Hugyecsek Balázs szentendrei művész sajátos alkotói világába nyújt betekintést a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum legújabb, tegnap délután az intézmény ideiglenes székhelyén, a Lábas Házban megnyílott kiállítása.
Hugyecsek Balázs – mint a tárlatot megnyitó Szimándl Ádám mondta – nagy átalakító művész, amennyiben a természetet, a természet nyújtotta lehetőségeket művészetté formálja, de egyedi módon, hogy alkotásai egyfajta felkiáltójelek is legyenek: alázatosabban kellene viszonyulnunk a természethez, hisz a 23. óra 53. percében vagyunk.
A művész használhatatlan tárgyak felmutatásával asszociációk elindítására ösztönzi a tárlatlátogatót, így például a hullámos körfűrész a favágásra utal, ami azt a gondolatot indítja be, hogy valóban szükségünk van-e annyi fa elpusztítására. Vagy a kiállítás címéül választott tevékenység (gyufával kaszálni, azaz tarlót égetni), melyet évszázadok óta alkalmaznak a földművesek, igazából árt-e vagy használ a természetnek. Vagy inkább valamiféle egyensúlyt kellene megtalálni ember és természet között – Hugyecsek Balázs leginkább ezt kívánja sugallni művészetével.
