Alig érünk ki Barcaföldvárról, máris térhetünk le a tíz kilométerre fekvő Krizbára. Én kíváncsian vártam ezt a találkozást, közeli barátaink között akadnak, akik szülőfalujukkal dicsekednek, nem feleslegesen. Közöttük is feltétlenül említenünk kell a néprajzkutató Seres Andrást, aki nem csupán a település és környéke néprajzi érdekességeit leltározta fel, de érdekelte őt a nagyon régmúlt is. Ő barcasági csángónak mondta magát, de mondhatta volna akár székelynek is, mert ott van a Barcaság és a Székelyföld határán, ugyanúgy, mint Apáca, amelyet szintén benevezhetnénk ide is, meg oda is.
Az az igazság, jómagam nem sokat tudtam Krizbáról, valahányszor elvágtattunk a jelzőtábla mellett Veresmart irányába, mindig felidéztük, hogy innen való a középajtai és szentgyörgyi nagy néptáncoktató, Keszeg Edith, s nemrég tudtam meg, hogy Debreczeni Erzsébet főgyógyszerész is innen származik. Persze, ennél jóval több azoknak a száma, akik Krizbát szülőhelyükként tisztelik, bárhol is éljenek.
Tulajdonképpen azért is kerültünk ide ezen a vasárnapon, mert a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház öntevékeny képzőművészeti körének – mely egyedüli az országban – a kétszáz éve született Petőfit idéző tárlatát rokoni és baráti kezek varázsolták ide, ebbe a szépen berendezett, akár a kultúra otthonának is nevezhető, a lélekszámhoz arányítva hatalmas díszterembe. Mit is beszélek, hisz annak idején egy, Krizbát megszerető külföldi anyagi támogatásával valósult meg ez az álom, s a gyönyörűen rendben tartott evangélikus templom tövében kialakított közösségi házban bármikor hódolhatnak a kultúrának, a történelemnek, az ifjúsági rendezvényeknek. Igaz, a mára megfogyatkozott magyarság szinte befér egyszerre, és e napon, éppen március tizenötödike előtt, volt is, amiért egybegyűlni.
A Kónya Ádám Művelődési Ház – hej, mennyire elkelne náluk is egy ilyen tágas helyszín – kölcsönadta azt a tárlatot, melyet nemrég a megyeszékhelyen már két alkalommal is bemutattak, s az Ady-ihlette képek után minden bizonnyal ez is sok helyre eljut. A mostani festmények, alkotások a kétszáz éve született Petőfinek állítanak emléket, nagyon érdekes témát járva körül: egy kiválasztott Petőfi-versre, illetve -verssorra kellett képzőművészeti munkát komponálni, lehetett az festmény, grafika, faragás. Hogy mennyire sikerült beleálmodni a műbe a petőfis hangulatot, azt eldöntheti a tárlatlátogató, hisz legtöbbjük ismert verssorokra, versszakaszokra, költeményre bukkan. S talán azt is elhiszi, hogy mindannyiunkban van valami Petőfiből, s ahogy egykoron sikerült megfogalmaznom egy istentisztelet alkalmával, akár Jézus Krisztusból.
Ez alkalommal is színpadra szólítottak, s a kiállított képek méltatása kapcsán szót ejthettem Petőfi életútjáról is, szülőhelyeiről és sírhelyeiről, megkockáztatva azt a kijelentést, hogy tulajdonképpen annyi sírja van szerte a világban, ahány magyar él, hisz mind ott hordozzuk őt a lelkünkben, gondolatainkban. Azt még hangsúlyozom, hogy a képek igen nagy sikert arattak ott, Krizbán is.
A templomozás után – az ünnepi istentisztelet igehirdetője a szentivánlaborfalvi unitárius lelkész, Buzogány-Csoma István volt – koszorúztak két helyen is: a templom előterében álló hatalmas kopjafánál helyeztek el emlékeztető koszorúkat, mely kopjafán az 1848–49-es forradalom és szabadságharc itteni hőseit sorolják fel. Itt elhangzott a mérnök-informatikusból szavalóművésszé felnőtt nyugdíjas tanár, Tánczos András szavalata (A vén cigány), s mindehhez szép hátteret alakítottak ki a vitézi rend megyeszékhelyről érkezett tagjai. A temetőkert gondozottsága jelzi a helybeliek rendszeretetét s azt a felemelő gondosságot, ahogyan emlékeznek arra a negyvennyolcas hősre (Szemerjai a neve), aki a forradalom bukása után itt telepedett le, ezt a falu választotta további élete színteréül.
A gyülekezeti teremben Petőfi-ünnepséggel folytatódott a rendezvény, ahol Varga Nándor, a Brassó megyei RMDSZ elnöke köszöntötte a krizbai magyar közösséget, a vendégművészeket Lázár-Prezsmer Endre, a Kónya Ádám Művelődési Ház szakirányítója mutatta be, majd meghívottként én beszélhettem a nagy költőről. Végezetül Tánczos András és Buzogány-Csoma István a verses-zenés összeállításukkal hozták mindenkihez még közelebb a halhatatlan költőt. (A megzenésített versek között volt a legszebb szerelmes versnek tartott Szeptember végén, amelynek dallamát a zenész lelkész „találta ki”).
A barcasági tíz falu között emlegetett Krizba, amely Brassótól 25 kilométerre fekszik, sokáig magyar nyelvszigetnek számított, ám mára harmadára csökkent a magyar ajkúak száma, s hiába épül az új óvoda s működik az intézet pár gyerekkel, iskoláskorú már nincs annyi, hogy bár egy összevont tagozatra fussa.
Fent, a Krizbai-havasokban, a Krizbai-fennsíkon, az ezerszáz méteres Várhegyen épült a XIII. században a romjaiban még mindig látható vár, mellyel Nemes Mihály székely főúr álma valósult meg. Nos, ennek tövébe kérezkedett be a falu, környékén csupa szász településsel – Höltövény, Földvár, Újfalu már csak emlékeiben szász. Megemlítem azt is, hogy a XIV. század első évtizedeiben szász felkelés során rendezték a birtokjogokat. A Duna-eltérítési kísérletek emlegetésekor felidézhetünk egy olyan mozzanatot, amely mutatja, semmi új a nap alatt. Történt, hogy Báthori Istvánnak kellett hajdanán igazságot tennie a krizbai és földvári lakosok között kitört „vizes” háborúban. Olvastam, hogy a Rákos-patak bő vize látta el Krizbát, de a földváriak is igényt tartottak rá, s próbálták maguk felé terelni annak folyását. A fejedelem éppen arra járt, s maga is jelen volt a folyócska kétfelé választásánál, pontosan kimérve, mikor merre kell tartania a vízhozamnak. Így megosztva aztán békésen használhatták mindkét település lakói az egyébként bő vizű folyó áldását.
Péter Sándor
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
