Eltolta az Egyenlítőt északra, de csak a felét, a másikat délre a sarkhoz. Teljes zavart keltett, az állatok vonítottak s rohantak összevissza, a madarak vijjogtak s elvesztek az éterben, az emberek, azok meg bárgyún hallgattak. Nem bolondultak meg, nem menekültek, nem lázadtak, nem szervezkedtek, háborút sem indítottak az öncélú felforgató ellen, bambán vagy a tehetetlenség hitében tudomásul vették.

Ki merte mindezt megtenni? Ki vette a bátorságot, hogy csak úgy elforgassa a Földet, kimozdítsa milliónyi éves állapotából? Ki volt az a merész vagy pimasz, aki neki mert fogni egy ilyen gaztettnek? Egyáltalán felfogta-e, hogy mit cselekszik? A rend, az örök rend ellen ki mer keresztbe tenni? Nem a szegények jellemzője, hogy ilyesmibe beletenyereljenek. Ők örvendenek, ha szerényen az asztalra tehetik a mindennapi betevőt, ha a nemzett gyermekeket fel tudják nevelni, ha födél van a fejük fölött. Ők ettől boldogok. A gazdagok is másért hajtanak, újabb házak, villák, telkek, autók kellenek nekik, pecsenye és pezsgő az asztalra, nyaralás a világ legkülönlegesebb tájain, s minden, minden! Mégsem boldogok, mert bár mindenük megvan, még többre vágynak, s mindig hiányzik valami.

De akkor ki, kik merték megtenni ezt az eszeveszett gaztettet? S kik engedték, hogy véghezvigyék? Nem létezik egy legfelsőbb, megálljt parancsolni tudó fő kontroll? Egyáltalán van itt még ép elme ezen a sarkából kifordított Földön? Létezik még ember, közösség, nép, kontinensnyi lélek, aki megálljt mer vagy tud parancsolni? Aki felismeri, hogy ez rendellenes, ez nem jó, ez nem szolgálja az emberiséget, ez hitvány cselekedet, ami rombol, ami a természet törvényeivel ellenkezik? Senki nem gondol már utódaira, azokra a sarjakra, akik most szökkentek bimbóba, hogy mi vár rájuk? Borzasztó háborúk folyamatosan vannak a Földön, azt is irányítják, háttérből provokálják ki néhányak érdeke szerint, de ki meri a Földet felfordítani, lerombolni, fejére állítani? Milyen láthatatlan hatalom tudja kirángatni a sarkából?

Ezek a kitapinthatatlan kiváltságosok tesztelik az emberiség tűrőképességét. Próbálgatják, meddig lehet elmenni, mi a határ, amit még elbír a bolygó népessége. Játszva belefognak, mert olyan hatalom van a kezükben, mely minden erőt túlszárnyal, ránk zúdíthatnak érdekük szerint világjárványt, migránsáradatot, egyéb dögvészeket, alkoholba és kábítószerbe fullasztanak, s így ők mérik ki az emberiség hátralévő napjait. Forróságot küldhetnek az Északi- és a Déli-sarkra, fagyokat az Egyenlítő környékére, lelket lophatnak ki az emberekből, s irányítható robotokká alakíthatják, minden lépését és gondolatát követhetik, mert ők a mindenhatók. És mindezt nyolcmilliárd ember tűri, ha szót emel, erőtlenül lázad, s így egy földgolyónyi életet tudnak páran kézben tartani, irányítani. De hol van a Föld? Az ősbolygó? Hogy nézi el mindezt, miként tudja a hátán cipelni ezt a szörnyűséget?

A Föld megrázta magát. Nagyon megrázta, minden beleremegett. Rombolt és gyilkolt! Emberekre öntötte rángatózó dühét, házakat döntött porig rájuk, földönfutóvá tette őket. Vadul hullámzott, csapkodta egymáshoz a fákat, villany­drótokat szikráztatott, morgott, s talán elégtétellel töltötte el, hogy riadtan, sikoltozva, remegő lábbal menekül mindenki fejetlenül. Igen haragos lett, de amióta a világ világ, sokszor felbőszült, hol itt, hol ott mutatta fel tajtékzó bosszúját. Nem tud megbocsátani az emberiségnek, amelyet befogadott, a természet szépségével és bőségével borította be kérgét, s ezzel mégis visszaélt. Dühében gyilkol, dönti romba a civilizációt, földönfutókat, nyomorékokat hagy tombolása után, pedig Ő nem gonosz.  

Hát ezért rázta meg magát a Föld. S kiket tett földönfutóvá? Nem azokat, akik előidézték…

Gazda Zoltán