Kós Károly és a Székely Múzeum

2023. május 18., csütörtök, Történelmünk

A múzeumok világnapja (május 18.) kapcsán Történelmünk rovatunkban ma a Székely Nemzeti Múzeum építéstörténetébe nyújtunk betekintést. Részleteket közlünk Csutak Vilmos múzeum­őr, majd -igazgató az Erdélyi Helikon 1933. decemberi, ötvenedik születésnapja alkalmából Kós Károlynak szentelt számában megjelent, Kós Károly és a Székely Múzeum című írásából.

  • A Székely Nemzeti Múzeum alapkőletétele 1911. október 22-én. Fotó: SZNM-F-24
    A Székely Nemzeti Múzeum alapkőletétele 1911. október 22-én. Fotó: SZNM-F-24

(…) De ha lassan is és későn is, végre nálunk is akadtak egyesek, kik bár vérbeli magyar művészek voltak, extra Hungárián is megfordulva, s a hazai végvidékeket is bebarangolva, néha az eddig figyelemre sem méltatott falusi kúriákra és parasztházakra, sőt azok belsejébe is vetettek egy-egy futó pillantást, s eközben főleg Erdélyben a kicsi, eldugott Székelyföldön és Kalotaszegen olyan ősi és eredeti művészeti és iparművészeti csodáknak jutottak birtokába, amilyenekről idáig a magyar glóbuson sem ők, sem más nem is álmodott. (…)

E forradalmi csapatok első sorába még egyetemi éveik alatt azok a műegyetemi építész ifjak állottak be és azok voltak a legzajosabbak, akik tanáraik szeretve vezető keze és a műegyetem padjai közül kikerülve s főleg Erdély, s itt a Székelyföld és Kalotaszeg székely-magyar lakta vidékeit ismételten bejárva, már művészi pályájuk legeslegkezdetén is azt vallották alapelvük gyanánt, hogy „konstruktív népművészetünk alapja a középkor művészete, nemzeti művészetünk alapja pedig a népművészet”. (Kós Károly). (…)

Ezt a mi szűkebb hazánkat, a Székelyföldet és Kalotaszeget az ifjú építészek közül is „nyitott szemmel, művészi ízléssel és érző szívvel” az a Kós Károly járta legsűrűbben és legeredményesebben, akiről már életpályája kezdő pillanataiban azt állapították meg a legilletékesebbek, hogy „egészen fiatal architektus lévén, kevesen ismerhetik meg, de bizonyosan igen sokan fogják majd ismerni nemsokára”. (…)

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmánya pontosan ebben az időben tett döntő lépéseket a múzeum állandó épületének a felépítésére.

Az a vágy, hogy a székely nemzet történelmi emlékei és természeti kincsei számára állandó csarnokot építsen, 1879. szept. 11-ike óta, mikor özv. Cserey Jánosné, szül. Za­thureczky Emília imecsfalvi magánmúzeumát Háromszék-, Csík- és Udvarhely vármegye székely közönségének adományozta, a székely nép legjobbjait állandóan foglalkoztatta. (…)

Végül is az igazgató-választmány 1903. őszén az állandó épület elhelyezésére a piactérről Brassóba vezető országút mentén egy három holdas gyönyörű telket vásárolt, s miután időközben nagyjában a megfelelő építési alap is összegyűlt, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége, útján a végleges tervek kidolgozására előbb Dvorák Ede műépítészt, majd dr. Hültl Dezső műegyetemi tanár, orsz. felügyelőt kérte föl. Dr. Hültl Dezső a múzeum általános tervrajzát mihamar el is készítette. (…)

Napnál világosabban bebizonyította, hogy hiába hangzott föl már jóval előbb és nyomatékosan a jelszó és éppen a Múzeumok és Könyvtárak hivatalos Értesítőjében is ismételten: „Rajta kell lennünk, hogy képző- és iparművészetünk nemzetivé váljék, és elő kell segítenünk a magyaros építőművészeti stílus kialakulását, törvényeinek megalkotását, mert egyik sem lehetetlen”. „Sem állami, sem semminemű középületnek másként, mint a magyarosságra való törekvéssel többé épülnie nem szabad. És nem szabad az ilyen épületeket másként, mint magyarosan berendezni. Ez a példa hatni fog és megkönnyíti majd a múzeumok és közművelődési egyesületek munkáját, melyekre a vidéken a bátorítás, az ösztönzés, a támogatás szerepe vár, őrei legyenek ezek minden, a területükön tervezett középítésnek és hassanak oda, hogy ezekben nemzeti jellegünk érvényesítése kimondassák és végre is hajtassék!” (…). Kós Károly és Zrumeczky éppen ekkor fejezték be az állatkert építési munkáit, és munkájukkal az idősebb nemzedéket nemcsak meglepték, hanem elismerésre, sőt hódolatra is kényszerítették.

Dr. Hültl Dezső egy egész év alatt sem készítvén el a múzeum részletes kiviteli terveit, arra kértük a Múzeumok és Könyvtárak Országos főfelügyelőségét, hogy amennyiben nevezett építész a részletes munka sürgős elkészítésére bármi okból nem volna hajlandó, e részletes tervek és költségvetés sürgős elkészítésére kérje fel Kós Károly építőművészt, mert jelenleg benne látunk legtöbb biztosítékot arra nézve – írtam 1910. december 4-én 125. sz. felterjesztésünkben – „hogy új múzeumi épületünk mind a művészi követelményeknek, mind pedig annak a nagyfontosságú kulturális hivatásnak megfeleljen, melyet Székelyföldünk művelt társadalma régóta és teljes joggal hozzáfűz”.

