert kócos a haja. Egy ilyen kommentnek is hatalmas jelentősége van. A cyberbullying, azaz internetes zaklatás egyik formája a negatív, bántó komment. Azt gondolná az ember, hogy ez csak a fiataloknál jellemző, viszont ez egyál­talán nincs így. A középkorúak, sőt, az idősebbek is képesek bántó hozzászólással illetni azokat, akik nem nyerték el tetszésüket. Ezek leginkább a közszereplők posztjai alatt figyelhetők meg. Ha egy médiában ismert személy a megszokottól eltérő képet tölt fel Instagram- vagy Facebook-oldalára, az úgynevezett „haterek” (a „gyűlölők”) azonnal kapnak az alkalmon, és gondolkodás nélkül leírják megjegyzésüket. Amivel amúgy nem is lenne semmi baj, ha kulturáltan fogalmaz­nának!

Persze nem gondolom, hogy egyál­talán nem lenne szabad kommentelni. Természetesen, ez a rovat azért van, hogy ki lehessen fejteni véleményünket, aminek nem feltétlenül kell csak jónak lennie, de nemtetszésünket ki lehet szépen is fejezni. Mindemellett el kell fogadnunk azt, hogy nem lehetünk mindenben szakértők, és nem oktathatunk ki másokat csak úgy az interneten.

Mindenki sokkal jobban örül egy kedves, építő jellegű megjegyzésnek, mint egy gúnyos beszólásnak.

Bitai Csilla