A színes kavalkádban lehetett szépítkezni a fodrász szakos diákoknál,  3D-nyomtatót, autóvezetői szimulátort kipróbálni a műszaki osztályok standjánál, itt-ott a diákok által készített sütit kóstolni, megtudni, hogyan lehet valaki a diákpresbitérium illetve a diáktanács tagja és mi ott a feladata. A növénytermesztők saját fűszer- és dísznövényeiket mutatták be, a pincérek a díszasztal terítésében jeleskedtek, szomszédjukban a gyümölcsfaragók ügyeskedtek, de sportolni is lehetett: volt kosárlabda, sakk, asztalitenisz. A művészeti osztályok diákjai koncerteztek, lerajzolták kosztümös drámatagozatos társaikat, kiállították alkotásaikat, melléjük szegődtek a kis néptáncosok is, valóságos műsoros parádé alakult ki a kőszínpad körül.

A reggeltől kora délutánig működő iskolabörze standjainál középiskolás diákok válaszoltak a kisebbek érdeklődésére, osztogatták az ősztől induló kilencedik osztályokat bemutató szórólapokat, de még könyvjelzővel, léggömbbel is megajándékozták a kérdezősködőket. Nem hiányoztak az iskolalapok, a különböző rendezvényeken, kirándulásokon készített fényképekből összerakott plakátok sem, néhány óra alatt szinte mindent meg lehetett tudni a sepsiszentgyörgyi középiskolákról, hogy miért érdemes egyikbe vagy a másikba felvételizni.

Az iskolák bemutatkozó vására több volt egy egyszerű börzénél, azt is megmutatta, mennyire jól működnek és találékonyak a diáktanácsok, amelyek annyi jó ötlettel rukkoltak elő, ez már önmagában megérte, hogy több százan megforduljanak standjaiknál.