Óhajtásunkat mind a Főfelügyelőség és minisztérium, mind Kós Károly örömmel teljesítették. Ahogy maga Kós beszélte el 1929-ben a Múzeum 50 éves fennállása alkalmából kiadott Emlékkönyvünkben: Hültl Dezső dr. professzor mihamar magához hívatta és általános terveit a részletes kidolgozásra annak őszinte beismerésével adta át, hogy bár akart székely épületet tervezni, nem hiszi, hogy ez sikerült volna neki.

Kós azonnal nekilátott a munkának. Egy hét alatt színes távlati képet készített s azt itt is, ott is bemutatván az összes illetékeseknek, tüstént végleges megbízást kapott a további részletes munkára.

E közben keresett fel minket először 1911. április 14-én Sepsiszentgyörgyön, hol múzeumunk akkori elnökével, Gödri Ferenc polgármesterrel és dr. László Ferenc múzeumőr barátaimmal együtt, kik az állandó épület felépítésén akkor legtöbbet küszködtünk és fáradtunk, nagy örömmel és testvéri szeretettel fogadtuk.

Aztán tanácskoztunk és dolgozni kezdtünk. Egyszerre csak augusztus végén épülni kezdtek a falak, október 22-én lelkes ünnepségek közt elhelyeztük az épület alapkövét, s ettől kezdve az építési munkálatok Malmos Andor királyi főmérnök barátunk ellenőrzése mellett oly tüneményes gyorsasággal haladtak előre, hogy 1912. februárban már az egész épületet fedél alá hozhattuk. Tavasz nyíltával tovább folytattuk a külső és belső munkálatokat s az év végére szerencsésen be is fejeztük. Majd 1913-ban az előírt felülvizsgálat és a legszükségesebb berendezési munkálatok elvégzése után a gyűjtemények anyagának beköltöztetésével fokozatosan átadták hivatásának.

Ugyancsak 1911–1913-ban a múzeum telkén, de a két múzeumőr költségén két lakóházat is építettünk s ezzel a három művészi kivitelű épülettel a múzeumot s a múzeumtulajdonos három vármegye székely közönségét olyan ingatlan vagyon birtokába juttattuk, mely ma egyenesen megfizethetetlen értéket képvisel.

Míg idáig jutottunk, Kós Károly hosszabb-rövidebb ideig pontosan kilencszer időzött körünkben s volt mindig szívesen látott vendégünk. Megszerettük, nagyrabecsültük, s mind több és több művészi munkát ruháztunk reá.

Dr. Fogolyán Kristóf kórházi igazgató-főorvos barátunk már 1911-ben lelkes és erélyes akciót indított, hogy a város nyugati szélén, a múzeum feletti terjedelmes fennsíkon a székely vármegyék számára több monumentális épületből álló modern kórháztelep létesíttessék.

Az épületek művészi terveit Kós Károly készítette el, s ezekkel új babérlevelet font a múzeum terveivel és felépítésével szerzett koszorújába.

Nem kettejük szakértelmén és buzgóságán múlt, hogy az építkezések csak 1913-ban kezdődhettek el és egy esztendő múlva a mozgósításkor félbeszakadtak s a székely vármegyék közegészségügyének kimondhatatlan kárára még a mai napig sem nyertek befejezést...

De egyszer csak véget ért még a világháború is. És akkor Sepsiszentgyörgy városának Kós új monumentális városházát, aztán köztemetőt tervezett, majd 1926-ban több, mint 3 millió L. költséggel a Székely Mikó-kollégiumnak emeletes megoldású leánygimnáziumot és leányinternátust, egyeseknek pedig magánlakásokat tervezett és épített... Lassankint új színt, új karaktert adott a városnak, példát mutatott az új építkezéseknek, tanítványokat, követőket szerzett, iskolát teremtett. Ma is emeletes bérházat épít a Székely Mikó-kollégium tápintézetének, ugyanannak a háromszéki székely népnek a kifogyhatatlan áldozatkészségéből, mely a ref. leánygimnáziumot s annyi más kulturális és jótékony intézményt teremtett s tart fenn mindmáig kegyeletes kötelességből nem dicstelen múltja s zálogul jobb jövendője iránt.

Ezek a művészi munkálatok forrasztották össze Kós Károlyt Sepsiszentgyörgy város magyar társadalmával s elsősorban a Székely Nemzeti Múzeummal és Székely Mikó Kollégiummal.

Csutak Vilmos

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
A megyei önkormányzati választásokon mely párt tanácstagjelöltjeit támogatja?













eredmények
szavazatok száma 1771
szavazógép
2023-05-18: Szabadidő - :

A nap fotója

2023-05-18: Család - :

Elkülönítés a szülészeteken

Naponta átlagosan 500 kisbaba születik a romániai kórházakban. A legtöbb kórházban az anyáktól elválasztják a kisbabájukat. Órákra, de akár napokra, sőt, hetekre. A szeparáció anyák, kisbabák, családok ezreit traumatizálja minden egyes nap – hívja fel a figyelmet az idei anyák napjára megfogalmazott közleményében az Erdélyi Nők a Szülésért mozgalom.